Boldogtalan boldogok

 Ha a boldogságot kutatod, belül keresd,
emlékezeted roppant nagy csarnokában.
Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok.
Itt találkozhatsz önmagaddal. 

Csak egyetlen egy nem lehet a tied: a perc, amelyet
elfeledtél. Amire nem emlékszünk, már
nem a miénk...

Az emberek bebarangolják a világot,
megcsodálják a hegyek égre meredő
csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait,

a folyók félelmetes kanyargásait,

az óceán végtelenjét és a csillagok semmibe
tűnését. Csodálnak, miközben elfelej-
tenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlé-
keire ügyet sem vet, és boldog ezek
szerint csak az lehet, aki emlékezni
képes.
(Tatiosz)