Világnézet. Jó ez a szó. Arra utal, hogy milyen látószögből nézzük, érzékeljük a minket körbeölelő világot, annak részeit, és mit szűrünk le az egyedi észlelésünkből, mire következtetünk azokból.
Ha manapság egy többfős társaság elkezd az élet dolgairól beszélgetni, nagy az esélye annak, hogy találunk a csapatban olyan személyt, aki materialistának, ateistának, illetve olyat, aki vallásosnak, és olyat is, aki ezoterikus szemléletűnek vallja magát. Igen, vallja magát, és hisz valamilyen szellemi, lelki törvényszerűségben, rendszerben. Hisz benne. Mindnyájuknak – a materialistának is – Hite, Vallása van.
Az egyházak, az oktatási intézmények, a pártok, a különböző csoportok egy része nagyon hasonlóan működik. Hierarchikus rend, vezetők mindenhatósága és a „kitagadás” fenyegetettsége a másként gondolkodó felé.
Díszes ruhát viselnek a papok, az egyetemi tanárok (talár), a vállalati vezetők (sötét öltöny). A vezetők híveiket kiválasztottként kezelik, és ha nem tartja magát valamelyik tag az általuk kínált hitrendszerhez, akkor kiűzik a közösségből: kizárják vagy megbuktatják, amivel a hitkatona elveszíti a kiválasztottakhoz való tartozás jogát. A vezetők egy részének az a fő célja, hogy minél többen tartozzanak alájuk az általuk ellenőrzött hierarchikus rendszerben. Ez áll az érdekükben, mert akkor nagyobb a hatalmuk és több a pénzük. Tisztelet valamennyi kivételnek!
Az egyénnek nincs könnyű dolga, mert úgy érzi, ha nem választ hitet, akkor nem tartozhat olyan csoporthoz, amely tagjai egymást valamilyen szempont szerint kiválasztottnak tartják. Magányos lesz, kimarad a hitközösség által nyújtotta erkölcsi és anyagi előnyökből. Gyerekkorunktól hallgatjuk: „Döntsd már el, mit akarsz! Hova akarsz tartozni? Mit akarsz csinálni?” A kérdések sokszor költőiek, mert általában ott a szelíd vagy kevésbé szelíd erőszak annak érdekében, hogy abban Higgyünk, amiben a közvetlen környezetünk Hisz. Választunk tehát, aztán leélünk hosszú éveket valamelyik hitcsoporthoz tartozva.
Megtapasztaltam – belülről vagy közelről szemlélve – több csoportosulás típust. Voltak olyanok, amelyekben egy ideig hittem is. Ez természetes. A nagyon magas szellemiségű és lelkiségű emberek képesek csak arra, hogy azonnal észrevegyék azt, ha be akarják sorozni őket az egy hitseregbe. Ők zsigerileg tiltakoznak. Én és még sokan mások nem tartozunk természetesen közéjük, ezért át kell mennünk nem egyszer keserű tapasztalásokon.
Ha ráébredünk a csoportvezetők manipulációjára, akkor – Hamvas Béla szavaival – éber emberek lehetünk.
Az ébredező állapotban megtapasztaljuk a magányt. Nem fizikai, hanem szellemi, lelki magányt, amelyben remekül sajnálhatjuk magunkat. Magunkkal vagyunk elfoglalva, keressük a menekülő útvonalakat, de mikor már eleget sajnáltuk magunkat az önmagunk teremtette helyzetünkben, és rájövünk, hogy ez az út nem vezet sehova, letesszük azt a tévhitet, hogy az ébredezéstől önmagában többek vagyunk másoknál (kiválasztottság brrrr!).
Csökkentjük végre az egónk méretét és előbb-utóbb körülnézünk. Rájövünk, hogy már sokan vannak az ébredezők, akik elfogadják azt, hogy folyamatosan alakulunk, formálódik az egyedi világnézetünk, és azt, hogy pillanatról pillanatra változó szögből látjuk a világot. Mindig pont úgy, ahogy senki más.
Ráébredünk arra, hogy ahelyett, hogy a saját szemszögünk (a magyar nyelv milyen érzékletes!) alapján leszűrt következtetéseket kérlelhetetlenül hajtogatnánk, sokkal jobb az, ha meghallgatjuk a másikat is. Hagyjuk, hogy elmondja nekünk az ő szemléletét, és megértjük, hogy az övé is egyfajta valóságot tükröz.
Elfogadjuk, hogy a másik szemszögét számtalan elem, életélmény, körülmény befolyásolja, amit mi nem élhettünk át pont ugyanúgy.
Azt hiszem, ez a türelem és a tolerancia alapja, aminek ma híján van az emberiség jelentős része, és ezért válnak sokan manipuláció áldozatává és lesznek valamelyik hittábor, hittömeg tagjai, miközben a lelkük mélyén ők is magányt élnek meg.
Hiszem, hogy úgy tehetjük valósabbá a világnézetünket, ha minél több látásmódot megismerünk, megértünk és nem erőltetjük rá a másikra a mi szemszögünket. Elfogadjuk azt, hogy nem attól állunk biztosabban a talajon, hogy egy hitet (materialistát, ateistát, vallásosat, ezoterikusat, stb.) vallunk. Elmondjuk, amit gondolunk, de nem erőlködünk, nem akaratoskodunk, hanem közben szemlélődünk, élünk és az adott helyzetben a pillanatnyi tudásunk, világnézetünk alapján igyekszünk a legjobban dönteni. Gondolat Ébresztői lehetünk egymásnak.
(forrás: Csizmadia Attila természetgyógyász -kicsibudoar.hu)
Ha manapság egy többfős társaság elkezd az élet dolgairól beszélgetni, nagy az esélye annak, hogy találunk a csapatban olyan személyt, aki materialistának, ateistának, illetve olyat, aki vallásosnak, és olyat is, aki ezoterikus szemléletűnek vallja magát. Igen, vallja magát, és hisz valamilyen szellemi, lelki törvényszerűségben, rendszerben. Hisz benne. Mindnyájuknak – a materialistának is – Hite, Vallása van.
Az egyházak, az oktatási intézmények, a pártok, a különböző csoportok egy része nagyon hasonlóan működik. Hierarchikus rend, vezetők mindenhatósága és a „kitagadás” fenyegetettsége a másként gondolkodó felé.
Díszes ruhát viselnek a papok, az egyetemi tanárok (talár), a vállalati vezetők (sötét öltöny). A vezetők híveiket kiválasztottként kezelik, és ha nem tartja magát valamelyik tag az általuk kínált hitrendszerhez, akkor kiűzik a közösségből: kizárják vagy megbuktatják, amivel a hitkatona elveszíti a kiválasztottakhoz való tartozás jogát. A vezetők egy részének az a fő célja, hogy minél többen tartozzanak alájuk az általuk ellenőrzött hierarchikus rendszerben. Ez áll az érdekükben, mert akkor nagyobb a hatalmuk és több a pénzük. Tisztelet valamennyi kivételnek!
Az egyénnek nincs könnyű dolga, mert úgy érzi, ha nem választ hitet, akkor nem tartozhat olyan csoporthoz, amely tagjai egymást valamilyen szempont szerint kiválasztottnak tartják. Magányos lesz, kimarad a hitközösség által nyújtotta erkölcsi és anyagi előnyökből. Gyerekkorunktól hallgatjuk: „Döntsd már el, mit akarsz! Hova akarsz tartozni? Mit akarsz csinálni?” A kérdések sokszor költőiek, mert általában ott a szelíd vagy kevésbé szelíd erőszak annak érdekében, hogy abban Higgyünk, amiben a közvetlen környezetünk Hisz. Választunk tehát, aztán leélünk hosszú éveket valamelyik hitcsoporthoz tartozva.
Megtapasztaltam – belülről vagy közelről szemlélve – több csoportosulás típust. Voltak olyanok, amelyekben egy ideig hittem is. Ez természetes. A nagyon magas szellemiségű és lelkiségű emberek képesek csak arra, hogy azonnal észrevegyék azt, ha be akarják sorozni őket az egy hitseregbe. Ők zsigerileg tiltakoznak. Én és még sokan mások nem tartozunk természetesen közéjük, ezért át kell mennünk nem egyszer keserű tapasztalásokon.
Ha ráébredünk a csoportvezetők manipulációjára, akkor – Hamvas Béla szavaival – éber emberek lehetünk.
Az ébredező állapotban megtapasztaljuk a magányt. Nem fizikai, hanem szellemi, lelki magányt, amelyben remekül sajnálhatjuk magunkat. Magunkkal vagyunk elfoglalva, keressük a menekülő útvonalakat, de mikor már eleget sajnáltuk magunkat az önmagunk teremtette helyzetünkben, és rájövünk, hogy ez az út nem vezet sehova, letesszük azt a tévhitet, hogy az ébredezéstől önmagában többek vagyunk másoknál (kiválasztottság brrrr!).
Csökkentjük végre az egónk méretét és előbb-utóbb körülnézünk. Rájövünk, hogy már sokan vannak az ébredezők, akik elfogadják azt, hogy folyamatosan alakulunk, formálódik az egyedi világnézetünk, és azt, hogy pillanatról pillanatra változó szögből látjuk a világot. Mindig pont úgy, ahogy senki más.
Ráébredünk arra, hogy ahelyett, hogy a saját szemszögünk (a magyar nyelv milyen érzékletes!) alapján leszűrt következtetéseket kérlelhetetlenül hajtogatnánk, sokkal jobb az, ha meghallgatjuk a másikat is. Hagyjuk, hogy elmondja nekünk az ő szemléletét, és megértjük, hogy az övé is egyfajta valóságot tükröz.
Elfogadjuk, hogy a másik szemszögét számtalan elem, életélmény, körülmény befolyásolja, amit mi nem élhettünk át pont ugyanúgy.
Azt hiszem, ez a türelem és a tolerancia alapja, aminek ma híján van az emberiség jelentős része, és ezért válnak sokan manipuláció áldozatává és lesznek valamelyik hittábor, hittömeg tagjai, miközben a lelkük mélyén ők is magányt élnek meg.
Hiszem, hogy úgy tehetjük valósabbá a világnézetünket, ha minél több látásmódot megismerünk, megértünk és nem erőltetjük rá a másikra a mi szemszögünket. Elfogadjuk azt, hogy nem attól állunk biztosabban a talajon, hogy egy hitet (materialistát, ateistát, vallásosat, ezoterikusat, stb.) vallunk. Elmondjuk, amit gondolunk, de nem erőlködünk, nem akaratoskodunk, hanem közben szemlélődünk, élünk és az adott helyzetben a pillanatnyi tudásunk, világnézetünk alapján igyekszünk a legjobban dönteni. Gondolat Ébresztői lehetünk egymásnak.
(forrás: Csizmadia Attila természetgyógyász -kicsibudoar.hu)
