Földanyánk, más néven Gaia, egy élő, organikus szellem. Hatalmas, a múlt homályába vesző életkora alatt látta és végignézte megannyi civilizáció, kultúra, hitkultusz és eszmerendszer tündöklését és bukását, de még egyszer sem került olyan helyzetbe, mint most az emberiséggel.
Az emberről azt tanították az ősi védikus tudás és bölcsesség ismerői, hogy egyedülálló lény az univerzumban. Arra nézvést mindenképpen egyedi és megismételhetetlen, hogy az egyetlen olyan lény az emberé, mely a Nagy Egész, vagyis a Makrokozmosz kicsinyített képmása. Ezért az ember az élő, lüktető világmindenség kicsiben, vagyis Mikrokozmosz.
Ahogy Hermész Triszmegisztosz – a hajdan volt Thot – tanította annak idején lakonikus rövidséggel: Ahogy fent, úgy lent. Ahogy kicsiben, úgy nagyban.
Nos, ez a csodálatosnak és páratlan lénynek teremtett ember olyannyira eltért az eredeti fejlődési útjától, hogy nem csak saját sorsát, de még annak a csodálatos bolygónak és élőlénynek a sorsát is megnehezítette mára, akinek tulajdonképpen a karjaiban ring. Mert bizony a Föld olyan, mint egy bölcső, de még inkább olyan, mint egy dajka, mely az emberiséget karjaiban lankadatlan kitartással ringatja.
Gaia adja az éltető teret, benne az elemekkel, mely kezdetben egy tiszta energiafürdő volt. Azután jött sok egyéb más faj után az emberiség, amely elkezdte használni ezt a közeget. Adott és elvett, majd még többet elvett és még kevesebbet adott, mígnem a mérleg serpenyője visszafordíthatatlanul billenni kezdett, s mára csaknem elérte a végállapotát.
A Föld karmája, merthogy neki is van ilyen, mára teljesen túlterhelődött. Az emberiség önteltségében kizsákmányolta ezt a csodálatos lényt, s beszennyezte. Mivel tette ezt és hogyan történhetett meg a fatális hiba? Nos, minden faj, amikor egy ilyen bölcső-bolygóra kerül, szinte tiszta lappal indul. Magyarul egy viszonylag megtisztított környezetben kezdheti meg a fejlődését. Aztán kisebb-nagyobb kilengésekkel, de elindul a fejlődési spirál felfelé és okulván a hibákból egyre magasabbra emeli bolygója, pontosabban az adott planétaszellem rezgését. Így alakul ki egy kölcsönösen előnyös együttélés, idegen szóval szimbiózis a faj és a planétaszellem között. Hibázni lehet, egy feszültségpontig minden terhelést kibír a karma, de van egy kritikus „tömeg”, tehát létezik egy végső határ, amelynél már több feltorlódott karmát nem bír el a bolygó, mert felbillen az energiarendszere és sorvadni kezd visszafordíthatatlanul. Nem hal meg, de energetikailag lerobban. Ilyenkor szorul külső segítségre, vagyis ilyenkor szoktak a bolygókkal, csillagokkal és ezek rendszereivel foglalkozó lények közbelépni és beavatkozni az adott térség sorsába. Ugyebár, az ezotéria azt tanítja, hogy minden a teremtésben és a természetben tartozik valakihez, tehát csak úgy céltalanul nem kóvályog egyetlen parányi részecske sem a világűrben. Mindenkire figyelnek odafentről – mondhatnánk. Miért? Hogy rend legyen, vagy legalábbis állandóan visszaálljon, helyreálljon a rend.
Nos, ez a Földanya esetében sincs másként. A legutóbbi globális, holisztikus tisztuláson több mint kétezer éve esett át Gaia. Akkor Jézus és az őt segítő lények könnyítettek valamelyest a terhein. Azután kétezer sötét esztendő következett, mialatt újra beszennyeztük a Föld karmáját. S itt állunk ma: egy túlterhelt karmával mi és egy beszennyezett bolygóval. Így senki nem tud fejlődni, ötről a hatra jutni. Ezért a Sorsírók egy nagyszabású tervet eszeltek ki, mely a fennálló, ámde sokáig fenn nem tartható helyzetünkön hivatott változtatni. Ennek keretében amit lehet, könnyítenek Gaiai terhein, hiszen ezt elsősorban nem maga okozta magának, hanem a kedves megélők, a földre leszületett lelkek váltották ki.
Jelen pillanatban a forgatókönyv bevezetőjénél tart ez a Terv. Igen, ez még nem tartozik a fő fejezetekhez. A közelmúltban és manapság zajló világesemények intő jelei, jelzőőrei és inkább csupán előszelei a közelgő nagyobb, globális métertű, spirituális forradalmi változásoknak. A tengerrengések, a szökőárak, a szélsőséges klimatikus változások, a szokatlan helyeken előforduló hurrikánok és tornádók, a szaporodó megmagyarázhatatlan jelenségek, az évszakok felborulása, a vulkánkitörések és az árvizek lesújtó hatásai egy mesterien megszervezett, de hangsúlyozom, az elmúlt évszázadokban felhalmozódott emberi negatívumok okozta történéssorozatnak az első kézzelfogható jelei.
Sok embertől hallottam már, hogy ő hinne a sorsban, a reinkarnációban és a karmában a felsőbbrendű lényekről és földönkívüliekről nem is beszélve, ha kapna valamilyen kézzelfogható, plasztikus és félreérthetetlen jelet. Nyilván nem ilyenre gondoltak az emberek, amikor ebbéli igényüket szavakba öntötték nekem. De a helyzet nem az, hogy bárki szeretne bárkit is meggyőzni saját eszmei állásfoglalásának igazáról és hitelességéről, erre ugyanis semmi szükség, mert azt megteszi helyettünk az élet.
A Föld tisztul és – talán furcsán hangozhat nekem itt most logikára hivatkoznom, de mégis megteszem – logikus, hogy akkor az emberiségre is ez a jövőkép vár. Hiszen mi nem vagyunk függetlenek és szétválaszthatók a Földanyánktól. Ha nála elindult egy komoly tisztulási folyamat, akkor az előbb-utóbb a mi életünkre is kihatással lesz, illetve az ok-okozati törvények értelmében ránk is valami hasonló vár!
Sokan hisznek abban, hogy a folyamatok láncszerűségét még lehet befolyásolni. Én nem osztom ezt a véleményt. Szerintem a kocka el van vetve. Az emberiség már régen átlépte a Rubicont, azt a képzeletbeli határvonalat, ahonnan még vissza lehetett volna fordítani a sorsszerű jóváírás történéseinek folyamát. Innentől kezdve megéljük, amit meg kell élnünk. Ezzel együtt abban viszont kétség nélkül hiszek, hogy a tudatosságunk fejlesztésével és a bennünk rejlő képességek beindításával és használatával van még időnk felkészülni a nagy változásokra.
Boldog napot!
(forrás:Száraz György - http://boldognapot.hu)
Az emberről azt tanították az ősi védikus tudás és bölcsesség ismerői, hogy egyedülálló lény az univerzumban. Arra nézvést mindenképpen egyedi és megismételhetetlen, hogy az egyetlen olyan lény az emberé, mely a Nagy Egész, vagyis a Makrokozmosz kicsinyített képmása. Ezért az ember az élő, lüktető világmindenség kicsiben, vagyis Mikrokozmosz.
Ahogy Hermész Triszmegisztosz – a hajdan volt Thot – tanította annak idején lakonikus rövidséggel: Ahogy fent, úgy lent. Ahogy kicsiben, úgy nagyban.
Nos, ez a csodálatosnak és páratlan lénynek teremtett ember olyannyira eltért az eredeti fejlődési útjától, hogy nem csak saját sorsát, de még annak a csodálatos bolygónak és élőlénynek a sorsát is megnehezítette mára, akinek tulajdonképpen a karjaiban ring. Mert bizony a Föld olyan, mint egy bölcső, de még inkább olyan, mint egy dajka, mely az emberiséget karjaiban lankadatlan kitartással ringatja.
Gaia adja az éltető teret, benne az elemekkel, mely kezdetben egy tiszta energiafürdő volt. Azután jött sok egyéb más faj után az emberiség, amely elkezdte használni ezt a közeget. Adott és elvett, majd még többet elvett és még kevesebbet adott, mígnem a mérleg serpenyője visszafordíthatatlanul billenni kezdett, s mára csaknem elérte a végállapotát.
A Föld karmája, merthogy neki is van ilyen, mára teljesen túlterhelődött. Az emberiség önteltségében kizsákmányolta ezt a csodálatos lényt, s beszennyezte. Mivel tette ezt és hogyan történhetett meg a fatális hiba? Nos, minden faj, amikor egy ilyen bölcső-bolygóra kerül, szinte tiszta lappal indul. Magyarul egy viszonylag megtisztított környezetben kezdheti meg a fejlődését. Aztán kisebb-nagyobb kilengésekkel, de elindul a fejlődési spirál felfelé és okulván a hibákból egyre magasabbra emeli bolygója, pontosabban az adott planétaszellem rezgését. Így alakul ki egy kölcsönösen előnyös együttélés, idegen szóval szimbiózis a faj és a planétaszellem között. Hibázni lehet, egy feszültségpontig minden terhelést kibír a karma, de van egy kritikus „tömeg”, tehát létezik egy végső határ, amelynél már több feltorlódott karmát nem bír el a bolygó, mert felbillen az energiarendszere és sorvadni kezd visszafordíthatatlanul. Nem hal meg, de energetikailag lerobban. Ilyenkor szorul külső segítségre, vagyis ilyenkor szoktak a bolygókkal, csillagokkal és ezek rendszereivel foglalkozó lények közbelépni és beavatkozni az adott térség sorsába. Ugyebár, az ezotéria azt tanítja, hogy minden a teremtésben és a természetben tartozik valakihez, tehát csak úgy céltalanul nem kóvályog egyetlen parányi részecske sem a világűrben. Mindenkire figyelnek odafentről – mondhatnánk. Miért? Hogy rend legyen, vagy legalábbis állandóan visszaálljon, helyreálljon a rend.
Nos, ez a Földanya esetében sincs másként. A legutóbbi globális, holisztikus tisztuláson több mint kétezer éve esett át Gaia. Akkor Jézus és az őt segítő lények könnyítettek valamelyest a terhein. Azután kétezer sötét esztendő következett, mialatt újra beszennyeztük a Föld karmáját. S itt állunk ma: egy túlterhelt karmával mi és egy beszennyezett bolygóval. Így senki nem tud fejlődni, ötről a hatra jutni. Ezért a Sorsírók egy nagyszabású tervet eszeltek ki, mely a fennálló, ámde sokáig fenn nem tartható helyzetünkön hivatott változtatni. Ennek keretében amit lehet, könnyítenek Gaiai terhein, hiszen ezt elsősorban nem maga okozta magának, hanem a kedves megélők, a földre leszületett lelkek váltották ki.
Jelen pillanatban a forgatókönyv bevezetőjénél tart ez a Terv. Igen, ez még nem tartozik a fő fejezetekhez. A közelmúltban és manapság zajló világesemények intő jelei, jelzőőrei és inkább csupán előszelei a közelgő nagyobb, globális métertű, spirituális forradalmi változásoknak. A tengerrengések, a szökőárak, a szélsőséges klimatikus változások, a szokatlan helyeken előforduló hurrikánok és tornádók, a szaporodó megmagyarázhatatlan jelenségek, az évszakok felborulása, a vulkánkitörések és az árvizek lesújtó hatásai egy mesterien megszervezett, de hangsúlyozom, az elmúlt évszázadokban felhalmozódott emberi negatívumok okozta történéssorozatnak az első kézzelfogható jelei.
Sok embertől hallottam már, hogy ő hinne a sorsban, a reinkarnációban és a karmában a felsőbbrendű lényekről és földönkívüliekről nem is beszélve, ha kapna valamilyen kézzelfogható, plasztikus és félreérthetetlen jelet. Nyilván nem ilyenre gondoltak az emberek, amikor ebbéli igényüket szavakba öntötték nekem. De a helyzet nem az, hogy bárki szeretne bárkit is meggyőzni saját eszmei állásfoglalásának igazáról és hitelességéről, erre ugyanis semmi szükség, mert azt megteszi helyettünk az élet.
A Föld tisztul és – talán furcsán hangozhat nekem itt most logikára hivatkoznom, de mégis megteszem – logikus, hogy akkor az emberiségre is ez a jövőkép vár. Hiszen mi nem vagyunk függetlenek és szétválaszthatók a Földanyánktól. Ha nála elindult egy komoly tisztulási folyamat, akkor az előbb-utóbb a mi életünkre is kihatással lesz, illetve az ok-okozati törvények értelmében ránk is valami hasonló vár!
Sokan hisznek abban, hogy a folyamatok láncszerűségét még lehet befolyásolni. Én nem osztom ezt a véleményt. Szerintem a kocka el van vetve. Az emberiség már régen átlépte a Rubicont, azt a képzeletbeli határvonalat, ahonnan még vissza lehetett volna fordítani a sorsszerű jóváírás történéseinek folyamát. Innentől kezdve megéljük, amit meg kell élnünk. Ezzel együtt abban viszont kétség nélkül hiszek, hogy a tudatosságunk fejlesztésével és a bennünk rejlő képességek beindításával és használatával van még időnk felkészülni a nagy változásokra.
Boldog napot!
(forrás:Száraz György - http://boldognapot.hu)
Az a csodálatos kék bolygó (The Wonderful Blue Planet) - videó
