Fizetését nem veszi fel, elnöki rezidenciája helyett egy farmon lakik. A világ legszegényebb és egyben talán legokosabb elnöke. Egy politikus, aki a boldogságról beszél. Kimondva, amit valahol ott legbelül (remélhetőleg) mindannyian gondolunk. Uruguay elnöke, Jose Mujica. Az EMBER.
Nevezik a világ legszegényebb elnökének is, de talán épp ezért ő a
leggazdagabb. Nincs palotája, csillogó nyugati kocsija, jachtja, a
világban alig ismerik. Pedig volt ő már közbeszéd tárgya, lájkolták a gagen, de inkább volt kuriózumként, mint egy ország elnökeként kezelve.
A 81 éves José Alberto Mujica Cordano,
egy lelakott házban él Montevideo peremén. Volna számára elnöki palota,
de ő azt inkább a hajléktalanok számára ajánlotta fel a télre, ő maga
pedig maradt otthon. Német limuzin helyett egy 1987 – es bogárhátúval
közlekedik, nyakkendőt nem hord és fizetése 90% – át egy a szegények
számára létrehozott lakásprogram számára ajánlotta fel. A szegényes
látszattal hatalmas ellentétet képez a lelki gazdagság, ami José
Mujicából árad. Nagy örömmel idéz görög és római filozófusokat vagy a
Don Quijotét, nem fél kimutatni valós emberi érzelmeit és józan,
mondhatni paraszti eszét a világ nagyjai és a nyilvánosság előtt,
rámutatva a mások által kellemetlennek vélt témákra.
Nehéz utat kellett bejárnia, hogy ide
juthasson. A 60 – as években Pepe néven vált először hírhedté, amikor a
Tupamaros nevű, kommunista filozófiát követő gerilla csoporttal megpróbálkoztak
valami hasonlót véghezvinni, mint a kubai forradalom.
Mujica állítása
szerint a csoport mindig igyekezett erőszak nélkül eljárni, ám ez nem
volt minden esetben lehetséges. A szervezet igyekezete kudarcba fulladt,
és Pepét többször is
letartóztatták, volt, hogy megszökött a börtönből. hatszor meg is
lőtték a rendőrség emberei. 1972 – ben újra letartóztatták, majd 14 évet
töltött szigorított katonai börtönben, gyakran egy földbevájt lyukban
tengetve a napjait. A 80 –as években Uruguayban változások mentek végbe.
A demokratikus kormány amnesztiát hirdetett a politikai rabok számára,
így 14 év után José Mujica új esélyt kapott az élettől, amit nem
akárhogy használt ki.
Több régi gerilla társával belépett a politikai életbe. Idővel
bekerült a parlamentbe is. Első napján sokkolta a parlamenti parkoló
őreit, mivel egy robogóval érkezett. Baloldaliként járta meg a
szamárlétrát, majd 2004 – ben földművelésügyi miniszter lett. 2009 – es
megválasztása előtt az akkori elnök, Luis Alberto Lecalle barlangnak
nevezte a házat, ahol mindmáig él. Ő pedig megválasztása után eladta a
tengerparti elnöki rezidenciát, mondván, hogy haszontalan. A havi
fizetése az adományozás után nagyjából 800 dollárt tesz ki.
Sajátos stílusa nem csak a magánéletben nyilvánul meg. Megpróbálta
legalizálni a marihuánát, ám hazai körökben sem aratott osztatlan
sikert, így a folyamat jelenleg áll. Ezen kívül az azonos neműek
házasodásának engedélyezésén dolgozik, támogatott egy radikális
abortusz-törvényt (az első trimeszterben a műtét végrehajtása bármilyen
okból megengedett), nagyban támogatja a megújuló energiaforrások
kihasználását.
Mujica személyisége nagyban megmutatkozott a tavaly júniusban
megrendezett riói ENSZ konferencián (Rio +20), amelyen a fenntartható
fejlődés volt a téma. A 192 ENSZ tagállam részvételével zajló
konferencia egyik fénypontja volt (legalábbis a média és a közvélemény
szempontjából) az Uruguay-i elnök beszéde, melyben félrebeszélés nélkül,
nyíltan mutatott rá olyan problémákra, amelyeket a „globális óriások”
talán nem szívesen láttak a rivaldafényben feltűnni.
(forrás:korkep.sk)
José Mujica, Uruguay elnöke a mértékletességről, civilizációnk szükségletéről, az emberi természetről és fejlődésről
Néhány gondolat belőle:
- 10 évig voltam börtönben, ez hagyott időt gondolkodni. A következőre jöttem rá: dönthetsz úgy, hogy kevéssel is beéred, szabadon, távol a fényűzéstől, mert itt van benned a boldogságod, máskülönben sehová sem jutsz el. Nem a szegénységet dicsőítem, hanem a mértékletességet... nem azt tanácsolom, hogy menjünk vissza barlangokba lakni, vagy szalmabódékba, hanem hogy állítsuk meg az erőforrások elpazarlását.... a probléma nem az erőforrások hiánya, hanem a kormányzás válsága. A kormányok azzal foglalatoskodnak, hogy megnyerjék a következő választást.... a hatalomért harcolunk, és elfelejtjük az emberek és a világ gondjait. Ez nem ökológiai válság, hanem politikai.
- Elérkeztünk a civilizációnk azon fejezetéhez, ahol a bolygót átfogó megegyezésre van szükségünk. Ám elvakít minket a nemzeti sovinizmus, és a domináció szomjúhozása, különösen a legerősebb országokat. Épp nekik kellene példát mutatniuk! Szégyenteljes, hogy 25 éve a kiotói megállapodás óta még ma is habozunk betartani a benne foglaltakat.
- Az emberi természet olyan, hogy végül a szenvedéseinkből sokkal könnyebben tanulunk, mint a gondtalan életből.... azt szeretném, hogy az emberek megértsék: mindig újra össze tudod szedni magadat, mindig megéri akár a nulláról is fölállni... ez a legnagyobb lecke az életben... nem vagy legyőzve, amíg fel tudsz kelni harcolni. Álmaid feladásával feladod a harcot is. Harcolni, álmodni, a padlón lenni, szembeszállni a valósággal, ezek azok, amik jelentést adnak a létezésnek.
- Nem élheted az életed, amíg haragot táplálsz... ha azzal töltöm az életem, hogy a sebeimet nyalogatom, akkor nem haladok előre. Emlékezned kell a múltra, különben arra ítéltetsz, hogy megismétled azt. Az ember az egyetlen olyan "állat", aki megcsonkolja lábujjait 20-szor egymás után ugyanazon probléma miatt. Minden generáció tanul a tapasztalataiból, de a többiekéből nem.
(forrás:http://lelkesito.hu)
José Mujica, Uruguay elnöke az emberi természet fejlődéséről- videó
