Egyik korábbi alkalommal szóltam már az angyalokról, azokról a lényekről, akik szoros kapcsolatban állnak az emberiséggel és esetenként döntően befolyásolják mind az egyéni, mind a kollektív sorsunkat. Emlékeztetőül és azok kedvéért, akik azt a cikket nem olvasták, mindjárt az elején szeretném világossá tenni, kiket is nevezek angyaloknak.
Az angyal elnevezés más nyelveken is hasonló csengésű: angelus, angel, Engel, ángel, ange. Jelentése pedig univerzális, mivel egy olyan ősi tőkultúrából ered, amelyet Atlantisz néven szoktunk emlegetni. Az angyal kifejezés voltaképpen egy összetett szó, ami áll egyszer az „életet” jelentő „ang” szóból, másodszor ehhez kapcsolódik az „el” végződés, amelynek jelentése „Isten fénye”. Így az angyal szó „Élő vagy Életet adó Isteni Fényt” takar. Ezzel tisztán tetten érhető az angyali lények lényege: az Életnek mint intelligens, lélekkel áthatott és irányított folyamatnak a részei, az alkotói. Miként a hangok alkotják a zenét, úgy teremtik az angyalok az Életet, az Élet melodikus szimfóniáját.
Gyermekkorunkban sokat hallhattunk angyalokról és különféle szárnyas segítőkről, védőszellemekről, őrzőkről, akik vigyáznak ránk, s akikre minden körülmények között számíthatunk, ha bajba kerülünk. Sokszor szerencsének nevezi az ember, amikor az életében váratlanul egy nehéz helyzetből valamilyen pozitív fordulattal lábal ki. Holott könnyen lehet, – s ha valaki őszintén belegondol, akkor beláthatja –, hogy égi segítség nélkül aligha tudta volna megoldani a gondjait ilyen szerencsésen.
Az őrangyalokról mindig az isteni szeretet jut eszünkbe, vagy legalábbis tudatalattinkból intuíció formájában a szeretet és a hozzá kapcsolódó princípiumok törnek elő úgy, mint a megbocsátás, az elengedés, a béke, a fény, a nyugalom és a bölcsesség. Az őrangyalok ilyetén formán olyan fénylények, akik az Úrnak, a Teremtőnek a karjai és az ujjai, magyarán végrehajtói és képviselői itt a Földön, illetve valójában az egész univerzumban.
A különféle vallások mélyrehatóan felelősek azért, hogy az emberekben milyen kép alakul ki az angyalokról, különösen a védőangyalokról. Az egyik vallási irányzat szerint őket az Úr rendeli mellénk és feladatul kapják, hogy az embert minden bajtól megóvják és életük végéig istápolják. Egy másik vallási irányzat szerint az ember és Isten között nincsenek létfokozatok, hanem az Úr személyesen avatkozik bele teremtményeinek sorsába és a teremtmények kívánságainak megfelelően dönt és alakítja sorsukat. Mindenki döntse el, mennyit érnek az ő életében az efféle vallási eszmék és hiedelmek.
Spirituális szempontból még nagyon sok ember nem gondolhatta végig, hogy kik is az angyalok. Ennek oka elsősorban az, hogy keresztény kultúrkörünk inkább elfordul az ezotéria és a spiritualitás tárgykörétől, mintegy elszeparáltja magát azoktól. Óvatosságra és elővigyázatra inti a híveit mondván, könnyen viheti tévutakra az embert, ha mágiával kezd el foglalkozni. Sőt, a varázslatok és idézések fekete mágiának minősülnek, illetve csak akkor nem sötét (obskúrus) a szertartás, ha papok végzik a templomokban. Más esetekben viszont igen, s éppen ezért elítélendő. Ilyen hozzáállással – pláne, hogyha gyerekkora óta nevelnek valakit így, akkor bevallom –, nincs mit csodálkozni azon, ha elutasítja a spirituális megközelítéseket. Mindazonáltal, ez akkor is dogma és előítélet marad, ha a legfőbb papi méltóságok mondják, hiszen ők is gyarló emberek saját bevallásuk szerint is.
A valódi, tiszta spiritualitás szerint az emberi létmód alatt és felett számtalan birodalom és sík létezik, ahol a teremtmények léteznek, fejlődnek és tapasztalatokkal gazdagítják Teremtőjüket.
Közvetlenül az emberi létmód fölött helyezkednek el az angyali kasztok, azok a világok, ahol angyali lényekként fejlődnek tovább a lelkek. Az emberi testet öltött lélek egyszer ilyenné válhat, mert ez hatalmas kozmikus evolúciójának következő állomása. Hogy mikor, az még kérdéseses. Egy világév, vagyis 25920 földi év a jelek szerint nem volt elegendő, de majd meglátjuk. Annyi bizonyos, hogy amíg az ember túlzottan ragaszkodik a földi világ hívságaihoz, amíg nem tud elszakadni gondolatilag és érzelmileg az anyagi javak birtoklásától és a szerzési vágytól, addig biztos, hogy ez a transzformáció (átalakulás) még várat magára.
Angyalnak lenni egyenlő a szabadság állapotában léttel és az isteni szeretet egy emberi szavakkal leírhatatlan állapotában létezéssel. Az angyalokat nem kötik a fizikai univerzum szabályai, tudatuk felszabadult és szárnyalni képes. Itt oszlatnék el egy közkeletű tévedést, miszerint az angyalok szárnyas lények. Nos, valójában az angyaloknak nincsenek szárnyaik, ellenben amijük repülni, sőt száguldani képes, az a tudatuk. A tudatuk, amely nem ismer akadályokat, korlátokat és határokat. Ők a végtelenben gondolkodnak és az időtlen szférákban élnek. Az angyalok tehát egy olyan birodalmát alkotják a létezésnek, amely az emberi létforma fölött helyezkedik el. Természetesen az angyali világok után még jó néhány más típusú világegyetemmel is találkozhatunk, de ezeket ezúttal nem mutatnám be. Inkább foglalkozzunk behatóbban az őrangyalok munkásságával.
Az őrangyalok is fejlődnek: nekik azt kell megtapasztalniuk, hogy milyen a magasabb rendű lényeknek az alacsonyabb rendű lényeket szolgálni. Kifejezetten karma-tisztelő lények az őrangyalok. Ez azt jelenti, hogy ők hajszálpontosan ismerik annak a léleknek a karmáját, tehát az életútjainak és lehetőségeinek a tárházát, aki mellé rendelik őket. Minden egyes ember mellé egy őrangyalt rendelnek általában.
Az őrangyalok komoly jogkörökkel vannak felruházva, így az életünket egyszer s mindenkorra megváltoztathatják. Megóvhatnak egy veszélytől, vagy éppen megteremthetnek egy veszélyesnek tűnő helyzetet aszerint, hogy mi fogja legjobban szolgálni a fejlődésünket. Itt nem szabad nagyot tévedni, mert ez azt is maga után vonja, hogy az ő értékrendjükben az is jónak minősülhet, ami a mi értékrendünkben rossz vagy bizonytalan vagy akár kétségbeejtő. A legfontosabb szempontjaik egyike, hogy a lélek tanuljon, tapasztalatokat gyűjtsön és fejlődjön általuk. Sokszor tűnhet a felsőbb szempont könyörtelennek és kegyetlennek, például egy baleset vagy egy szerencsétlenség bekövetkezése esetén. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy hosszú távon miken kell keresztül mennie az embernek, mire felismeri a természetes dolgok mögött működő isteni szellemet, s szabad akaratból e szerint él és dönt, akkor megállapíthatjuk, hogy mennyi dolguk van a magasabb rendű lényeknek velünk. Ennek ellenére nem szabad abba a hibába esnünk, hogy azt higgyük, hogy az őrangyalunk mindig haptákba vágja magát, amikor nekünk kedvünk vagy szükségünk úgy hozza. Nem, erről szó sincs. Az őrangyalunk tudomásul veszi a mi kívánságainkat, óhajainkat és szükségleteinket, de csak akkor avatkozik bele az életünkbe, ha a mi „igazságunk” összhangban van a fenti igazságokkal. Az őrangyalok azon felül, hogy látják a lelkünk vállalt feladatait, előre is látnak az időben, ennél fogva az események alakulását ők merőben más nézőpontból is látják.
Az angyal elnevezés más nyelveken is hasonló csengésű: angelus, angel, Engel, ángel, ange. Jelentése pedig univerzális, mivel egy olyan ősi tőkultúrából ered, amelyet Atlantisz néven szoktunk emlegetni. Az angyal kifejezés voltaképpen egy összetett szó, ami áll egyszer az „életet” jelentő „ang” szóból, másodszor ehhez kapcsolódik az „el” végződés, amelynek jelentése „Isten fénye”. Így az angyal szó „Élő vagy Életet adó Isteni Fényt” takar. Ezzel tisztán tetten érhető az angyali lények lényege: az Életnek mint intelligens, lélekkel áthatott és irányított folyamatnak a részei, az alkotói. Miként a hangok alkotják a zenét, úgy teremtik az angyalok az Életet, az Élet melodikus szimfóniáját.
Gyermekkorunkban sokat hallhattunk angyalokról és különféle szárnyas segítőkről, védőszellemekről, őrzőkről, akik vigyáznak ránk, s akikre minden körülmények között számíthatunk, ha bajba kerülünk. Sokszor szerencsének nevezi az ember, amikor az életében váratlanul egy nehéz helyzetből valamilyen pozitív fordulattal lábal ki. Holott könnyen lehet, – s ha valaki őszintén belegondol, akkor beláthatja –, hogy égi segítség nélkül aligha tudta volna megoldani a gondjait ilyen szerencsésen.
Az őrangyalokról mindig az isteni szeretet jut eszünkbe, vagy legalábbis tudatalattinkból intuíció formájában a szeretet és a hozzá kapcsolódó princípiumok törnek elő úgy, mint a megbocsátás, az elengedés, a béke, a fény, a nyugalom és a bölcsesség. Az őrangyalok ilyetén formán olyan fénylények, akik az Úrnak, a Teremtőnek a karjai és az ujjai, magyarán végrehajtói és képviselői itt a Földön, illetve valójában az egész univerzumban.
A különféle vallások mélyrehatóan felelősek azért, hogy az emberekben milyen kép alakul ki az angyalokról, különösen a védőangyalokról. Az egyik vallási irányzat szerint őket az Úr rendeli mellénk és feladatul kapják, hogy az embert minden bajtól megóvják és életük végéig istápolják. Egy másik vallási irányzat szerint az ember és Isten között nincsenek létfokozatok, hanem az Úr személyesen avatkozik bele teremtményeinek sorsába és a teremtmények kívánságainak megfelelően dönt és alakítja sorsukat. Mindenki döntse el, mennyit érnek az ő életében az efféle vallási eszmék és hiedelmek.
Spirituális szempontból még nagyon sok ember nem gondolhatta végig, hogy kik is az angyalok. Ennek oka elsősorban az, hogy keresztény kultúrkörünk inkább elfordul az ezotéria és a spiritualitás tárgykörétől, mintegy elszeparáltja magát azoktól. Óvatosságra és elővigyázatra inti a híveit mondván, könnyen viheti tévutakra az embert, ha mágiával kezd el foglalkozni. Sőt, a varázslatok és idézések fekete mágiának minősülnek, illetve csak akkor nem sötét (obskúrus) a szertartás, ha papok végzik a templomokban. Más esetekben viszont igen, s éppen ezért elítélendő. Ilyen hozzáállással – pláne, hogyha gyerekkora óta nevelnek valakit így, akkor bevallom –, nincs mit csodálkozni azon, ha elutasítja a spirituális megközelítéseket. Mindazonáltal, ez akkor is dogma és előítélet marad, ha a legfőbb papi méltóságok mondják, hiszen ők is gyarló emberek saját bevallásuk szerint is.
A valódi, tiszta spiritualitás szerint az emberi létmód alatt és felett számtalan birodalom és sík létezik, ahol a teremtmények léteznek, fejlődnek és tapasztalatokkal gazdagítják Teremtőjüket.
Közvetlenül az emberi létmód fölött helyezkednek el az angyali kasztok, azok a világok, ahol angyali lényekként fejlődnek tovább a lelkek. Az emberi testet öltött lélek egyszer ilyenné válhat, mert ez hatalmas kozmikus evolúciójának következő állomása. Hogy mikor, az még kérdéseses. Egy világév, vagyis 25920 földi év a jelek szerint nem volt elegendő, de majd meglátjuk. Annyi bizonyos, hogy amíg az ember túlzottan ragaszkodik a földi világ hívságaihoz, amíg nem tud elszakadni gondolatilag és érzelmileg az anyagi javak birtoklásától és a szerzési vágytól, addig biztos, hogy ez a transzformáció (átalakulás) még várat magára.
Angyalnak lenni egyenlő a szabadság állapotában léttel és az isteni szeretet egy emberi szavakkal leírhatatlan állapotában létezéssel. Az angyalokat nem kötik a fizikai univerzum szabályai, tudatuk felszabadult és szárnyalni képes. Itt oszlatnék el egy közkeletű tévedést, miszerint az angyalok szárnyas lények. Nos, valójában az angyaloknak nincsenek szárnyaik, ellenben amijük repülni, sőt száguldani képes, az a tudatuk. A tudatuk, amely nem ismer akadályokat, korlátokat és határokat. Ők a végtelenben gondolkodnak és az időtlen szférákban élnek. Az angyalok tehát egy olyan birodalmát alkotják a létezésnek, amely az emberi létforma fölött helyezkedik el. Természetesen az angyali világok után még jó néhány más típusú világegyetemmel is találkozhatunk, de ezeket ezúttal nem mutatnám be. Inkább foglalkozzunk behatóbban az őrangyalok munkásságával.
Az őrangyalok is fejlődnek: nekik azt kell megtapasztalniuk, hogy milyen a magasabb rendű lényeknek az alacsonyabb rendű lényeket szolgálni. Kifejezetten karma-tisztelő lények az őrangyalok. Ez azt jelenti, hogy ők hajszálpontosan ismerik annak a léleknek a karmáját, tehát az életútjainak és lehetőségeinek a tárházát, aki mellé rendelik őket. Minden egyes ember mellé egy őrangyalt rendelnek általában.
Az őrangyalok komoly jogkörökkel vannak felruházva, így az életünket egyszer s mindenkorra megváltoztathatják. Megóvhatnak egy veszélytől, vagy éppen megteremthetnek egy veszélyesnek tűnő helyzetet aszerint, hogy mi fogja legjobban szolgálni a fejlődésünket. Itt nem szabad nagyot tévedni, mert ez azt is maga után vonja, hogy az ő értékrendjükben az is jónak minősülhet, ami a mi értékrendünkben rossz vagy bizonytalan vagy akár kétségbeejtő. A legfontosabb szempontjaik egyike, hogy a lélek tanuljon, tapasztalatokat gyűjtsön és fejlődjön általuk. Sokszor tűnhet a felsőbb szempont könyörtelennek és kegyetlennek, például egy baleset vagy egy szerencsétlenség bekövetkezése esetén. Ugyanakkor, ha azt nézzük, hogy hosszú távon miken kell keresztül mennie az embernek, mire felismeri a természetes dolgok mögött működő isteni szellemet, s szabad akaratból e szerint él és dönt, akkor megállapíthatjuk, hogy mennyi dolguk van a magasabb rendű lényeknek velünk. Ennek ellenére nem szabad abba a hibába esnünk, hogy azt higgyük, hogy az őrangyalunk mindig haptákba vágja magát, amikor nekünk kedvünk vagy szükségünk úgy hozza. Nem, erről szó sincs. Az őrangyalunk tudomásul veszi a mi kívánságainkat, óhajainkat és szükségleteinket, de csak akkor avatkozik bele az életünkbe, ha a mi „igazságunk” összhangban van a fenti igazságokkal. Az őrangyalok azon felül, hogy látják a lelkünk vállalt feladatait, előre is látnak az időben, ennél fogva az események alakulását ők merőben más nézőpontból is látják.
Az őrangyalok, mint ahogy a nevük is mutatja, átsegítik az embert az akadályokon, a karmikus élethelyzeteken, a megoldhatatlannak tűnő problémákon, a szakítópróbákon és az elemi nehézségeken. Ezzel mindig legyünk tisztában, mivel őhozzájuk bármikor fordulhatunk, fohászkodhatunk és imádkozhatunk. Amikor erősen és tiszta szívvel gondolsz az őrangyalodra, azt az őrangyal mindig megérzi és tudatával érzékeli azt, ami a szívedet nyomja. Tehát reménykedni és hinni lehet az őrangyalokban. Ami kissé gyermekies elképzelés az az, hogy az őrangyal mindig ott van és azt teljesíti, amit mi, emberek, kérünk tőle. A sors követeként és végrehajtójaként az őrangyal egy egészen más filmet néz az életünkről, mint amit mi nézünk. Nála az élet olyan, mint egy sakkjátszma, jó néhány lépéssel kell előre látni és alkalmasint komoly áldozatokat kell hozni a siker érdekében. Az őrangyal kellő mennyiségű jóban és kellő mennyiségű rosszban méri a sikeres életet, ő nem viszonyul érzelmileg negatívan egy kellemetlen eseményhez, de nem is kötődik, ragaszkodik egy pozitívhoz. Az őrangyalokat az isteni tudás és bölcsesség vezérli, erői pedig tetten érhetők mindennapi életünk legapróbb mozzanataitól a legjelentősebb történéséig mindenütt.
Ha valaki szeretné a kapcsolatot felvenni az őrangyalával, akkor meditálhat rá és egy módosult tudatállapotban összehangolódhat, összetalálkozhat az őrangyalával. Léteznek olyan spirituális szertartások is, amikor az őrangyal megidézhető, s valóban megjelenik, bár ez az eset meglehetősen ritka. Egyetlen tanácsom van ezzel kapcsolatban: mindig tiszta szándékkal viszonyuljunk nem csak a saját, személyes őrangyalunkhoz, hanem a céljainkhoz is. Ne feledjük, nyitott könyvekként olvasnak bennünk az őrangyalok és a szellemvilág bizonyos lakói.
Ha valaki szeretné a kapcsolatot felvenni az őrangyalával, akkor meditálhat rá és egy módosult tudatállapotban összehangolódhat, összetalálkozhat az őrangyalával. Léteznek olyan spirituális szertartások is, amikor az őrangyal megidézhető, s valóban megjelenik, bár ez az eset meglehetősen ritka. Egyetlen tanácsom van ezzel kapcsolatban: mindig tiszta szándékkal viszonyuljunk nem csak a saját, személyes őrangyalunkhoz, hanem a céljainkhoz is. Ne feledjük, nyitott könyvekként olvasnak bennünk az őrangyalok és a szellemvilág bizonyos lakói.
Boldog napot!
- Száraz György -
- - - - -
Őrangyal, aki vigyáz reád! - videó
Előadó:Száraz György
