Egy kiváló, tisztán látó nyugati pszichológus, pszichiáter dr. Carl Jung megállapította, hogy minden valóság végül is csak pszichikai valóság, melyet meghatároz a tudatosságunk vagy épp a tudatlanságunk.
Rámutatott, hogy belső pszichés környezetünk mindenkor meghatározza viselkedésünk és tapasztalásunk mintáit. Gondolataink és hozzáállásunk, belső és személyes adottságaink oly erőteljesen áthatják a levegőt, amit beszívunk, hogy nem tehetünk mást: úgy éljük meg saját természetünket, mintha az a valóság volna. Sőt, Jung egyenesen odáig ment, hogy azt állította, valójában egyáltalán nincs is tapasztalatunk a külső világról, hanem csak saját, belső világunkról, amely mind bennünk, mind körülöttünk mindent bevon.
Folytatva a gondolatmenetet, kijelentette, hogy a modern embert fenyegető valódi katasztrófák nem fizikai vagy biológiai természetűek, hanem, ahogy ő nevezte: „pszichikai járványok”, amelyek nagyobb léptékben háborúk és forradalmak formájában jelennek meg. Ezek a katasztrófák különféle formákat ölthetnek az egyén összeomlásától a tömegverekedésig, a nyugtalanság és szorongás általános érzésétől az életcéljaink széles körű elvesztéséig.
A probléma gyökerét Jung a fej és a szív között bekövetkezett belső hasadásban látja, amely egyre csak szélesedik bennünk és rajtunk keresztül a társadalom egészében is, veszélyes vákumot teremtve, amely elkerülhetetlenül súlyos eseményekhez fog vezetni. A szerencsétlenségek Jung szerint éppen ezért a modern társadalomban keletkezett űrből fakadnak.
Ennek megfelelően meg volt róla győződve, hogy korunk betegsége (lelki tudatlanság) leküzdésének kulcsa, hogy több figyelmet fordítunk az emberi természet lélektanának megértésére:
"…az egyetlen valódi veszély magában az emberben rejlik. Ő jelenti az igazi veszélyt, és szánalomra méltó, hogy ennek mennyire nem vagyunk tudatában. Semmit se, vagy csak alig tudunk valamit az emberről. Pszichéjét tanulmányozni kell, mivel a közelgő veszedelem belőle fakad.
– Szemtől szemben – BBC-interjú dr. Junggal, 1959 "
Jung erős kijelentése összhangban van a tibeti buddhista gondolkodásmóddal, amelyet a dalai láma példákon keresztül szemléltet tanításaiban. Ezekben kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy amikor külső csapással nézünk szembe, magunkba kell néznünk, lelkigyakorlatokat alkalmaznunk, hogy eloszlassuk zavaros érzelmeinket, indulatainkat. Szerinte a valódi rombolást ezek a háborgó érzelmek végzik, ezek a végtelen szenvedés gyökerei:
"A külső ellenségek, bármily kegyetlenek is legyenek, csupán egyetlen életünkre vannak hatással. Nincs hozzá hatalmuk, hogy ezen az életen túl is ártsanak nekünk. Ezzel szemben a zavaros érzelmek, belső ellenségeink jövendő életeinkben is minden kétség kívül szerencsétlenséget okoznak. Valójában ezek a legveszélyesebb ellenségeink.
Jung erős kijelentése összhangban van a tibeti buddhista gondolkodásmóddal, amelyet a dalai láma példákon keresztül szemléltet tanításaiban. Ezekben kihangsúlyozza annak fontosságát, hogy amikor külső csapással nézünk szembe, magunkba kell néznünk, lelkigyakorlatokat alkalmaznunk, hogy eloszlassuk zavaros érzelmeinket, indulatainkat. Szerinte a valódi rombolást ezek a háborgó érzelmek végzik, ezek a végtelen szenvedés gyökerei:
"A külső ellenségek, bármily kegyetlenek is legyenek, csupán egyetlen életünkre vannak hatással. Nincs hozzá hatalmuk, hogy ezen az életen túl is ártsanak nekünk. Ezzel szemben a zavaros érzelmek, belső ellenségeink jövendő életeinkben is minden kétség kívül szerencsétlenséget okoznak. Valójában ezek a legveszélyesebb ellenségeink.
– A dalai láma: A meditáció szakaszai "
A dalai láma szerint tehát legrosszabb ellenségünket önmagunkban, saját elménkben kell keresnünk. Így, amikor úgy tűnik, hogy az ellenség a külső világban is kézzelfoghatóvá válik, pozitív befolyást gyakorolhatunk magunkra és az emberiségre is, ha urai maradunk érzelmi reakcióinknak, belső érzéseinknek és erős indulatainknak. Ezeknek az érzelmi reakcióknak a megnyirbálásával, megfékezésével és átalakításával szebb jövőt teremthetünk mind magunk, mind a világ számára. Ez a mi belső Mont Everestünk, amit meg kell mászni. Senki sem állítja, hogy ez könnyű feladat, de vagy csak gondolkodunk róla, vagy ténylegesen neki is kezdünk, hogy elérjük a csúcsot.
A szenvedéstől mentes jövő legnagyobb akadálya alapvetően a lelki tudatlanság, amely vakká teszi az embert a valóságra. Elősegíti az „én”, az „engem” és az „enyém” illúzióját, amely elvágja az embert az őt körülvevő világtól. A tibeti létkerékben körbe-körbe vánszorgó vak ember a szimbóluma ennek a tudatlanságnak.
Csapdába ejtette az értelmetlen létezés látszólag végtelen ismétlődése. Az önmagára irányuló tudatosság minimális szintje vagy a legkisebb próbálkozás egy csöppnyi bölcsesség elérésére már meghaladja erejét. Olyan a tudatlansága, mint lónak a szemellenző. Szűklátókörűsége rendszerint csapdába ejti. Éppen ezért a legfejlettebb és leghatékonyabb gyógyszerek, kezelések, terápiák sem állíthatják helyre egészségünket, oldhatják meg problémáinkat, ha továbbra is tudatlanságban élünk.
Mindaddig, amíg tudatlanságban maradunk, a testünkhöz való kötődésünkből fakadó érzelmek továbbra is szenvedést, depressziót és betegséget fognak okozni.
Rengeteg tibeti gyógyszer és kezelési eljárás létezik, amelyek segíthetnek az embereken, de a legjobb tanács, amit az egészségüket megőrizni vágyóknak adhatunk, a következő:
Gondolkozz, mielőtt beszélsz.
Gondolkozz, mielőtt eszel.
Gondolkozz, mielőtt döntesz.
Gondolkozz, mielőtt cselekszel.
Dr. Pema Dordzse – Tibeti Spirituális Gyógyászat
(forrás: Holics-Mester Marianna -kicsibudoar.hu)
Kapcsolódó írás
Carl Gustav Jung élménye
Best Meditation Music ever - Meditation Buddha Way - videó
https://www.youtube.com/watch?v=khsBMXIyunc
https://www.youtube.com/watch?v=khsBMXIyunc
