Vannak olyan embertársaink, akik rengeteg szeretetet veszítettek el, rengeteg lelki fájdalmuk volt, nagyon sokat szenvedtek. Meghaltak a családtagjaik, vagy több szerelmi csalódásuk volt, váratlanul elhagyták őket, összetörték a szívüket. Meghalt a kutyusuk, cicájuk. Elváltak, a gyerekeiket csak hétvégén láthatták. A pénz végett messze kellett elutazni, a szeretteiket csak ritkán láthatták. A pénz végett el kellett adni a házat, amiben benne volt szívük, lelkük, két kezükkel építették. Nagyon sok olyan élethelyzet van, ahol elveszítjük a szeretetet. Minél jobban szerettünk, annál jobban fájt a veszteség. Annál jobban szenvedtünk, amíg feldolgoztuk a szeretet elvesztését.
Nem veszítjük el a szeretetet, hanem magunkba fogadjuk, a szeretetünkből növekedik a lelkünk, a növekedést érezzük lelki fájdalomnak. Minél több szeretetet dolgozunk fel, minél több fájdalom, szenvedés ér minket, annál nagyobb lelkű emberekké érünk. Annál erősebb lelkű emberekké érünk. A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet, - így fogalmazott Gárdonyi Géza. Ez valóban így van, a lelket a szeretet fejleszti ki, de nem az a szeretet amelyet birtoklunk, hanem az amelyet elveszítettünk.
Amikor már sok fájdalom árán, sok szeretetet fogadtál magadba, akkor másképp kezdesz a világodra tekinteni. Kevesebb félelmemmel, több megértéssel. Már nem tűnik annyira tragikus, félelmetes esetnek, ha valakinek meghalt valakije. Már nem tudod mélyen átérezni a fájdalmát, már nem tudsz akkora félelmet érezni. Már erős a lelked, már nem tudja eluralni a félelem. Kérdően néznek rád a fiatalabb lelkek, miért vagy hideg, miért nincs benned együttérzés, miért nem félsz te is. Ugyanígy már nem látod tragikusnak, ha valakit elhagy a szerelme, vagy meghal a kutyusa. Van benned megértés, van benned együttérzés, de már szeretettel átitatva.
Az ember befogadja a szeretetet a szenvedéssel, a lelke növekedni kezd, az emberben egyre több szeretet lesz, egyre több együtt-érzés lesz, de már szeretettel átitatva. Ami tudásként, megértésként, bölcsességként jelenik meg. A lélek tágulásával a tudat is kitágul, az ember egyre jobban megérti, elfogadja a mindenség működését, a létezés értelmét. Megérti, hogy minden a szeretet felé vezet, az ember lelki fejlődésén megy keresztül, Isteni céllal érkezett erre a Földre. Felismeri, hogy a fájdalom megértéshez vezet, minden szeretet elvesztés után, fájdalom feldolgozás után, az ember egyre nagyobb lelkű lesz, egyre bölcsebb lesz, a szeretet egy újabb szintjére érkezik. Megérti, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Megérti, hogy nem veheti el a szenvedést embertársaitól, nem mentheti meg őket a lelki fájdalmaktól, mert akkor nem fejlődik a lelkük, nem fejlődik bennük a szeretet. Minél nagyobb a lélek az emberben, annál több a szeretet az emberben, annál kevesebb a félelem. Annál több a tudatosság, annál kevesebb a tudatlanság. A szeretet fény, tudás, mely legyőzi a sötétséget, tudatlanságot, megvilágítja az emberi elmét. A megértés segítségével, az ember már nem tud félni, az ismeretlen felfedésével megszűnik a félelme, nem tud azonosulni mély félelmekkel. Egy fiatal lélek ezt szeretethiányos viselkedésnek érezheti, sok lelki fejlődésen megy keresztül, mire megérti, hogy pont a félelmek elvesztése vezet a tiszta szeretetteljes viselkedés megjelenéséhez, melyet már átitat a bölcsesség.
Az ember elveszíti a félelmeit, megtanulja félelem nélkül szemlélni a világban lezajló eseményeket. Elfogadja az emberek fájdalmait, mert tudja, hogy a szeretet elvesztésén keresztül vezet az útjuk egy magasabb, tisztább szeretet megjelenéséhez. Együtt-érzés van benne, mert emlékszik, mennyire nehéz volt az út a fejlődés korábbi szakaszaiban, mennyire fájdalmas az elengedés, szeretet feldolgozás. De már nem sajnálja az embert, tudja, hogy Isten érdemesnek találta embertársát a fejlődésre, eljött az ideje, hogy az ember a szeretet egy magasabb rezgésével, szeretet-teljesebb lélekszinttel ismerkedhessen meg.
Gyönyörűen borzalmas a lélekfejlődési utunk, Isten zseniális intelligenciával tervezte meg ezt a csodát, köszönöm, hogy részese lehetek.
Zsigray András
