Reinkarnáció és Karma

A reinkarnáció és a Karma a keleti és a mai nyugati okkultizmusnak két legfontosabb alappillére, amelyekben való gondolkozással a legtöbb emberi kérdés megérthetővé válik.

Karma

A Karma lényege, hogy minden cselekedetnek (sőt gondolatnak, érzésnek és akaratnak is) következménye van: jónak jó, rossznak rossz és az ember összes cselekedeteinek következményeivel előbb, vagy utóbb feltétlenül találkozik, hogy a következményt átélje, átszenvedje, vagy hogy előnyeit élvezze, ha a cselekedet történetesen jó volt. Az ember tehát minden cselekedetéért vagy mulasztásáért felelős és viselnie kell annak következményeit. Ha az ember rájön cselekedetének hibás voltára és azt jóvá teszi, ezzel feloldotta a vonatkozó Karmát és megszabadult annak kellemetlen következményeitől. Ez az, amire az embernek törekednie kellene: hogy "elébe menjen" Karmájának.

Inkarnáció, Reinkarnáció

A kozmoszként felfogott univerzumban minden esemény egy tartalom formai megvalósulása. Tehát a születés sem lehet véletlenszerű, hanem bizonyos (szellemi) tartalmak formai kifejezője. De hol vannak a tartalmak, melyek életünk kezdetét formálisan meghatározzák? Erre egyetlen logikus válasz lehetséges: egy korábbi életben. Az előző élet nem megoldott és nem "feloldott" problémái (negatív karma) adják azt a tartalmat, amely törvényszerűen egy formálisan megfelelő időpontban az újászületést keresi. A testet-öltés az inkarnáció, s ennek időszakos megismétlődése a reinkarnáció. A születési horoszkóp, ez az életformula, egyszersmind legutóbbi életünk mérlege is. Amit ebben az életben nem valósítasz meg, magaddal viszed a következőbe: semmit sem úszhatsz meg! Az első pillanatban érthetetlennek tűnik, miért azonosítják az asztrológusok az élet kezdetét mindig a születéssel, illetve az első felsírással. Vajon nem sokkal előbb, a fogantatás pillanatában kellene felállítani a horoszkópot, hiszen tudjuk, hogy az új inkarnáció a fogantatással kezdődik. Az egyéni önállóság azonban hiányzik az anya testében élő embrióból, hiszen bakapcsolódik az anya vérkeringésébe. Csak az újszülött köldökzsinórjának elvágásával és az erre bekövetkező első felsírással önállósul az anyagcsere-körforgás, és születik meg az egyén.

A tudatosítás fontossága

A reinkarnáció és Karma törvényéből kifolyólag az embernek folyton mérlegelnie kell mindennapi életének tetteit, hogy azokkal oldotta, vagy súlyosbította-e Karmáját. Ezt az ember csak éber figyelemmel és gondolkodással, érzelmei és cselekedetei jelentőségének tudatosításával érheti el. Az antropozófia rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a tudatosításnak, mert az kifejezetten szellemi, azaz Én-funkció, s a leghatásosabb önnevelési eszköz.

Az ember életcélja

A cél, hogy az ember ismételt inkarnációk sorozatán át a legváltozatosabb életsorsokon menjen keresztül és így lelkileg-szellemileg minden irányban fejlődjön, vagyis, hogy minden inkarnációjában különb emberként haljon meg, mint amilyennek született. Minden egyes inkarnációban az ember más-más földi környezetet és életsorsot kap, különben fejlődése egyoldalúvá válnék. Ebből következik, hogy az ember hol, mint férfi, hol mint nő inkarnálódik abból a célból, hogy mindkét életformából bőséges tanulságokat szerezhessen.

Az inkarnációk előkészítése

Az egyes embernek a Földre való minden egyes leszületése előtt a leendő inkarnáció Karmáját a szellemi hierarchiák (lásd "A hierarchiák" menüpont) állítják össze nagy vonásokban, egyetértésben az illető ember Énjével (szellemével), tehát mindenki aki megszületett, maga vállalta azt az életsorsot, amin végig kell mennie, sőt odaát rendszerint sokkal több terhet szeretne az ember magára vállalni – minthogy ott szellemi szempontból ítél és minél többet szeretne jóvátenni a következő földi élet alatt – s a hierarchiáknak kell mérséklően beavatkozniuk. Mivel azonban az ember túlvilági tudata a Földre leszületve teljesen elhomályosul, itt már nem tud vállalásairól, nem ismeri fel az összefüggéseket és lázadozik sorsa ellen, amikor az történik vele, amit odaát magára vállalt. Holott semmi sem éri az embert igazságtalanul az életben és senki sem kap súlyosabb Karmát, mint amilyent elviselni képes.

A földi és szellemi szempontok egyensúlyba hozatala

A Földön az ember állandó ténykedésre van utalva, úgy az anyagi, mint embertársai világában és ezzel alkalma nyílik Karmájának teljesítésére. Most már teljesen az ő szabad akaratán múlik, hogy milyen szempontokat érvényesít az eseményekhez való hozzáállásában és saját tetteiben, s azáltal vagy oldja, vagy ellenkezőleg, megköti és súlyosbítja a Karmáját.

Az inkarnációban tehát az ember kettős életet él: teljesítenie kell földi kötelezettségeit úgy, hogy közben megfelelő mértékben élveznie kell a földi örömöket is – különben lelkileg kiszáradna –, de egyben súlyt kell helyeznie a morális-szellemi élet ápolására is.

A kettő között egyensúlynak kell lennie: aki egyoldalúan csak az egyikkel törődik és a másikat elhanyagolja, az feltétlenül rossz útra tér. Az antropozófia nem használ megkötött morál-dogmákat. ELve, hogy mindenkinek a maga morális fejlettségi foka szerint kell élnie életét úgy, hogy ha kis lépésekben is, de folyton felfelé fejlődjék.

Az emberi felelősség és tudatosítás

Mindebből következik, hogy amiről már szó volt, hogy az ember gondolataiért, érzéseiért, de különösen cselekedeteiért vagy mulasztásaiért felelős és jó, vagy rossz hozzáállásával oldja, vagy köti Karmáját, illetőleg új Karmákat teremt, amelyek még ebben, vagy a legközelebbi inkarnációkban kerülnek letörlesztésre. Ezzel biztosítva van a teljes igazságosság: ok nélkül senkit sem ér szenvedés, viszont az összefüggések a tett és a következmények között el vannak rejtve, hogy az ember felső befolyásoltság nélkül élhessen szabad akaratával. A lényeg a helyes és nem helyes felismerni tudása. A nagy vonásoktól (pl. ne ölj, ne lopj stb.) eltekintve ezt az ember csak saját magatartásának és gondolkozásának éber figyelemmel kísérésével érheti el.

Mai tudatunk főleg Én-funkció, s az antropozófia is az Én-re épít.

(Dr. Dubravszky László: Az antropozófia körvonalai - Rudolf Steiner írásaiból)