Az antropozófia behatóan foglalkozik a mai ember kialakulásának a
messze múltba visszanyúló fejlődési folyamatával.
A mai tudomány a földi teremtményeket négy csoportra osztja:
·
ásvány
·
növény
·
állat
·
ember
Ugyanígy osztályoz az antropozófia is.
Az ásványvilág csak fizikai testből áll, tehát
egyetlen léttagozatú.
A fizikai test szaporodás útján jön létre, kifejlett alakját
pedig növekedéssel éri el. Mindazt ami él, a szaporodás és a növekedés
különbözteti meg az élettelen ásványtól. Élő csak élőből keletkezhet. Az élet
folyamata összekapcsolja az utódot az előddel. Azok az erők, amelyek ásványt
hoznak létre, magukra az ásványt összetevő anyagokra irányulnak. A növényt
felépítő erőket viszont az anya- és apanövényben kell keresnünk. A növény alakja
változatlanul származik át az elődről az utódra. Az élőlényeknek belső, veleszületett
adottságai vannak. Az élőlények alakját az átöröklés viszi tovább.
Hogy egy élőlény milyenné fejlődik, az attól függ, hogy milyen apa- és
anyalénytől származik, más szóval, hogy milyen fajhoz tartozik. Míg a testét
alkotó anyagok folytonosan cserélődnek, faji jellege megmarad egész életén át, és
az utódai öröklik. A faj határozza meg tehát a testet alkotó anyagok
elrendezését. A fajnak ezt az elrendező erejét életerőnek nevezzük.
Ahogyan a kristályban az ásványi erők jutnak kifejezésre, úgy a növény- és
állatvilág fajaiban vagy formáiban a formáló életerők fejeződnek ki. Fizikai
alakján kívül minden növénynek és állatnak élettel átitatott szellemi
"alakja" is van. Ezt a szellemi alakot nevezzük élettestnek, vagy
étertestnek. Amikor a fizikai testbe behatol ez a hozzá legközelebb álló
félanyagi-félszellemi szubsztancia, az étertest és az anyagszemcséket rendezni
kezdi, ezzel két-léttagozatú teremtmény, a növény jön létre. (Ahol a
Földön élet van, ott étertestnek is jelen kell lennie.)
Mikor pedig az étertesten kívül a másik félanyagi-félszellemi szubsztancia,
az asztráltest is beleavatkozik a fizikai anyagba, akkor
három-léttagozatú teremtmény, az állat jön létre, amelyben a növényi
rostok izmokká alakultak át, helyváltoztatásra képes, vágy és
ösztönélete van és fejlett belső szervei.
Végül, mikor az említett három léttagozathoz a negyedik, az Én
(a szellem) járul, akkor jön létre az ember, aki külsőleg,
testileg a legfejlettebb emlős állatokra hasonlít, belsőleg azonban már nemcsak
primitíven érezni, hanem gondolkozni és akarni is képes és akaratát
szisztematikus cselekvésbe is átvinni.
A teljes ember tehát négy részre tagozódik:
·
fizikai
test
·
étertest
·
asztráltest
·
Én
A hármas tagolás antropozófikus értelmezése
A materialista tudomány az embert pusztán anyagi lénynek tekinti.
A kereszténység a Kr. u. 869. évi konstantinápolyi zsinat eredményeképpen
két-léttagozatú lénynek minősíti ("az ember testből és lélekből
áll"). Az okkultizmus Kr. u. 869 előtti időkben és az 1500-as évektől
kezdve ismét háromtagozatúnak fogja fel: test, lélek, szellem.
Test alatt a fizikai testet érti, szellem alatt az örök "Isteni
szikrát", az Én-t. Lélek alatt az asztrál és az éter egymásra hatásából
keletkező emberi megnyilvánulásokat értjük.
Elalváskor
az Én és az asztrál eltávoznak az emberi testből a szellemi világba, s csak
felébredéskor térnek vissza. Mivel az étertest, amely az emlékezet tárolója is
az embernél, alváskor a fizikai testben marad, a földi ember normálisan nem
emlékszik arra, hogy Én-je és aztrálja alvás közben mit tett. Ha az Én és az
asztrál kilépése vagy visszakapcsolódása nem harmonikus, hanem zökkenőkkel jár,
létrejönnek az álomképek.
Az embernek tehát háromféle tudatállapota van:
·
éber
nappali tudat
·
álomtudat
·
mélyalvási
tudat
Utóbbi gyakorlatilag majdnem a tudattalansággal egyenértékű.
Ha az étertest is elhagyja a fizikai testet, beáll a halál,
s ezzel a fizikai test holttestté válik és feloszlik.
(Dr. Dubravszky
László: Az antropozófia körvonalai - Rudolf Steiner
írásaiból)
