Egy asszony,aki súlyos műtéte után nagy fájdalmakkal feküdt kórházi ágyán elmeséli,hogy egyszer csak kiúszott a testéből,és az ágya felett lebegett. Nem érzett fájdalmat.., megkönnyebbülést, nyugalmat és enyhe bódulatot érzett.
Hirtelen elúszott a kórterem vége felé.onnan pedig egy hosszú keskeny alagútba.Az alagút végén káprázatos fényt látott, és roppant erősen vonzódott a fény felé.Úgy érezte nagy sebességgel halad előre.
Pezsgett az élénkségtől és egyre nőtt benne az öröm,ahogy közeledett a fényhez.Aztán észre vette,hogy derengő kezek nyúlnak ki az alagút két oldalából.A kezek nem kapcsolódtak semmilyen testhez,mégis ott sorakoztak egymás mellett.
A különös körülmények ellenére semmi félelmet nem érzett.
Tisztán felismerni vélte a kezeket,pedig nem látta kihez tartoznak.Úgy érezte, rég elhalálozott nagyanyja kezét látja akire még gyermekkorából emlékezett.
Megesküdött volna,hogy apja kezei is feltűntek, aki szintén évek óta halott volt.Voltak kezek amiket nem ismert fel, de érezte,hogy nagy nagy szeretet árad belőlük. Mintha integettek volna, hogy csak menjen tovább előre.
Aztán végtelen gyöngédség öntötte el, mikor két parányi csecsemő kezet látott előbukkanni a sötétségből.Abban a pillanatban tudta,hogy holt kisbabájának a kezei. Szerette volna előrevetni magát,hogy megfogja a pici ujjacskákat,de apja kezét pillantotta meg maga előtt.
Most tenyérrel fordult feléje, olyan gesztussal mintha megálljt parancsolt volna a tovább haladásnak.
Emlékszik a dilemmájára amit a kisbabája felé rohanásának megtörése miatt érzett,de aztán eszébe jutott másik három gyermeke, akik otthon várták, hogy haza térjen a kórházból.
Apja keze ismét olyan mozdulatot tett mintha vissza akarná terelni az alagútba.
Lelke megtelt részvéttel három gyermeke iránt,akik annyira az ő gondoskodásától függtek. Abban a pillanatban amikor felébredt benne ez az érzés, akaraterő is támadt benne a visszatérésre, noha csak fájó szívvel tudta ott hagyni a halott kisbabát, akinek jelenlétét oly hevesen érezte.
Máris vissza felé kezdett haladni az alagútban,melynek távolabbi végén egyre halványodott a fény,végül már csak akkorának látszott mint egy tűhegy.A következő pillanatban kinyitotta a szemét és újra a kórházi ágyon találta magát és egész teste a fájdalomtól sajgott.
A lebegés és az alagútban való utazás élénk emléke, a fény a kezek a halott kisbaba-mindez frissen él benne mindmáig.Tudja, hogy csakugyan megtörtént, nem álmodta.Meg van győződve róla, hogy azért részesült ebben a tapasztalatban, hogy többé ne gyászolja halott kisbabáját, és teljes erejével a mindennapok felé forduljon.
Két fontos dolog játszódott le benne: egyrészt nem fél már a haláltól, másrészt még mindig sokat gondol a holt kisbabára, viszont megnyugtató érzés költözött belé, hogy szerető jó barátok viselik gondját odaát.
(forrás: misztikus.hupont.hu)
Kovács - Magyar András : Szellemünk örökké él - A halál fogalma - videó
(forrás: misztikus.hupont.hu)
Kovács - Magyar András : Szellemünk örökké él - A halál fogalma - videó
