A reinkarnáció és a Karma
a keleti és a mai nyugati okkultizmusnak két legfontosabb alappillére,
amelyekben való gondolkozással a legtöbb emberi kérdés megérthetővé válik.
Karma
A Karma lényege, hogy minden
cselekedetnek (sőt gondolatnak, érzésnek és akaratnak is) következménye van:
jónak jó, rossznak rossz és az ember összes cselekedeteinek következményeivel
előbb, vagy utóbb feltétlenül találkozik, hogy a következményt átélje,
átszenvedje, vagy hogy előnyeit élvezze, ha a cselekedet történetesen jó volt.
Az ember tehát minden cselekedetéért vagy mulasztásáért felelős és
viselnie kell annak következményeit. Ha az ember rájön cselekedetének hibás
voltára és azt jóvá teszi, ezzel feloldotta a vonatkozó Karmát és megszabadult
annak kellemetlen következményeitől. Ez az, amire az embernek törekednie
kellene: hogy "elébe menjen" Karmájának.
Inkarnáció, Reinkarnáció
A kozmoszként felfogott univerzumban
minden esemény egy tartalom formai megvalósulása. Tehát a születés sem lehet
véletlenszerű, hanem bizonyos (szellemi) tartalmak formai kifejezője. De hol
vannak a tartalmak, melyek életünk kezdetét formálisan meghatározzák? Erre
egyetlen logikus válasz lehetséges: egy korábbi életben. Az előző élet nem
megoldott és nem "feloldott" problémái (negatív karma) adják azt a
tartalmat, amely törvényszerűen egy formálisan megfelelő időpontban az
újászületést keresi. A testet-öltés az inkarnáció, s ennek időszakos
megismétlődése a reinkarnáció. A születési horoszkóp, ez az életformula,
egyszersmind legutóbbi életünk mérlege is. Amit ebben az életben nem valósítasz
meg, magaddal viszed a következőbe: semmit sem úszhatsz meg! Az első
pillanatban érthetetlennek tűnik, miért azonosítják az asztrológusok az élet
kezdetét mindig a születéssel, illetve az első felsírással. Vajon nem sokkal
előbb, a fogantatás pillanatában kellene felállítani a horoszkópot, hiszen
tudjuk, hogy az új inkarnáció a fogantatással kezdődik. Az egyéni önállóság
azonban hiányzik az anya testében élő embrióból, hiszen bakapcsolódik az anya vérkeringésébe.
Csak az újszülött köldökzsinórjának elvágásával és az erre bekövetkező első
felsírással önállósul az anyagcsere-körforgás, és születik meg az egyén.
A tudatosítás fontossága
A reinkarnáció és Karma törvényéből
kifolyólag az embernek folyton mérlegelnie kell mindennapi életének tetteit,
hogy azokkal oldotta, vagy súlyosbította-e Karmáját. Ezt az ember csak éber
figyelemmel és gondolkodással, érzelmei és cselekedetei jelentőségének tudatosításával
érheti el. Az antropozófia rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a tudatosításnak,
mert az kifejezetten szellemi, azaz Én-funkció, s a leghatásosabb önnevelési
eszköz.
Az ember életcélja
A cél, hogy az ember ismételt
inkarnációk sorozatán át a legváltozatosabb életsorsokon menjen keresztül és
így lelkileg-szellemileg minden irányban fejlődjön, vagyis, hogy minden
inkarnációjában különb emberként haljon meg, mint amilyennek született.
Minden egyes inkarnációban az ember más-más földi környezetet és életsorsot
kap, különben fejlődése egyoldalúvá válnék. Ebből következik, hogy az ember hol,
mint férfi, hol mint nő inkarnálódik abból a célból, hogy mindkét
életformából bőséges tanulságokat szerezhessen.
Az inkarnációk előkészítése
Az egyes embernek a Földre való
minden egyes leszületése előtt a leendő inkarnáció Karmáját a szellemi
hierarchiák (lásd "A hierarchiák" menüpont) állítják össze nagy
vonásokban, egyetértésben az illető ember Énjével (szellemével), tehát mindenki
aki megszületett, maga vállalta azt az életsorsot, amin végig kell
mennie, sőt odaát rendszerint sokkal több terhet szeretne az ember magára
vállalni – minthogy ott szellemi szempontból ítél és minél többet szeretne
jóvátenni a következő földi élet alatt – s a hierarchiáknak kell mérséklően
beavatkozniuk. Mivel azonban az ember túlvilági tudata a Földre leszületve
teljesen elhomályosul, itt már nem tud vállalásairól, nem ismeri fel az
összefüggéseket és lázadozik sorsa ellen, amikor az történik vele, amit odaát
magára vállalt. Holott semmi sem éri az embert igazságtalanul az életben és senki
sem kap súlyosabb Karmát, mint amilyent elviselni képes.
A földi és szellemi szempontok
egyensúlyba hozatala
A Földön az ember állandó ténykedésre
van utalva, úgy az anyagi, mint embertársai világában és ezzel alkalma nyílik
Karmájának teljesítésére. Most már teljesen az ő szabad akaratán múlik, hogy
milyen szempontokat érvényesít az eseményekhez való hozzáállásában és saját
tetteiben, s azáltal vagy oldja, vagy ellenkezőleg, megköti és súlyosbítja a
Karmáját.
Az inkarnációban tehát az ember
kettős életet él: teljesítenie kell földi kötelezettségeit úgy, hogy közben megfelelő
mértékben élveznie kell a földi örömöket is – különben lelkileg kiszáradna
–, de egyben súlyt kell helyeznie a morális-szellemi élet ápolására is.
A kettő között egyensúlynak kell lennie:
aki egyoldalúan csak az egyikkel törődik és a másikat elhanyagolja, az
feltétlenül rossz útra tér. Az antropozófia nem használ megkötött
morál-dogmákat. ELve, hogy mindenkinek a maga morális fejlettségi foka szerint
kell élnie életét úgy, hogy ha kis lépésekben is, de folyton felfelé fejlődjék.
Az emberi felelősség és tudatosítás
Mindebből következik, hogy amiről már
szó volt, hogy az ember gondolataiért, érzéseiért, de különösen cselekedeteiért
vagy mulasztásaiért felelős és jó, vagy rossz hozzáállásával oldja, vagy köti
Karmáját, illetőleg új Karmákat teremt, amelyek még ebben, vagy a legközelebbi
inkarnációkban kerülnek letörlesztésre. Ezzel biztosítva van a teljes
igazságosság: ok nélkül senkit sem ér szenvedés, viszont az összefüggések a
tett és a következmények között el vannak rejtve, hogy az ember felső
befolyásoltság nélkül élhessen szabad akaratával. A lényeg a helyes és nem
helyes felismerni tudása. A nagy vonásoktól (pl. ne ölj, ne lopj stb.)
eltekintve ezt az ember csak saját magatartásának és gondolkozásának éber
figyelemmel kísérésével érheti el.
Mai tudatunk főleg Én-funkció, s az
antropozófia is az Én-re épít.
(Dr. Dubravszky László: Az antropozófia
körvonalai - Rudolf Steiner írásaiból)