Éppen napjainkban dől meg az a több száz, ha nem több ezer éves paradigma, amely hozzászoktatta az embereket ahhoz a suta gondolathoz, hogy szellemek nem léteznek. A vallások és a misztikusok mindig tudták tapasztalati úton, hogy a szellemvilág létezik és sokkal több teremtmény létezik odaát, mint idelent. Az anyagelvű tudomány azonban magának követelte és magához ragadta a jogot, hogy kimondja az igazságot e kérdésben, de az emberekben mostanság ébredező spirituális tudatosság visszaveszi a jussát.
Miért nem hisz a tudomány a szellemekben?
A tudomány válasza roppant egyszerű: mert kitalálta, hogy nincsenek. Erre pedig abból következtetett a tudomány, hogy olyan szabályokat állított fel, amelyekbe eleve nem férnek bele a spirituális jelenségek. A tudomány voltaképpen önkényes hiedelmek rendszeréből áll, amelyet emberek találtak ki. Emlékeztetnék mindenkit, hogy az életet, de még egy pillangót vagy egy muslicát sem a tudomány talált ki vagy talált fel, hanem az Élet Intelligenciája és zsenialitása. Az, hogy egy megismerési ágazat nem akarja megérteni az Élet rejtélyeinek egy részét, körülbelül olyan, mint a durcás és erőszakos kisgyerek, aki nem óhajtja megtanulni a leckét az iskolában. A különbség csak annyi, hogy ez az Élet Iskolája. Ha viszont ez így van, akkor milyen alapon követelheti és sajátíthatja ki magának annak előjogát, hogy majd ő mutatja az emberiség fejlődésének irányát, kvázi ő határozhatja meg, mi igaz és mi nem, melyik elképzelés a helyes és melyik nem? Emellett nem győzöm hangsúlyozni, hogy a tudomány nagyszerű fáklyavivő az Élet egyes területein, de a spirituális területeken jelen paradigmáival alkalmatlan a megismerésre. Kivételt csak a tudomány forradalmian újnak számító, ötvöző irányzatai képeznek, mint a határtudományok, a pszi-képességek kutatása, a techno-mágiák és a holisztika (test, lélek és szellem egységében gondolkodás).
Hogyan szerezhet az ember szellemi tapasztalatokat?
Ha az ember nem tesz lépéseket és erőfeszítéseket a szellemi empíriák irányába, akkor a világ mai állása szerint sehogyan sem fogja a szellemi lényeket megismerni. Azonban, aki vállalja, hogy akár diplomás létére is beül az Élet képzeletbeli iskolapadjába, s az alapoktól kezdi el magát beavatni a spirituális tudományokba, vagyis a szellemtudományokba – merthogy ilyen is létezik –, az tud magán segíteni.
A szellemtudományok ugyanúgy a természeti jelenségekkel foglalkoznak, mint a hivatalos természettudományok, csak máshol húzzák meg a határvonalaikat, vagy egyáltalán nem húznak éles, elválasztó határokat. Értsük meg helyesen, hogy a határokat nem a természet állította fel, hanem az emberi elme. Ezért egyébként bármikor kitágíthatók és ledönthetők. Tehát a szellemek legalább annyira természeti jelenségek, mint a kutyák, a macskák és a delfinek. Sokan alapból látják az angyalokat és a szellemi lények számtalan fajtáját: elementálokat, kísérteteket, tündéreket, gnómokat, sellőket, szilfeket, és a többi, és a többi különleges lényt.
Hogyan láthat az ember szellemeket? Mindenekelőtt azt kell letisztáznunk magunkban, hogy a természeti jelenségek általános fogalmakban és törvényekben rendszeresíthetők. Sőt, a természeti jelenségek egyszerű egzisztenciális ítéleteken alapulnak. Aki a helyes természeti törvényeket ismeri meg és nem az ember alkotta viszonyfogalmakat, melyek csak egy körön belül érvényesek, az a realitásokkal kerül kapcsolatba. A való világról beszélek, mely akkor is létezik, ha valaki tagadja, berzenkedik ellene, vagy feláll a hátán a szőr tőle. A való világ tulajdonságai a természeti törvények.
A következő lépés, amit szinte mindenki elfelejt: a természet legtágabb reális tulajdonságinak megismeréséhez csupán egyetlen lelki energiát kell alkalmaznunk: az intelligenciát.
Az a tény, hogy a megismerés tárgyai bizonyos érzelmeket is sugallhatnak, nem egyszerűen közömbös, hanem veszélyes is a tanulói/tanulmányozói tevékenység folytatására nézve. Ennek egyik oka, hogy azok a jelenségek, amelyekkel a szellemtudomány foglalkozik, függenek az embertől, mégpedig abban a kettős értelemben, hogy egyidejűek az emberi civilizációval, valamint hogy az emberi szubjektivitás változásaihoz is kapcsolódnak.
Például az ősember intelligencia híján nem gondolkodott azon, hogy a Föld a Nap körül kering, sőt sokan még az ókorban és a középkorban sem értettek ezzel egyet, de attól még a helyzet ez volt. Tehát a megismerés módozatai helytelenek voltak, de azoktól függetlenül a törvények és a jelenségek maguktól, tabuk nélkül működtek.
Ugyanakkor semmilyen szubjektív szempont, mint például az emberi tapasztalatok – példánknál maradva a Nap ismert látszólagos mozgása az égbolton – nem változtatta meg a természeti jelenségek törvényszerűségeit. Gondolhat bármilyen elméset vagy csalafintát a tudós, ha az nem tükrözi hűen a természeti törvényeket, akkor az az elmélet előbb-utóbb elsüllyed az átmenetiség mocsarába.
Egy újabb és sarkalatos különbség a mai tudományos hozzáálláshoz, módszertanhoz és megközelítéshez képest az, hogy a szellemtudomány által vizsgált szellemi jelenségek egyszersmind nem megismételhetők, mert egyszeriek!!!
Azok a szellemi tartalmak, amelyek a megismerésükre tett erőfeszítésből származnak, illetve azok a fogalmak, amelyeket a valódi szellemi megismerésből alkotunk, nem csupán a puszta valóság tulajdonságait, hanem a jelenségek létének tényét foglalják magukba. Tehát a szellemtudomány abszolút gyakorlatias és tudásalapú (nem elsődlegesen információalapú).
Mindezeket az elveket sohasem volna szabad szem elől téveszteni, ha szellemeket vagy egyéb szellemi jelenségeket szeretnénk látni és tapasztalni. A „hiszem, ha látom”- hozzáállás elfogadható a szellemtudomány és bármely spirituális diszciplína számára. Ez alapján meg lehet különböztetni a lényeget a lényegtelentől.
A misztikus ember
Mindenkiből válhat misztikus ember. A misztikus olyan személy, aki látja a szellemeket, sőt kommunikál a szellemvilág lényeivel. Számára nem ködös hóbort, hanem élő valóság a szellemi szféra.
Amit nem hagyhatok figyelmen kívül, az az, hogy mindenkinek más a realitása! Ezt tiszteletben tartva nem árt megkövetelni a spiritualitásnak a saját magának kijáró tiszteletet. Spirituális szempontból az anyagban hívő tudós legalább annyira sötétben botorkál, mint a kutató számára a misztikus. Már maga az elnevezés: „misztikus” is erre utal. De a határok lassan elmosódnak, mert a 21. századi embernek fel kell ébrednie. A középkor vallásos kábulata után, a tudomány babonái és a vallástalanság szkepticizmusa után megtalálhatjuk az egyensúlyt, mely nem a földi igazságokra épül, minthogy éppen a földi ellentétek borítják fel minduntalan az ember harmóniáját.
Ismeretes, hogy minden emberi osztályozás viszonylagos, hogy hasznos eszközként szolgál a jelenségek komplexitásában való kiigazodáshoz, amiket valamely tudomány vizsgál, ám nem fedi teljesen a valóságot, mely finom és alig észlelhető átmenetekből áll.
A valódi misztikus kerüli a történelem régi, általánosító jellegű filozófiájának veszélyes túlkapásait, mert azok erősen félrevezethetik. Lásd magukat a történelmi ideológiákat, melyeket az adott kor mindig a legjobbnak és a követendőnek kiáltott ki, s mi lett belőlük mára? Mosoly tárgya, elítélendő diszkrimináció, tabu, vagy idejétmúlt dogma.
Szellemek léteznek!
Az általam vallott és nagyra becsült holisztikus szemlélet és a szellemtudomány szerint az ember test, lélek és szellem hármasságából áll. Tehát a dolog már ott elkezdődik, hogy aki a szellemek létét kétségbe vonja, az hadilábon áll az önismerettel, így egyúttal saját létét tagadja meg.
Ettől eltérő módon, aki legalább az esélyét megadja annak, hogy e feltétel teljesüljön, kialakíthatja azokat a szunnyadó képességeit, amelyekkel meggyőződhet arról, hogy a szellemek egy bizonyos érzékelhető tartományba esnek. Ez a tartomány bár hasonlít, de egyszersmind el is tér az anyagi világ vibrációitól. A különbség, hogy nem a szellemek materializálódnak, vagy manifesztálódnak a fizikai síkra, hanem a mi érzékelésünk szélesedik, tágul ki addig a határig, amelyeken belülre esnek a szellemek.
A lelkek időtlen-idők óta, szünet nélkül vándorolnak különböző fajokba a különféle bolygókon. Természetesen mindenki az anyagi energia bűvöletében, az anyagi energia által felkínált test szekerén vándorol az Univerzumban. Ez természetesen a tettek és visszahatások sorozatát foglalja magába. Amikor a halál után a lélek elkezdi titokzatos vándorútját, a valóság más dimenzióival ismerkedik meg. Ekkor szembesül sok mindennel az ember, még a legkétkedőbb ember is!
Minden lélek rendelkezik valamennyi ötlettel, személyiséggel és alkotókészséggel, hogy a világot többé-kevésbé megismerje. Mégis, csak kevesen tudják mindezt a megfelelő pillanatban összeszedni. A hétköznapi életben egyre több lesz a szellemi megtapasztalása az embereknek, ezért nem árt felvértezni magunkat az ilyen jellegű ismeretekkel is!
Mindenki maga alkotja az életét, magának írja a sorsát és maga váltja meg magát a felismerései és a téteményei által. Ennek a megértése a valódi tudás kezdete. Amikor azt érzed, hogy meg akarod ismerni saját magadat és a világot, akkor a mélyebb valóságot konkrétan is meg kell tapasztalnod. Ébredj fel a tudatlanság sötétjéből és nézd meg, hogy tudsz-e azon kívül is létezni! A szellemeket ott találod.
(forrás: Száraz György)
Kovács - Magyar András - A szellemek jeleket adnak - videó
