Tűnődtél már valaha azon, hogy a Buddhista vallású emberek mégis hogyan képesek folyamatosan pozitívak és derűlátóak maradni?
A dolog nyitja a függetlenség művészetében rejlik, igen jól hallottátok a függetlenség művészetében, amelynek elsajátításához nagyon hosszú út vezet. Nagyon sok kínlódás, belső vívódás árán lehet csak elérni azt az állapotot, amikor szinte semmihez sem ragaszkodunk, és képesek vagyunk megélni a jelen pillanatait.
Az ember nagyon sok mindenhez hajlandó kötődni: a tárgyaktól kezdve, a helyeken át, egészen az emberekig és emlékekig. A túlzott kötődésnek pedig ára van, méghozzá a boldogságunkkal fizetünk érte. Tárgyaktól, helyektől és emberektől tesszük függővé a saját boldogságunkat.
A Buddhista tanok szépen rávezetik a benne hívőket, hogy miért is fontos annyira, hogy rátaláljunk a saját függetlenségünkre, de egy olyan ember számára, aki egyik napról a másikra dönti el, hogy megpróbálja eszerint élni az életét, nem lesz könnyű dolga.
Nos, ahhoz, hogy elindulhass ezen az összetett és hosszú úton először is maga a „függetlenség” fogalmán kell elmerengni egy kicsit. Meditálj, nézz mélyen magadba, és próbáld meg képzeletben eltávolítani magadat mindazon dolgoktól, ami valamiféle függési viszonyban vannak veled. Vizsgáld meg ezeket a dolgokat, és próbálj meg elhatárolódni azoktól az elemektől, amelyek már nem okoznak számodra boldogságot.
Fogadd el, hogy a változás egy visszafordíthatatlan folyamat, és igen megtörténhet az is, hogy egyes dolgok végleg megszűnnek létezni. Megszűnhetnek kapcsolatok, megsemmisülhetnek tárgyak és megváltozhatnak a helyszínek.
A szabály egyszerű, hagyd a hátad mögött azokat a dolgokat, amelyek visszatartanak a fejlődésedben.
A függetlenedés folyamata ugyanakkor sokszor magánnyal és a kényelmetlenség érzésével is párosulhat, viszont ez csak a kezdeti szakaszra jellemző, hiszen ha egyszer megízleled, hogy milyen felemelő érzés, hogy a saját boldogságodért egyedül csak te felelsz, máris minden könnyebben fog menni.
Fontos kihangsúlyozni, hogy az érzelmi függetlenség nem azt jelenti, hogy közömbössé és rideggé válunk. Szó sincs erről, csupán tudomásul vesszük, hogy az, ami elmúlt, már nem hozható vissza éppen ezért megpróbáljuk a mostból kihozni a lehető legjobbat.
Érzelmileg függetlenül is lehet szenvedélyesen szeretni, vagy mélyen megélni az érzelmeket. Az élet egy utazás, ami során minden egyes megállóban újabb és újabb tapasztalatokkal gyarapodunk, ezért sem szabad egy ilyen megállóban megrekedni, hanem tanulva az átéltekből tovább kell lépni.
(forrás: filantropikum.com - napiutmutatasok.hu)
A dolog nyitja a függetlenség művészetében rejlik, igen jól hallottátok a függetlenség művészetében, amelynek elsajátításához nagyon hosszú út vezet. Nagyon sok kínlódás, belső vívódás árán lehet csak elérni azt az állapotot, amikor szinte semmihez sem ragaszkodunk, és képesek vagyunk megélni a jelen pillanatait.
Az ember nagyon sok mindenhez hajlandó kötődni: a tárgyaktól kezdve, a helyeken át, egészen az emberekig és emlékekig. A túlzott kötődésnek pedig ára van, méghozzá a boldogságunkkal fizetünk érte. Tárgyaktól, helyektől és emberektől tesszük függővé a saját boldogságunkat.
A Buddhista tanok szépen rávezetik a benne hívőket, hogy miért is fontos annyira, hogy rátaláljunk a saját függetlenségünkre, de egy olyan ember számára, aki egyik napról a másikra dönti el, hogy megpróbálja eszerint élni az életét, nem lesz könnyű dolga.
Nos, ahhoz, hogy elindulhass ezen az összetett és hosszú úton először is maga a „függetlenség” fogalmán kell elmerengni egy kicsit. Meditálj, nézz mélyen magadba, és próbáld meg képzeletben eltávolítani magadat mindazon dolgoktól, ami valamiféle függési viszonyban vannak veled. Vizsgáld meg ezeket a dolgokat, és próbálj meg elhatárolódni azoktól az elemektől, amelyek már nem okoznak számodra boldogságot.
Fogadd el, hogy a változás egy visszafordíthatatlan folyamat, és igen megtörténhet az is, hogy egyes dolgok végleg megszűnnek létezni. Megszűnhetnek kapcsolatok, megsemmisülhetnek tárgyak és megváltozhatnak a helyszínek.
A szabály egyszerű, hagyd a hátad mögött azokat a dolgokat, amelyek visszatartanak a fejlődésedben.
A függetlenedés folyamata ugyanakkor sokszor magánnyal és a kényelmetlenség érzésével is párosulhat, viszont ez csak a kezdeti szakaszra jellemző, hiszen ha egyszer megízleled, hogy milyen felemelő érzés, hogy a saját boldogságodért egyedül csak te felelsz, máris minden könnyebben fog menni.
Fontos kihangsúlyozni, hogy az érzelmi függetlenség nem azt jelenti, hogy közömbössé és rideggé válunk. Szó sincs erről, csupán tudomásul vesszük, hogy az, ami elmúlt, már nem hozható vissza éppen ezért megpróbáljuk a mostból kihozni a lehető legjobbat.
Érzelmileg függetlenül is lehet szenvedélyesen szeretni, vagy mélyen megélni az érzelmeket. Az élet egy utazás, ami során minden egyes megállóban újabb és újabb tapasztalatokkal gyarapodunk, ezért sem szabad egy ilyen megállóban megrekedni, hanem tanulva az átéltekből tovább kell lépni.
(forrás: filantropikum.com - napiutmutatasok.hu)
