Az általános felfogásban – talán nem meglepő módon – a halál fogalma negatív köntösben jelenik meg. Legtöbben a félelemmel, a fájdalommal és szenvedéssel társítjuk, amelyeknek puszta gondolata is elborzaszt és megrémít. A halál ilyen szerepben való feltüntetéséhez talán a történetíróknak és a filmiparban jeleskedő rendezőknek is van némi hozzájárulásuk. Valóban megalapozott a haláltól való félelmünk? Vajon nem teljesen másról szól-e a történet, mint ahogyan mi azt elképzeljük? És nem a vele kapcsolatos tudatlanságunk, az ismereteink hiánya szüli-e a haláltól való rettegést?
A tanatofóbia a haláltól való ösztönös félelem. Az ilyen emberek rettegnek mindattól a szenvedéstől, amin halálukkor kell keresztülmenniük, félnek, ha arra gondolnak, mi történik velük a halál után, félnek, hogy vajon a mennyországba vagy a pokolba jutnak-e majd, s hogy egyáltalán létezni fognak-e valamilyen formában a haláluk után, vagy teljesen megsemmisülnek.
Tételezzük fel, hogy mindezen aggodalmak és félelmek alaptalanok. Hogy halálunkkor nem leszünk egyedül. Szebb volna arra gondolni, hogy a földi életünk végén több angyal vigyáz ránk, akik mellettünk vannak, megkönnyebbülést hoznak lelkünkre, aztán szépen elkísérnek minket a túlvilágra…
A történelem során számos vallási megközelítésben szóltak már a „halál Angyaláról”, akinek pont ez a feladata. Sok olyan esetről hallhattunk, amikor a klinikai halálból „visszatért” emberek angyalokat véltek látni rövid utazásuk során, akik segítettek nekik és békességgel töltötték el őket. Leírják, mit láttak és hallottak odaát – az 1931-ben elhunyt Thomas Edison szavai szerint például „ott annyira csodálatos!”.
A keresztény Biblia nem nevez meg egy bizonyos Angyalt, akit „halál Angyalának” hív, viszont a zsidókhoz írt levélben így írja le őket: „Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget?” (zsidók 1:14), a halált pedig szent eseményként mutatja be: „Az Úr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.” (zsoltárok könyve, 116:15).
A Tibeti Halottaskönyv (eredeti nevén Bardo Tödol, ami a köztes létből való megszabadulást jelenti) szerint azok, akik még nincsenek felkészülve arra, hogy Isten színe elé járuljanak, haláluk pillanatában egy angyali személy van velük (bodhisattva), aki segíti és irányítja az elhunyt lelkét az új létformájuk felé.
Léteznek Angyalok, akik vigaszt és bátorságot adnak a haldoklóknak
Ilyen lények létezéséről nem csak a halálból visszatértek adtak már számot. Valamely szerettük halálos ágya mellett ülve nem kevesen számoltak be Angyalok látványáról, angyali zenéről és erős, kellemes illatokról, miközben érezték az Angyalok jelenlétét, orvosok számolnak be haldokló pácienseik angyal-élményeiről.
Billy Graham keresztény lelkész az „Angyalok: Isten ügynökei” című könyvében írja, hogy nagyanyja közvetlen halála előtt „a szoba megtelt isteni, égi fénnyel, ő pedig felemelkedett az ágyból és majdnem nevetve azt mondta: «Látom Jézust! Kinyújtja felém karjait. Látom Bent (néhány éve meghalt férje) és látom az Angyalokat.»”
Léteznek Angyalok, akik a lelket elkísérik a túlvilágra
Amikor meghalunk, lelkünket az Angyalok egy másik dimenzióba kísérik, ahol más formában létezünk majd. Jöhet egy Angyal, vagy jöhet egész Angyalcsoport, hogy elkísérjen minket.
A muzulmán hitben, a halál pillanatában Azrael arkangyal elválasztja a lelket a testtől, ezután pedig a többi Angyallal együtt kísérik őt a túlvilágba. A zsidó vallás szerint több ilyen kísérő Angyal van, mint például Gábriel, Samael, Sariel vagy Jeremiel Arkangyalok.
A keresztény Bibliában Lukács evangéliumában olvashatunk arról, hogy Jézus miként mesél Angyalokról: „Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték.” (Lk. 16:22).
A katolikus hitben Mihály Arkangyal kíséri a holtak lelkét a másvilágra, ahol Isten rendelkezik fölöttük. Ő ugyanakkor meg is látogathatja a lelket távozása előtt és figyelmeztetheti őt a földi élete végére, így buzdítva őt a kibékülésre és megbocsátásra, hogy ezáltal halála előtt megváltást nyerhessen.
Létünk tehát nem ér véget testünk halála után, ez csupán a földi életünk eszköze, lakhelye. Lelkünk soha nem vész el, a halál csupán két létforma közötti átmenet, általa pedig egy másik dimenzióba kerülünk – amit sokan hívnak Otthonnak.
- forrás:Egyed Zsuzsanna/Filantropikum.com -
- - - - -
Az Otthonunk c. film
Film a halálról, a pokolról, a
mennyországról. Honnan jöttünk, hová megyünk. A film a halál utáni és
halál előtti életet mutatja be. Chico Xavier brazil író és médium regényén alapszik. Xavier élete
során 92 könyvet közvetített mint médium.
A teljes film itt látható:
