Mit gondolsz, ki vagy
te? Kezdetben a lét egy darabkája voltál, s hogy megtapasztald, ki vagy, az
egyetlen tudat individualizált részévé váltál. Önként vállaltad, hogy a
születés kapuján keresztülhaladva, belépsz egy emberi létbe, és részt veszel az
életjátékban. Választásod, hogy ember leszel, egyben azt is jelentette, hogy
felveszed a tudatos emberi gondolkodást. Most azonban eljött az idő, hogy
bevégezzük a dualitás kísérletet, amely itt a Földön zajlik. Ezt a dualitás
játékot végtelen hosszú idővel ezelőtt kezdted el. Minden, e Földön eltöltött
életet abban az illúzióban éltél le, hogy el vagy szakítva az Egésztől.
Magadat egóként
tapasztaltad meg. Elfelejtetted, hogy az élet játék, melyet a te örömödre
alkottak meg, és most azt hiszed, te magad vagy a tested. Test, értelem,
érzület azonban csak eszköz a kezedben, amelyek hozzásegítenek az észleléshez,
a cselekvéshez. Te vagy azonban az, aki ezeket az eszközöket használja és
kézben tartja. Te az vagy, aki léte legmélyén mindent tud. Ez a részed a te
Igaz Valód, sem testeddel, sem gondolataiddal, sem érzéseiddel s még csak az
élettel sem azonos. Az életjáték értelme éppen az, hogy felfedezd ezt az Igaz
Valót. Ez az egyetlen igazán fontos felfedezés, melyet ebben az életben
megtehetsz. Ez ugyanis a kulcs ahhoz, hogy az emberi létezést értelemmel
töltsük meg. Ha felismerted Igaz Valódat, akkor megismerted Istent, és
keresésed végére értél, célba jutottál. Akkor már nincs szükséged a kis énre,
az egóra, amely ahhoz kellett, hogy a testet, az életet és a gondolkodást egy
individuális, a benne lakozó tudat hordozója köré koncentrálja. Ez a kis én
ettől kezdve már csak akadályoz téged a további transzformációk útján.
Az ego időszaka lejár.
Mostantól azzal a felismeréssel élsz, hogy valódi lényed nem más, mint az
egyetlen, mindent átfogó tudat individualizált, ám többé már nem elszakított
része. Igaz Valód szerint tehát halhatatlan vagy és tökéletes. Azért vagy itt,
hogy a dualitás kísérlet végrehajtásában közreműködjél. Ám ezt csak akkor tudod
megtenni, ha előbb átléped az ego határait. Ha felismered, hogy egy
multidimenzionális tudat vagy, amely egyszerre több létszinten egzisztál,
melynek tudatos gondolkodásod csak igen kis részét tudja felfogni. Valahányszor
felfedezed Igaz Valód egy új aspektusát, egy lépéssel közelebb jutsz annak
megértéséhez, ki is vagy valójában. Mindez addig tart, míg Igaz Valódat
valamennyi szinten fel nem fedezed. Minthogy a te multidimenzionális léted
gondolkodásod határain kívül egzisztál, korlátozott gondolkodásoddal képtelen
vagy felfogni, csupán tudatoddal "észlelheted". Alapvető tévedésed
abban a hiedelmedben rejlik, hogy te vagy te. Mindaddig, amíg ez a tévedés
fennáll, tökéletességre törekszel, dolgoznod kell magadon. Mindaddig kívánságaid,
vágyaid vannak, melyek elkerülhetetlenül szenvedéshez vezetnek. Vagy nem
teljesülnek be vágyaid, és akkor azért szenvedsz, vagy, ami még rosszabb,
vágyad valóra válik, s akkor fogsz csak igazán szenvedni, mert kívánságod
teljesülése nem fogja csitítani vágyadat, amely valójában nem más, mint Igaz
Valód utáni vágyakozásod.
Vajon mit keres a
menedzser, miközben a ranglétrán előretör? Vajon mit keres a beteg a
csodadoktornál? A szerelmes tinédzser társánál? Az útkereső a spirituális
Mesterénél? Valamennyien ugyanazt keresik - önmagukat. Haza akarnak végre
térni, be akarják fejezni a keresést. Ám csak akkor fogsz tudni felhagyni a
kereséssel, ha önmagadat, Igaz Valódat megtaláltad. Ez pedig alapjában véve
igen egyszerű. A levél ősszel önmagától hullik le a fáról. A hó apró pelyhekben
esik, a tavasz beköszönt, a fű növekedésnek indul. Mindez könnyedén, félelem
nélkül, kötöttségek és erőlködés nélkül. Nem szükséges hozzá terápia, nem
kellenek traumák vagy reinkarnációs terápiák. A dráma csupán illúzió, az
igazság egészen egyszerű. Sem nem jó, sem nem rossz, egyszerűen csak van!
Minden úgy van, ahogy van, függetlenül attól, hogy kellemes-e számodra vagy
sem, elfogadod-e vagy tiltakozol. Ha nem fogadod el, szenvedsz. Ám ha feltétel
nélkül igent mondasz, felfedezed a boldogság titkát. Számtalan életen keresztül
hajszoltad a sikert, pénzt és vagyont gyűjtöttél, megbecsülést és hatalmat
szereztél, miközben egészséged tönkrement. Megpróbáltad hát egészséged
visszanyerni, és valamikor elindultál a szellemi úton. Önismereti csoportokat
kerestél fel, terápiákon vettél részt. Visszavezettetted magad az
"őskiáltásig". Meghallottad a "kozmikus hangot", az
Egyetlen Kéz hangtalan tapsát. Ám a beteljesülést csak nem találtad. És egyszer
csak felteszed magadnak a kérdést:
ÉS MOST???
Még mindig a lét
egyetlen eredeti állapota után kutakodsz, az igaz életet keresed. Az emberi
szellem legtökéletesebb találmányai sem hoztak egyetlen lépéssel sem közelebb
célodhoz. Ugyanakkor mélyen, a lelked mélyén tudod, hogy mindened megvan, amire
ehhez az Igaz Valóélethez szükséged van. Tudod, hogy valamennyi probléma csak a
te képzeletedben létezik. Tudod, hogy a felhők fölött süt a nap. Végre
szeretnél már a fénybe érni. És egy reggelen felébredsz - a szappanbuborék
szétpattan. Mindened megvan, ami után mindig is sóvárogtál - végre önmagad
vagy. Ez az, amit mindig is kerestél, és ez a minden! Mindez azonban csak akkor
történhet meg, ha nem engeded, hogy az ego az elkülönültség illúzióját továbbra
is fenntartsa, ha a tudatod annyira kitágul, hogy befogja a teljes létet,
melytől valójában soha nem is voltál elszakítva. Egód tette lehetővé számodra,
hogy részt vehess a dualitás megélésében. Az egész életjáték nem más, mint a
"van-állapot" korlátlan lehetőségeinek egyik kifejeződése. A dualitás
személyes megélését transzcendálhatod, amely során felismered, hogy az
elkülönültség csupán illúzió. S miközben tudatodat elfordítod az elkülönültség
illúziójától, mások tudatát is megváltoztatod. Felemeled őket önmagadhoz. Az
elkülönültség illúziója olyan érzéseket kelt életre, mint a birtoklás vágya
vagy a lemondás. Ezek az érzések abból az illúzióból táplálkoznak, hogy az
ember ebben a világban bármit is birtokolhat vagy elveszíthet. Semmit sem
birtokolsz, hiszen minden te vagy. Minden, ami létezik, abból az egyetlen realitásból
jött létre, amely te magad vagy, és ezáltal a te részed. Az emberek, akikkel
találkozol, a tárgyak, amelyek "hozzád tartoznak" vagy amelyeket
elveszítesz, mindez csupán ajándék, mellyel önmagad megleped, hogy léted újabb
aspektusait megtapasztalhasd. A nyereség és a veszteség "mindegy",
hiszen mindkettőt te ajándékoztad önmagadnak. A valóságban semmit sem lehet
nyerni, sem pedig veszíteni, kivéve önmagad Igaz Valójának megtapasztalását.
Ezt pedig mindenképpen elnyered, hiszen az életjátékban te csak nyerhetsz. Ez a
játék ugyanis a te örömödre jött létre, örvendj hát léted csodálatos
teljességének. Az elkülönültség illúziójának nem vethetsz véget azzal, hogy
eggyé válsz egy másik emberrel. Bármennyire is egynek érzed magad egy másik
emberrel, valójában csupán két ego kapcsolódik össze egy nagyobb egóvá. A pár
eggyé válik ugyan, ám azon az áron, hogy elkülönül a világ többi részétől.
Ennek ellenére az eggyé válás egy másik emberrel kezdete lehet az elkülönültség
megszűnésének és a mindenekkel való eggyé válásnak. Ha így éljük meg, tehát nem
az izolációnak egy újabb formáját hozzuk létre, akkor ajtót nyitunk, amely
kivezet bennünket a kis énből, az egóból. Ha tehát a másik emberrel való eggyé
válást úgy éljük meg, mint a mindenekkel való eggyé váláshoz vezető első
lépést, akkor ez a kapcsolat kivirágzik, és bőséges termést hoz. Ellenkező
esetben már önmagában hordja az elválás csíráját.
Ahhoz azonban, hogy
felismerd: egy vagy mindennel, nincs szükséged kapcsolatra. A kapcsolat kezdet,
de nem cél, és csak addig van értelme, ameddig mindkét felet Igaz Valójához
vezeti. Bármennyire zavartalannak és felhőtlennek tűnik is a szerelem, egy szép
napon beteljesül. Ha kapcsolataid erre az igazságra épülnek, örömöd fog telni
bennük. Amint kapcsolatba lépsz Igaz Valóddal, és egyre inkább ebből az Igaz
Valóból élsz, egód fenyegetve fogja érezni magát, mert szeretné az
elkülönültség illúzióját fenntartani. Olyan érzéseket sugall neked, hogy a
többieknél jobb vagy rosszabb vagy, és ezzel elkülönít téged tőlük. Mihelyt azonban
átléped és legyőzöd ezt az elkülönültséget, jelentős változásokat fogsz
megélni. Ám bölcsen kell cselekedned. Ne harcolj az ego ellen, hanem tedd
barátoddá! Legjobb barátod lehet, hiszen alapjában véve kezdettől fogva az
volt. Egód volt ugyanis az, aki jó tanárként újra meg újra megkísértett, hogy
világos és határozott döntésekre sarkalljon. Ekképpen segített hozzá, hogy
eljuss oda, ahol most vagy. Maradj továbbra is barátja, sőt mélyítsd el
barátságotokat. Ekképpen ugyanis segítségedre lehet az utolsó lépés
megtételében: hogy eltalálj önmagadhoz, és ezáltal mostantól kezdve Igaz
Valódként élhess. Hívd meg egódat egy szellemi társalgásra, beszélgessetek el
egymással, mint barát a baráttal. Mondd el neki, hogy az elkövetkezendő
változások egyáltalán nem jelentik az ő végét. Segítsd hozzá, hogy felismerje
igaz természetét, ami nem más, mint az egyetlen tudat individualizált része.
Segíts neki felismerni, hogy ő is része Istennek, aki sokságként jelenítette
meg magát, hogy az életjátékban részt vegyen, hogy önmagát a maga teljességében
megélje. Mihelyt egód megszabadul félelmétől, és igaz isteni természetét
felismeri, őszinte barátod lesz, aki örömmel segít, hogy az utolsó lépést
megtehesd: hogy eljuthass önmagadhoz, a lét egységébe, hogy akként élhess, aki
valójában vagy.
TE MAGAD!!!
Azért vagy itt, hogy
Igaz Valódat kifejezésre juttasd, hogy felismerd magadban és mindenben Istent.
Valahányszor kapcsolatba kerülsz valamely embertársaddal, alkalmad és
lehetőséged van, hogy felismerd és szeresd benne önmagad. Mindenki, akivel
életed során találkozol, Isten egyik aspektusa, és ekként neked is részed - te
magad vagy. Valahányszor szeretsz, Istent szereted, a lét nagyszerűségét
tiszteled minden létezőben. Életed örömteli lesz, mert az Igaz Valóságban fogsz
élni. Hát nem nagyszerű dolog, hogy mostantól kezdve azzal a felismeréssel
élhetsz, hogy
TE MAGAD VAGY???
(Kurt Tepperwein)
