A lelket, a fizikai test mellett, még két nagy finom anyagú „burok” is körbeveszi. Az egyik az asztrális test az összes érzésünkkel és vágyunkkal, a másik a mentális test az összes „valóságunkkal”. Ezek a testek akkor sem halnak meg, amikor a sűrű anyagú fizikai testünk meghal. Addig nem oldódnak fel, amíg mi mindazt, amit ezek magukban foglalnak, el nem engedjük.
Az asztrális – más szóval érzelmi – testünk a kedvenc gyermekünk, és a legfontosabb „otthonunk”. Érzelmi ÉN-ünk ebben a „házban” él, és hamar dühössé vagy sértődötté válik, ha valaki a saját házában nem a saját elképzeléseinek megfelelően viselkedik. Milyen könnyű megsérteni a büszkeségünket, a hiúságunkat, és milyen könnyen állunk folytonos háborúban, ha elégedetlenek vagyunk.
A növekedésünk is már olyan körben történik, ahol a gondolatok meghatározott elképzeléseket testesítenek meg. Ilyenek mindenekelőtt a nemzeti és vallási előítéletek és nézetek, a nemzeti sajátosságok, a családi értékek és gondolkodásmód. Ezek már születésünktől fogva hatást gyakorolnak ránk, ezért mindazt, amivel később találkozunk, csak azon a „szemüvegen” keresztül látjuk meg, ahogy az asztrális testünk rezeg. Így formál minket a mindenkori nemzeti környezet és a családunk sajátosságai, vagyis a minket közvetlenül körülvevő asztrális energiák.
Erkölcsi és mentális természetünkön a fizikai halál sem változtat. Az egyik világból a másikba történő átmenet kizárólag a sűrű anyagú fizikai test elhagyásából áll. Érzelmeink és gondolataink továbbra is kísérnek minket, míg készek nem vagyunk hátra hagyni őket.
A halál a legnagyobb földi téveszme, valójában nincsen halál, csak az életkörülmények változnak meg. A fizikai halál csak az a változás, amelynek során a lélek részben felszabadul, amikor kioldja magát a legnehezebb láncai szorításából. Így már nincs szüksége ételre, ruhára, tetőre a feje fölé, és pénzre ahhoz, hogy mindezeket megszerezze, ezért nem kell keményen dolgoznia sem. A halál valójában egy szabad életbe való megszületés, a lélek fokozatos visszatérése egy tapasztalat után az igazi otthonába.
Az, hogy melyik szint melyik lépcsője vár ránk, csakis a saját energiáinktól függ. Burkaink energiái határozzák meg, hogy a finom anyagú világokban mely síkokon tartózkodunk. Csak az azonos rezgés hozza létre a kapcsolatot. Ez azt jelenti, hogy az egyes szintek olyan energiamezők, amelyek találkozásához hasonló rezgés szükséges. Tehát ha készen állunk arra, hogy az energiánkhoz kapcsolódó témákat elengedjük, energiáink kifinomulnak, és megkapjuk a lehetőséget egy magasabb szinttel való összekapcsolódásra.
Az élet a finom anyagú síkokon fontos kiegészítője a földi életünknek. A vallások is mind utalnak egy olyan helyre, ahol az ember a test elhagyása és a fénnyel töltött égi síkra való belépés között ideiglenesen tartózkodik. A földi élet lehetővé teszi, hogy tapasztalatokat szerezzünk, a finom anyagú síkokon pedig újra megérthetjük a vágyainkat és a szenvedélyeinket, és felismerhetjük lelkünk célját.
Sok magasabb szintről érkező látogató is található itt, akik segítőként tevékenykednek, de vannak itt beavatottak a földi világunkból is. Emberek, akik még mindig a fizikai testükben élnek, de már megtanulták akaratlagosan elhagyni a fizikai lakóhelyüket annak érdekében, hogy asztrális testükben teljes tudatossággal tudjanak támogatni másokat. Fejlődésükben még fiatalok is segítenek itt másoknak, miközben a testük alszik, vagy önkívületi állapotban van.
Végtelen lehetőségeink vannak ezeken a köztes síkokon. Tanulhatunk, lehetünk kreatívak, vagy segíthetünk másoknak. Azok, akik erős hitben gyökereznek, itt építik szentélyeiket. Itt megtalálható minden vallás Istenének a szobra, és az emberek hazájuknak megfelelően végzik a rituáléikat.
Mennyivel egyszerűbb és könnyebb keresztülmenni ezeken a köztes síkokon, ha már tudatában vagyunk a fejlődési utunknak. Ha már egyértelmű számunkra, hogy a két földi élet közötti idő nem tétlenségből áll, hanem felismerésekből, és az új irány megtalálásából. Ha már tudjuk, hogy az energiáinkat itt is felhasználhatjuk embertársaink javára.
Ha lelkünk már elengedte az asztrális vágyenergiáinak utolsó maradékát is, véget ért a „vándorlása”, és belép „a mennyek országába”.
És ha belépünk a mennyek országába, megéljük a nagy belélegzést. Eggyé válunk, az élet lélegzetének részévé leszünk, ami képessé tesz minket arra, hogy újra találkozzunk a földi világgal, és az isteni lélegzetet továbbadva kilélegezzünk a világba. Mindaddig, amíg újra vissza nem húzódunk a csendbe, hogy találkozzunk önmagunkkal. Így ébred fel bennünk újra és újra a vágy, hogy az Ég hírnökeiként az Isteni lélegzetet a világba vigyük, hogy újra és újra a mennyei ajtók előtt álljunk!
Eva Gostoni spirituális tanító és írónő
Eva Gostoni spirituális tanító és írónő
Kell ott fenn egy ország: Zorán - videó
