„A körülötted rejlő titkok mélyen ülnek.
Rejtve a múlt
misztériuma.
Keresd azt kulcsaimmal,
És biztosan
megtalálod az utat.
A hatalomhoz vezető
kapu rejtve
De aki eléri rajta
átmehet.
Tarts ki a sötét
ösvényen.
Juss túl a sötétség
lakóján.
Emeld tekintetedet a
Fény síkjára,
És a Fénnyel egy
leszel.”
Toth
isten nevét jól ismerhetjük már az egyiptomi mitológiából, azonban van néhány
egyéb információ is, amit nem árt tudnunk róla, hiszen mind a mai napig
rengeteg rejtély övezi.
Toth, mint a bölcsesség egyiptomi istene, az írás és a
tudomány megalapozója volt, az istenek írnoka. Neve az egyiptomi szövegek
szerint „nagyon nagy” jelentéssel bír. A legenda szerint a Kr.e. XII.
évezredben történt világkatasztrófa előtt ő készített feljegyzéseket az
emberiség számára, a tudományokról, a világ keletkezéséről, s annak
törvényeiről. Toth az, aki a mítoszok szerint a halál után megméri az elhunytak
lelkeit. Az Egyiptomi Halottaskönyv egyik képe éppen eme tevékenysége közben
ábrázolja őt mérlegével együtt. Ezen a képen a mérleg egyik serpenyőjében egy
halott ember lelke látható, a másikban pedig a tisztesség, a becsület és a
szavahihetőség. Ezek együttes neve a "magurság", vagyis magyarság.
Toth az egyiptomi leviták magas kasztját képviselte, mint Iránban Zarathusztra.
Thot tehát papkirály és mágus, azaz táltos volt. Létezésére
a történelem is sok bizonyosságot talált, nevét a gnosztikus és alexandriai
iratok jól ismerik. Közel 16.000 éven keresztül uralkodott, hisz le tudta
győzni a halált. A bölcsesség isteneként a tudás feljegyzőjeként tartották
számon, hiszen bölcsessége és tudása alapján kétségtelen, hogy egy istenség
volt. Főpapjai vitték tovább azt a tudást, amit az emberekre hagyott.
Ha már van némi köze Tothnak a magyarsághoz és a
táltossághoz, akkor nem csoda, hogy a nevével az Arvisurákban is
találkozhatunk. Az ősi rovósámánok a feljegyzéseikben úgy nevezik, hogy „a
mindeneket Tudó”. Fontos szerepe volt a korszakának legfontosabb
birodalmi nagygyűlésén, az un. Havaruti Nagyszalán, ahol Nagy-Tot néven,
a Szíriusz-rendszerből érkezett 12 fős küldöttség beavatottjainak vezetőjeként
vett részt, s osztotta meg tudását és sokezer éves tapasztalatát a beavatottt
hallgatósággal. Szavaiból egyértelműen kitűnik a jövőbelátó képessége is, hisz
az alábbiakat mondta el egyik előadásában, Kr.e. 3970-ben:
„A nagy Mindenség minden mozzanata
hatással van az emberiségre és az Égitestek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és
Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a
Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszüntetése, a Szeretet tanának
megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek
dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem teremtenek örökéletűeknek
gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet titkainak
kifürkészése adja meg”.
Toth aztán nem ment vissza a Szíriusz-rendszerbe, hanem
Nippurban tanult, majd Karnak főpapja lett. Ő építtette fel az új Meni
fővárost, s azt a földalatti világot, másnéven Beavatott Központot, ahol a
fontos feljegyzéseket az utókor számára elrejtették. Történelmi tanulmányaink
során azt tanultuk, hogy Ménes volt az, aki alsó és felső Egyiptomot
egyesítette. Ám az ősi feljegyzések szerint ez nem egészen így történt, hiszen
Ménes munkáját igen alaposan előkészítette ez a bizonyos Tudó, így valójában
neki köszönhető ez a nagyszerű politikai húzás.
„Ekkor lépett fel a Nippurban tanult Tudó, aki mezítláb,
durva köntösben sorbajárta a királyságokat és a hitetlenkedőket meggyőzte a
veszedelem előtti egyesülés szükségességéről. A Ménes uralkodó családjából
származó Al-Méne magáévá tette a Tudó által látott szumér megújulást és ha
kellett, fegyverrel is elősegítette Tudó elképzelését.”
Toth
fia Tat volt, aki egy misztérium iskolát alapított Egyiptomban, összegyűjtvén
ebben a felemelkedett mesterekké váló tanítványokat. Ezt a közösséget nevezték
Tat Testvériségnek, vagy ahogyan még többen ismerik, Nagy Fehér Testvériségnek.
Mellesleg innen ered a magyar felemelkedett mesterek, magas fokú beavatottak
elnevezése is, hiszen a táltosokat korábban tátosoknak hívták. A tát szavunk
voltaképpen tár, nyit jelentésű, s egyben az Isten felé történő léleknyitásra
is utal.
Toth-Tudó,
valamint fiának Tatnak a nevét egyébként számos magyar földrajzi név is őrzi,
ilyenek pl. a Rátót (RÁ napisten + TOTH), Tét, Tát, Tata, vagy épp a Tátra
(TOTH + RÁ) nevű hegység.
Toth
egyik későbbi inkarnácója volt Hermész Triszmegisztosz, akit egyes feljegyzések
szerint azért neveztek háromszor születettnek, vagy háromszor magasztosultnak,
mert az egyiptomi születését követően még kétszer – tehát összesen háromszor –
inkarnálódott. Az utolsó inkarnációban viselte a Hermész nevet, ami
„Háromszoros Nagyságot” (mesteri szintet) jelent, és nagy bölcsességének hármas
természetére utal. Azt is jelzi továbbá, hogy életében három nagy esemény
részese volt. Részt vett ugyanis azon a beavatási szertartáson, amely során
Ekhnatont Nagymesterré avatták, majd ő is betöltötte ezt a tisztséget, Kr. e.
1259-ben pedig ő avatta Nagymesterré Atonament.
Hermész neve a görög
mitológiából is ismert, mint Zeusz és Maia fia, aki az istenek hírnöke, a
leleményesség és ügyesség pártfogója, a holt lelkek vezetője. Római neve
Mercurius volt, melyet gyakran a Hermész név után csatolnak, utalva ezzel
egyúttal a beavatottak származási helyére, a Merkúr bolygóra.
Hermész
sírját Nagy Sándor idejében találták meg. A hagyományok szerint múmiája a híres
Tabula Smaragdinát tartotta a kezében. Mivel a titkos tanítások alkimista
célokat is szolgáltak, Severus római császár minden misztikus írást
összegyűjtött, és a Nagy Sándor sírkamrájába temettetett. Az egyiptomi szövegekből
sajnos nem maradt meg minden, amit átmentettek, azok elsősorban a II-III.
században Alexandriából származó hermetikus írásokban találhatók meg. Ezeket
aztán számos nyelvre lefordították. Valószínűleg a Toth által megfogalmazott,
szent nyelven írt művet fordították le a vízözön elmúltával a hieroglifák
nyelvére, s majdan ez szolgált alapul azon szent könyvek számára, melyeket
Hermész írt. E négy könyv további felbontása összesen negyvenkét kötetet tett
ki, ami megegyezik a Védák könyveinek a számával, sőt a két mű között számos
tartalmi hasonlóság is felfedezhető. Hermész könyveit a Beavatott Központokban
őrizték, ahol a legmagasabb rangú papokon, a legmagasabb szintű beavatottakon
kívül senki nem férhetett hozzájuk. Ezen kötetek elsősorban a világ keletkezéséről,
az istenek kinyilatkoztatásairól, s törvényeiről, a papság rendszabályairól,
különböző tudományokról szóltak, úgy, mint a csillagászat, asztrológia,
filozófia, orvoslás, anatómia.
Érdekes
módon azonban ezek a Smaragd Táblák is egyfajta rovásírással készültek. A tizenkét smaragdzöld tábla nagyon
különleges anyagból készült. Egy olyan vegyi folyamat – alkímiai transzmutáció – során hozták létre
mesterségesen, amit még nem tud megmagyarázni a mai tudomány. A táblák
jellemzője, hogy nem koptatható el, és ellenállóbb minden eddig ismert
anyagnál. Titkuk nem azért van
titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk -
nyelvezete és képi világa miatt - csak a beavatottak számára válik
nyilvánvalóvá. A Smaragd Tábla sokak szerint rendkívül misztikus jelentésű mű,
valójában a teremtéstan alapos
ismeretét sugallja:
„Való,
tévedéstől mentes, biztos és igaz mindenek felett, hogy ami fent van, a
lentihez hasonló, s ami lent van, a fentihez, beteljesítvén az Egyetlen
számtalan csodáját. Ahogyan pedig az összes dolog az Egynek elgondolása szerint
lett, úgy minden ebből az Egyből vette eredetét egyetlen átváltozás által.
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, s a Föld tartja fenn. Ő a
jelenségek valamennyi megnyilvánulásának nemzője a világ egészében, hiszen a
tökéletesség benne rejlik erejében. Ha a Földre vetül, elválasztja annak elemét
a Tűztől, a finomat a durvától, s nagy óvatossággal emelkedve onnan lassanként
a Mennyekig hatol, majd ismét visszahull a Földre, egyesítve magában a felsőbb
és alsóbb dolgok befolyását. Így lehet tiéd az egész világ világosságának
dicsősége, s minden sötétség menekül majd előled. Ebben rejlik valamennyi erő
szilárd állhatatossága, mivel minden megfoghatatlant áthat éppúgy, akár a
tömörebb állománnyal rendelkezőket. Így lett e világ létrehívva, s ezáltal
válnak oly csodás átváltozások elérhetővé, melyeknek elve ugyanez. Azért hívnak
Hermész Triszmegisztosznak, mert a világ bölcsességének mindhárom része
birtokomban van. Amit a Nap hatásairól mondhattam, befejeztem. Elvégeztetett!”
(forrás: arvisura.van.hu)