Mindannyian képesek vagyunk a jövőbe látni, csak nem mindenki tartja meg a képességét. Az ember mentális képességeinek alig néhány százalékát használja, és egyre inkább elnyomja a technokrata társadalom.
A tudomány és a paranormális misztikum
A természetfeletti dolgok, a megmagyarázhatatlan, paranormális mezsgye mindig is egy érdekes kérdés volt, egy olyan vidék, ahová a tudomány nem nagyon szeretett elmerészkedni.
Ugyanis akárhányszor tetet azt, nem tudott semmilyen mérhető eredményt felmutatni, de ezzel nemhogy cáfolni nem tudta ezeket a megmagyarázhatatlan jelenségeket, hanem még azt is nyilvánvalóvá tette, hogy vannak dolgok, aminknek a leírására egyszerűen alkalmatlan a tudomány.
A tudomány ugyanis bizonyos tekintetben nagyon dogmatikus, így nem képes megérteni, hogy léteznek olyan dolgok, melyek – még- nem mérhetőek, olyan erők uralkodnak az univerzumban, melyek még felfedezésre várnak.
Már gyerekként rendelkezünk a jövőbelátás képességével
Sokan tudják, hogy a gyerekek különlegesek, főleg egészen kicsi, picibaba korban. Állítólag ilyenkor az emberi agy még fogékony az ősi tanokra, az olyan élményekre, melyek nem magyarázhatóak meg pusztán tudományosan.
Olyan erőtereket, energiákat vagyunk képesek érezni, amit később már nem, és a felnőtté válással el is veszítjük a képességet rá, vagy nagyon eltompul bennünk.
A kisgyerekek sokkal gyakrabban számolnak be képzeletbeli barátokról, és olyan emlékekről, melyeket először csak hamis emlékekként, képzelgésekként értelmeznek a felnőttek, valójában azonban arról van szó, hogy képesek belelátni mások időfolyamába, vagy a saját előző életükbe.
Nem véletlen az sem, hogy a tapasztalások szerint a gyerekek sokkal gyakrabban találkoznak szellemmel, látnak kísértetet. Ez azért van, mert fogékonyak még a szellemvilágra, mivel nemrég a túlvilágról érkezett az ő lelkük is a testükbe.
Halálunk pillanatában részben visszanyerjük ezt a képességet
Vagyis minél közelebb áll valaki a születése pillanatához, annál jobban jelen vannak a különleges szellemi, mentális képességek, és a látás képessége.
Az életkor előrehaladtával ezt a képességet szép lassan elveszítjük, de halálunk pillanatában aztán újra megvilágosodik minden.
Ezt a jelenséget sokszor tapasztalták már haldokló közelében. Ilyenkor a haldokló újra elkezdi látni az elhunytakat, és nem ritka, hogy korábban elhunyt szeretteihez kezd beszélni, vagy őket látja a halálos ágya mellett állni.
Álmunkban birtokoljuk az elménk erejét
Az álmainkban is előfordulhat, hogy olyan dolgok peregnek le a szemünk előtt, olyan események, melyek később a jövőben valóban megtörténnek velünk, vagy környezetünkkel.
Ezek nem véletlen egybeesések, hanem a tudatunk képes ilyenkor lehívni a kollektív tudat emlékezetét, mely nem csak a múltat tartalmazza, hanem a behatárolható jövőt. Azt már a kvantumfizikai kísérletek is bebizonyították, hogy az információ képes megérkezni a jövőből, vagyis a jövő a múltra is ráhatással van teljesen ellentmondásos módon.
Bár a jelenség okát nem értik, az bizonyosan nem téves eredményeken alapul, hanem létezik.
Az emberi elme az álom fázisában szabad, és sokkal tudatosabban van birtokában saját képességeinek.
A tudomány bár még nem jutott dűlőre ezekkel a kérdésekkel, és csak újabbak merülnek fel, a jövőre vár a feladat, hogy közelebb hozza hozzánk rég elfeledett, ősi mentális képességeinket.
(forrás:avilagtitkai.com)
David Loye-nak, a princetoni egyetem klinikai pszichológusának meggyőződése szerint a jövőbe látás képessége holografikus jelenség. Ő is abból indul ki, hogy a valóság egy óriási hologramhoz hasonlít, melyben múlt, jelen, jövő bizonyos fokig meghatározott. De fontos tudni, hogy van sok olyan holografikus képződmény, mely tér és idő nélküli vizekben sodródik, kering a többi körül, és áthatol rajtuk.
Minden ilyen holografikus világegyetem szerkezete meghatározott. Ha azonban egy ember egy pillantást vet a jövőbe, csupán egy bizonyos hologram jövőjébe lát be. Loye elmélete kimondja, hogy egy bizonyos világegyetem kiválasztásával megteremtjük a jövőt.
A két dolog egy és ugyanaz.
A modern kvantumfizikában nem egy olyan támpontot találtunk, mely arra utal, hogy a tudatunk jelentős szerepet játszik az itt és most megteremtésében. Ha azonban szellemünk a tér és az idő határain kívül képes mozogni, miért ne léphetne be a jövő ismeretlen tájaira, miért ne vehetne részt eljövendő események létrejöttében?
(forrás: lohere youtube.com)
A tudomány és a paranormális misztikum
A természetfeletti dolgok, a megmagyarázhatatlan, paranormális mezsgye mindig is egy érdekes kérdés volt, egy olyan vidék, ahová a tudomány nem nagyon szeretett elmerészkedni.
Ugyanis akárhányszor tetet azt, nem tudott semmilyen mérhető eredményt felmutatni, de ezzel nemhogy cáfolni nem tudta ezeket a megmagyarázhatatlan jelenségeket, hanem még azt is nyilvánvalóvá tette, hogy vannak dolgok, aminknek a leírására egyszerűen alkalmatlan a tudomány.
A tudomány ugyanis bizonyos tekintetben nagyon dogmatikus, így nem képes megérteni, hogy léteznek olyan dolgok, melyek – még- nem mérhetőek, olyan erők uralkodnak az univerzumban, melyek még felfedezésre várnak.
Már gyerekként rendelkezünk a jövőbelátás képességével
Sokan tudják, hogy a gyerekek különlegesek, főleg egészen kicsi, picibaba korban. Állítólag ilyenkor az emberi agy még fogékony az ősi tanokra, az olyan élményekre, melyek nem magyarázhatóak meg pusztán tudományosan.
Olyan erőtereket, energiákat vagyunk képesek érezni, amit később már nem, és a felnőtté válással el is veszítjük a képességet rá, vagy nagyon eltompul bennünk.
A kisgyerekek sokkal gyakrabban számolnak be képzeletbeli barátokról, és olyan emlékekről, melyeket először csak hamis emlékekként, képzelgésekként értelmeznek a felnőttek, valójában azonban arról van szó, hogy képesek belelátni mások időfolyamába, vagy a saját előző életükbe.
Nem véletlen az sem, hogy a tapasztalások szerint a gyerekek sokkal gyakrabban találkoznak szellemmel, látnak kísértetet. Ez azért van, mert fogékonyak még a szellemvilágra, mivel nemrég a túlvilágról érkezett az ő lelkük is a testükbe.
Halálunk pillanatában részben visszanyerjük ezt a képességet
Vagyis minél közelebb áll valaki a születése pillanatához, annál jobban jelen vannak a különleges szellemi, mentális képességek, és a látás képessége.
Az életkor előrehaladtával ezt a képességet szép lassan elveszítjük, de halálunk pillanatában aztán újra megvilágosodik minden.
Ezt a jelenséget sokszor tapasztalták már haldokló közelében. Ilyenkor a haldokló újra elkezdi látni az elhunytakat, és nem ritka, hogy korábban elhunyt szeretteihez kezd beszélni, vagy őket látja a halálos ágya mellett állni.
Álmunkban birtokoljuk az elménk erejét
Az álmainkban is előfordulhat, hogy olyan dolgok peregnek le a szemünk előtt, olyan események, melyek később a jövőben valóban megtörténnek velünk, vagy környezetünkkel.
Ezek nem véletlen egybeesések, hanem a tudatunk képes ilyenkor lehívni a kollektív tudat emlékezetét, mely nem csak a múltat tartalmazza, hanem a behatárolható jövőt. Azt már a kvantumfizikai kísérletek is bebizonyították, hogy az információ képes megérkezni a jövőből, vagyis a jövő a múltra is ráhatással van teljesen ellentmondásos módon.
Bár a jelenség okát nem értik, az bizonyosan nem téves eredményeken alapul, hanem létezik.
Az emberi elme az álom fázisában szabad, és sokkal tudatosabban van birtokában saját képességeinek.
A tudomány bár még nem jutott dűlőre ezekkel a kérdésekkel, és csak újabbak merülnek fel, a jövőre vár a feladat, hogy közelebb hozza hozzánk rég elfeledett, ősi mentális képességeinket.
(forrás:avilagtitkai.com)
David Loye-nak, a princetoni egyetem klinikai pszichológusának meggyőződése szerint a jövőbe látás képessége holografikus jelenség. Ő is abból indul ki, hogy a valóság egy óriási hologramhoz hasonlít, melyben múlt, jelen, jövő bizonyos fokig meghatározott. De fontos tudni, hogy van sok olyan holografikus képződmény, mely tér és idő nélküli vizekben sodródik, kering a többi körül, és áthatol rajtuk.
Minden ilyen holografikus világegyetem szerkezete meghatározott. Ha azonban egy ember egy pillantást vet a jövőbe, csupán egy bizonyos hologram jövőjébe lát be. Loye elmélete kimondja, hogy egy bizonyos világegyetem kiválasztásával megteremtjük a jövőt.
A két dolog egy és ugyanaz.
A modern kvantumfizikában nem egy olyan támpontot találtunk, mely arra utal, hogy a tudatunk jelentős szerepet játszik az itt és most megteremtésében. Ha azonban szellemünk a tér és az idő határain kívül képes mozogni, miért ne léphetne be a jövő ismeretlen tájaira, miért ne vehetne részt eljövendő események létrejöttében?
(forrás: lohere youtube.com)
