Biológiai vagy természetfeletti okból azonosak a tapasztalatok?
Néhány perc alatt
újraélték egész addigi életüket, áthaladnak egy alagúton, és eljutnak valahová.
Emberek, akik visszajöttek a halálból.
„A tudomány: vallás nélkül sánta. A
vallás: tudomány nélkül vak”
Albert Einstein.
Albert Einstein.
Engedjenek meg egy rövid kis
történetet: az elefánt és az öt vak ember esetét. Egyikük megtapogatja az
elefánt oldalát, és azt mondja: ez az állat olyan hosszú, mint a ház fala. A
másik, aki az elefánt lábát fogja megállapítja, hogy vaskos, tömör, oszlopszerű
lényről van szó. A harmadik az állat farkát vizsgálgatja, és arról számol be,
hogy az elefánt vékony, mint a cérna. A negyedik szerint, aki a füleket
tapogatja: az elefánt lapos, akár egy lapulevél. Végül az ötödik az ormányt
veszi a kezébe, és egy tekergő kígyóhoz hasonlítja az elefántot. Látszólag
ellentmondásba keverednek, valójában mindegyiküknek igaza van.
Mikl Ottó győri biztosítási
tanácsadó. Néhány éve a barátainak beszélt először hátborzongató élményeiről.
Pedig 18 évvel korábban szenvedett balesetet, amikor sorkatonaként csónakázott
a Dunán. A magyar-szlovák határt őrizte felettesével, de megcsúszott és a jeges
vízbe esett.
'A víz amikor beleestem rettenetesen
hideg volt. Olyan nulla fok körüli. Jégtáblák úsztak rajta. És egy borzasztó
fájdalmat éreztem a mellkasomban, ami szinte összeroppantani akarta a
bordáimat. Ma már tudom, orvos ismerőseim mondták, hogy ez egy szívgörcs volt'
Ottó hanyatt esett, és ruhástól a
géppisztolyával együtt elmerült. Azonnal megállt a szíve. Meghalt - a szó
klinikai értelmében.
'Nem tudom máshogyan mondani: egy
rántásszerű valami volt, mintha kirántottak volna a vízből, és azt láttam, hogy
egy olyan 2,5-3 méter
magasságban lebegek a víz felett. És még egy olyan gondolat átszaladt rajtam,
hogy hú, valaki megmentett. De láttam magamat elmerülni.'
A debreceni, ahogy a világ összes
többi kórháza rendszeresen újraélesztések helyszíne is. Ha Ottó esete nem
egyedi, akkor azt itt tudják a leghitelesebben igazolni. Az orvosok, akik
szinte naponta hoznak vissza embereket a halál torkából.
Fülesdi Doktor ma a Debreceni
Orvostudományi Egyetem tanszékvezető docense. Előtte sokáig intenzív osztályon
dolgozott. És már az édesapja is orvos volt, aki akárcsak a fia: kételkedett a
földön megélhető túlvilági élményekben. Mígnem aztán az apuka széndioxid kómába
esett, maga is a klinikai halál állapotába került.
'Egy szűk folyosón haladt át, kiért
egy térségbe. Ő például táncolt, és egy kedves barátjával találkozott ott ezen
a nagy térségben, majd egyszer csak visszafordult' – írja le Fülesdi doktor az
apja által megélt tapasztalatokat.
A betegekkel, akik meghaltak, majd
visszatértek az élők közé ugyanaz, vagy legalábbis nagyon hasonló történt.
Mindössze 2-3 perc alatt, miközben levegőt fújnak beléjük, és a szívüket
masszírozzák az orvosok.
'Akiben mindaz a szépség, jóság,
gyönyörűség, érték, amit az ember az élete során kisebb-nagyobb mértékben
meglát, fölfedez, megtapasztal: az mind valamiféle elképesztő teljességben,
egyszerre, időtlenül jelen van. Azt a titkot nevezzük Istennek. És a hit őrá
vonatkozik' – vélekedik Sajgó Szabolcs a Jezsuita Szerzetes rend magyarországi
vezetője. Szerinte a halál közeli élmény nem hit kérdése, hanem evilági
tapasztalatoké. Ő nem vetne keresztet arra, hogy a klinikai halál alatti
eseményeknek bármi közük lenne Isten mennyi országához. Hogy ugyanis azokkal mi
történik, akiket az orvosok nem tudnak visszahozni: arról semmit sem lehet
tudni. Na, az a hit kérdése – mondja.
Igazából arról, hogy a halál után mi
is történik, milyen élményei vannak: azt ez nem magyarázza. Ez arról ad
magyarázatot, hogy az ember sokkal több, mint amit gondolunk róla, sokkal több
rejtett képessége van az embernek.
A rejtett képességekről egyelőre
annyit, hogy Mikl Ottó miközben a teste felett lebegett, a teste nélkül is
érzékelte a világot. Biztos abban, hogy nem volt szeme, mégis mindent pontosan
látott. Sőt, egyszerre állítólag több mindent is.
'Egyszerre képes voltam felfogni azt,
hogy mi az, ami körülöttem zajlik, hogy mit látok magam fölött, magam alatt,
jobbra – balra, hátam mögött, elöl, ez mind egyszerre egy észlelés volt.
Minthogyha egy gigantikus szem, egy körpanorámás optika az egészet az agyamba
nyomta volna a képet, és az ott egy, egységgé állt volna össze' – emlékszik
vissza.
Ottó egyáltalán nem félt. Legnagyobb
sajnálatára úgy emlékszik: parancsnokának a gondolatait is látta: felettese
azon tűnődött: mekkora felelősségre vonás várja a haláleset miatt. Látta azt
is, ahogy a parancsnok eltöri két bordáját -az újraélesztés során. Aztán egy
idő után már semmit sem látott.
'Úgy a világnak az egyik része úgy
Komárno irányában: ott eltűnt. Ott nem volt folyosó, nem volt csatorna, nem
volt örvény, nem volt út, semmi, hanem ott a semmi volt. És ennek az egésznek a
közepében egy ragyogó kékes-fehér valami volt az, ami hívogatott, ami
vonzott' - hogy mi volt Komárno helyén: azt rövidesen megtudják.
Előbb arról, amit a
klinikai halál állapotában állítólag a leggyakrabban lehet látni. Merthogy Ottó
élményei bizonyos szempontból példátlanok. A legtöbben alagúton haladnak
keresztül. Nem mindenki látja ezt egyébként alagútnak. Vannak olyan emberek,
akik ezt egy mezőnek látják vagy egy ajtónak, vagy egy kapunak. Igazából csak
az a közös ezekben, hogy valami, amin keresztül át kell haladni ahhoz, hogy
valami más történhessen.
'Az alagút a testüreget
szimbolizálja' – mondja a pszichiáter, aki évek óta kutatja a halál közeli
élményeket. Pilling János a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tanít –
mostanában azt, hogy a leendő orvosok hogyan közöljék a halálhírt a
hozzátartozókkal.
A klinikai halál állapotában
tapasztalt másik leggyakoribb jelenség, hogy az emberek újraélik egész addigi
életüket. Nem arról számolnak be, hogy filmszerűen leperegnek előttük az
események. Nincs lényegkiemelés, nincs szerkesztő, aki néhány percbe
összefoglal több évtizedet, hanem különös módon egyszerre látnak kivétel nélkül
mindent. Minden eseményt átélnek, ami valaha is történt velük, nincsenek tehát
olyanok, amelyek kimaradnak. Az idő fogalma teljesen átértékelődik ebben az
állapotban. Az, ami számunkra pár pillanat számukra elegendő lehet arra, hogy
úgy éljék meg, hogy életük valamennyi eseményét átélik ez idő alatt.
Ez idő alatt orvosilag igazolt tény,
hogy a halántéklebeny fokozott izgalmi állapotba kerül. Ez a rész: az agy azon
területeinek egyike, amelyek az emlékképekért felelősek. Sokan ennek tudják be,
hogy a klinikai halál állapotába kerültek kénytelenek végignézni az életüket.
Az biztos, hogy az ember agya még él – ha az is meghalna, akkor biológiai
halálról beszélnénk, ahonnét az orvosok már senkit sem tudnak visszahozni.
'Attól, hogy az embernek megáll a
szíve, mondjuk egy percre, attól mondhatni, hogy egy klinikai halál állapotába
jut, de tulajdonképpen a sejtműködések azok még visszafordíthatóan károsodnak.
Amikor visszafordíthatatlanul károsodik minden: onnan nincsen visszajövet.
Illetve volt, és erre az evangélium ad példát: Lázár feltámasztása' – mondja
Csókai András, ismert idegsebész, aki arról is híres, hogy mélyen vallásos.
Ahogy az Írás szerint 2 ezer éve a
betániai Lázárt visszahozta Jézus az agyhalál állapotából, arra élő ember ma
sem képes – mondja. Azt viszont egyáltalán nem gondolja, hogy a klinikai halál
állapotában tapasztalt jelenségek csoda számban mennének.
'Például, ha mondjuk az alkoholt veszem,
vagy kábítószert: ki mennyi kábítószert, alkoholt vesz be: úgy különböző
erősségű vagy fajtájú látomások jönnek. Hát, az oxigén hiány az nem kábítószer,
de az is beindul egy olyan sejtreakciókat, aminek ez lehet az eredménye. Az
ember szívműködése leáll, a légzése pedig megszűnik. Az agyban oxigén szegény,
és így széndioxidban gazdag állapot alakul ki. Ez kétségkívül biológiai
magyarázatot nyújthat a halál közeli élményekre. Legalábbis, amelyeket a
klinikai halál fázisában tapasztalnak. Volt már rá példa, hogy a különös
jelenségekkel élő emberek találkoztak, kómában vagy akár csak az álmuk során.
Ami pedig pszichés folyamatokra is utal' – mondja Csókai doktor.
'Vannak a fejünkben olyan velünk
született ősi képek, amelyek különböző helyzetekben felszínre tudnak jönni, meg
tudnak nyilvánulni: ezek a képek nem csupán álmainkban jelenhetnek meg, hanem a
halál közeli élmények során is. Néhány kutató ezzel magyarázza azt, hogy a
halál közeli élmények szerte a világon azonosak' – világosított fel minket
Pilling doktor.
A pszichiáter olyan úgynevezett
archetípus képekről beszél, amelyeket a szemünk soha sem látott, amelyeket
azóta tárol az agyunk, amióta csak kifejlődött, és az sem kizárt, hogy soha
eddig nem mutatatta meg nekünk. Képek, amelyeket örököltünk az ükszüleink
fantáziájából, esetleg még régebbről. Ugyanazok a színek, formák, és figurák, a
világ legkülönbözőbb tájain egymástól távol, főleg a halál közelében.
Mikl Ottó Komárno környékén lebegett,
amikor nagy hirtelen egy hatalmas réten találta magát, ahol még a fűszálak is
ragyogtak.
'Egy hangot hallottam a fejemben.
Belül, valahol a koponyám közepében hallok olyat, amikor felteszek egy
fejhallgatót. Ami hozzám szólt, és megkérdezte, hogy mit keresel itt gyermekem.
Amikor megfordultam, egy fénylény volt az, aki velem szemben állt.'
A fényesség állítólag azt kérdezte
Ottótól: tudja-e, hogy merre jár. A fiatalember nemmel felelt. A lény pedig úgy
folytatta: tévedésről lehet szó, majd kézséggel visszakísérte Ottót a Duna
fölé. Hogy hol voltak addig, a különös, világító helyszínen: arról említést sem
tett.
'Azt mondta nekem ez lény, aki velem
volt ekkor még, hogy az a te otthonod a házad, vissza kell még térned, és
arccal előre belelökött a testembe'
Ottó a következő pillanatban már a
parancsnoka szúrós bajszát érezte az orra alatt. Lélegezni kezdett, csak úgy
zihálta a levegőt. Visszatért az életbe. Egyike azoknak, akik halál közeli
élményeket éltek át.
(forrás:
http://rtl.hu)