A torony
Egy fejezet részlete C. G. Jung Emlékek, álmok, gondolatok című könyvéből:
...az úgynevezett kertet kerítő fal építésekor kövekre volt szükségem, a követ egy kőbányában rendeltem meg. A kőműves az én jelenlétemben diktálta a kőbánya tulajdonosának az összes méreteket, az pedig bevezette az adatokat a noteszába.
Amikor azután a hajó meghozta a köveket, kisült, hogy az úgynevezett sarokkő teljesen elhibázott méretű: háromélű kő helyett kockakövet hoztak. Szabályos kocka volt, sokkal nagyobb méretű a megrendeltnél, mintegy ötven centiméteres éllel. A kőműves dühöngött, és azt mondta a hajósoknak, vihetik is mindjárt vissza.
Én azonban, megpillantva a követ, így szóltam: „Nem, ez az én kövem - nekem kell!"
Rögtön megláttam rajta ugyanis, hogy éppen nekem való, és tudok vele mit kezdeni. Csak még azt nem tudtam, mit.
És a kő! ~ Jung maga faragta a kő latin és görög nyelvű szövegét.
Középen egy kis emberke vagy baba. Ez a baba csuklyás köpenybe burkolt, laternát visz...
Legelőször Arnaldus de Villanova alkimistának egy latin verse jutott az eszembe, és ez lett az első, amit be is véstem a kőbe. Fordításban ilyesféleképp hangzik:
Itt áll a kő, a jelentéktelen.
Árát tekintve is olcsó. -
Megvetik mind az ostobák,
Annál jobban szereti, aki tudó.
(Forrás: koranyi.blogspot.com + videó)