Honnét jönnek a gondolataink? Valóban csak agyunk kémiai és elektromos aktivitása termeli őket? Ha pedig mégis van lelkünk, hogyan képes kapcsolatba lépni a testünkkel? Dr. David Scharf tudományfilozófussal folyatjuk korábbi beszélgetésünket, amelyben az agyműködés korlátozódása és a tudat megváltozása közötti összefüggéseket, valamint az ún. átjátszó-modellt tárgyaltuk.
A második dogma
A materialista felfogás másik, gyakran hangoztatott „dogmája”, hogy ha az elme anyagtalan volna, akkor nem tudna hatást gyakorolni az idegrendszer anyagi folyamataira, mert ezzel sértené az energiamegmaradás törvényét. Mert miféle részecske vagy erő lépne ki a lélekből, amely nem rendelkezik tömeggel, töltéssel vagy energiával, mégis hatást gyakorol a neuronok működésére? Az elme tehát nem más, jelentik ki az anyagelvű gondolkodók, mint maga az agy vagy annak valamiféle működése. Az agy pedig okságilag zárt rendszer, mely önmagában elégséges a tudat megteremtéséhez.
Ezek a nézetek azonban több szempontból is kritikával illethetők, hangozatja Scharf professzor. Bár az idegélettan részletesen feltérképezte az agyat és működését, továbbra sem adott számot arról, hogy miként jönnek létre szubjektív élményeink. Emellett, ha minden gondolatunk mechanisztikusan meghatározott folyamatok terméke, akkor hogyan mondhatjuk azt, hogy bármi valós ismeretünk lenne a világról? Kettő meg kettő nem azért lesz négy, mert meglátjuk a valóság természetét, hanem mert idegsejtjeink így tüzelnek. A materializmus következetlen! Azt mondja, hogy a valóságot írja le, de közben tagadja, hogy azzal bármiféle kapcsolatba léphetnénk. A modern fizika viszont kétségtelenül bizonyította, hogy a vizsgáló tudat hatalmas szerepet kap a valóság formálásában. Nem csupán a keleti gondolkodók, de a nyugati filozófia olyan nagyjai, mint Kant és Hegel is arra jutottak, hogy saját tudati képességeink hozzájárulnak mind a valóságról való ismereteinkhez, mind pedig magához a valósághoz.
A tudat és a kvantum-mező
Az elmúlt évtizedekben számos neves tudós próbálta a valóságnak az elektrokémiai folyamatoknál finomabb tartományait is bevonni a test és a tudat viszonyának magyarázatába. Közülük sokan, mint Henry Stapp vagy a Nobel-díjas Sir John Eccles, a kvantumjelenségeket hívták segítségül. Dr. Scharf a fekete lyukak sugárzását hozza fel példának arra, hogy léteznek folyamatok, amelyek a csak a klasszikus fizika szemszögéből nézve sértik az energiamegmaradás elvét, a természet működésének egy mélyebb szintjéről viszont magyarázatot adhatnak arra, hogy a nem-lokalizált (az agyon kívüli) kvantumfolyamatok miként lehetnek a már jól feltérképezett idegélettani működés mélyebb okai.
A kvantummező elméletből tudjuk, hogy a vákuum állandóan fluktuáI. Részecske-antirészecske párok emelkednek ki belőle, melyek azonnal megsemmisítik egymást. Ha azonban e jelenség egy fekete lyukhoz közel történik, amelynek gravitációs tere beszippantja a pár egyik tagját, de a másik még képes megszökni, akkor kívülről nézve úgy tűnik, hogy energia keletkezik, mely mintegy a fekete lyukból sugárzódik ki. A neuronok tüzelése hasonlít a sorba rakott dominók eldőléséhez. Amikor az elsőt „meglökik”, akkor az egész sorozat neuron elkezd tüzelni, és ez létrehozza a beszédet, a testi mozgást és más hasonló dolgokat. De könnyen lehet, hogy az első kis lökés a neuronok tüzelésének akciós potenciálját alkotó elektrokémiai folyamatok hálózatán kívülről származik. Tehát ahogyan energia léphet ki a fluktuáló vákuumból, mint a fekete lyukak sugárzása esetén, ugyanúgy létezhet egy kvantummechanikai folyamat, amely mélyebb szinten, a tudat-mező szintjén stimulál kulcsfontosságú neuronokat az emberi agyban.
A beszélgetésünk korábbi részében tárgyalt átjátszó-modell fényében azt mondhatjuk, hogy a tudat egy mező, és a fizika legmélyebb, a kvantummechanikainál is alapvetőbb szintjeivel áll kapcsolatban. Az anyagi idegrendszer átjátszó tevékenysége magyarázhatja, hogy a tudatos elme miként lép be az anyag területére. Tudjuk, hogy az élettelen testek kölcsönhatásaiban az entrópia elkerülhetetlenül növekszik. Ahol viszont élet és értelem van, ott az intelligencia az entrópia csökkenését okozza az élő szervezet tartományán belül, és pontosan ez a csökkenő entrópia lehet a kézjegye az anyagi agy nem anyagi működésének. (Ha az entrópia csökken, akkor a rendezettség nő, így az élő szervezet intelligenciájának köszönhetően tovább él, míg egy magára hagyott autó megrozsdásodik és széthull.)
Magasabb tudatállapotok és halál közeli élmények
A magasabb tudatállapotok kutatása közben is fedeztek fel olyan érdekes jelenségeket, amelyek a tudat nem lokalizált forrására utalnak. Dr. Keith Wallace mutatta ki az 1970-es évek elején, hogy a Transzcendentális Meditáció gyakorlása során a test anyagcseréje lecsökken, az idegrendszer nyugodtabb működést vesz fel, a különböző agyterületek között pedig koherencia (összehangoltság) jelenik meg. Agyunk nem csak pihen, hanem nagyon rendezett módon nyugszik el. Olyan, mint egy csodálatos kristály, amely gyönyörű módon veri vissza a fényt, és annak teljes spektrumát visszaadja. Az átjátszó-modell fényében ezt megint csak úgy értelmezhetjük, hogy az agy korlátozó hatásának csökkenésével a tudat teljessége mind jobban képes megnyilvánulni.
További fiziológiai kutatások arra utalnak, hogy a Wallace által feltárt agyhullám-koherencia hátterében is az anyagi idegrendszertől független tényezők állnak. Russell Hebert a Maharishi Egyetem doktoranduszaként vizsgálta a Transzcendentális Meditáció gyakorlóit, és különös jelenségre figyelt fel. A transzcendentális tudat tapasztalása során nem csupán az agyhullámok koherenciáját, hanem az agyhullámok teljes időbeli szinkronját figyelte meg. Más szavakkal, az agyban minden területen teljesen ugyanabban az időben tüzeltek a neuronok, az összes hullámhegy és völgy tökéletes szinkronban volt. Egy lehetséges magyarázat szerint a thalamusz küldi szét a jelet az agyban, hogy „mindenki ugyanazt tegye”. Azt várnánk, hogy mivel a thalamusz más-más távolságra van az agy különböző régióitól, ez a jel a néhány töredékmásodperc csúszással éri el a különböző agyterületeket. De ilyen nem volt megfigyelhető. Ez az eredmény azt valószínűsíti, hogy nem lokalizált kvantumfolyamatok állnak a jelenség hátterében.
A több évtizede vizsgált halál közeli élmények szintén a tudat nem-lokalizált forrását látszanak alátámasztani. A közelmúlt egyik nagy figyelmet kapott, és különösen jól dokumentált esete Dr. Eben Alexanderé, aki 2008 novemberében egy héten át feküdt kómában, és az orvosai már lemondtak róla. Agykérge egyáltalán nem úgy működött, ahogyan az a neurológia felfogása szerint a tudatos működést fenntartaná, ám kómája közben gazdag és nagymértékben kiteljesedett belső életet tapasztalt, amelynek jelentős részére vissza tudott emlékezni. Ennek nyomán jutott arra a következtetésre a korábban magát materialistának valló idegsebész, hogy tudatunk agyunktól függetlenül is képes működni.
– Miért van szükségünk agyra, ha a tudat test nélkül is képes megélni? – teszem fel beszélgetésünk végén a messze vezető kérdést.
– Az agy olyan, mint egy szűrő – mondja David Scharf. Nagyon sokat kiszűr tudatunk valódi teljességéből, és csak azt engedi át, ami az organizmus túléléséhez szükséges. A magasabb tudatosság a legtöbbünknek még túl sok. Teljesen elsöpörne minket az élmény, és nem tudnánk a gyakorlati világban megélni. Ezt láthatjuk például a pszichedelikus szerekkel kísérletezőknél. Scharf doktor Maharishi Mahesh Yogira hivatkozik, aki tanításaiban sokszor kiemeli, hogy az emberi idegrendszer hatalmas segítség a transzcendencia megtapasztalásához. Még az angyalok és égi lények is irigyek ránk ezért. Lehet, hogy számos magasabb képességhez könnyebben hozzáférnek, ám a transzcendencia közvetlen tapasztalata az ember számára a legkönnyebb. A rendszeres meditáció abban segít, hogy fokozatosan kiműveljük az idegrendszert, és ez idővel képes lesz a magasabb a tudatosságot a hétköznapi életben is fenntartani. Ez a beteljesedett létállapot az, amit keleten megvilágosodásnak neveznek. Ehhez pedig itt e földi létben szükségünk van a fizikai agyra is.
(A cikk nyomtatott formában az Elixír magazinban látott napvilágot.)
Szerző: Dr. Pál Dániel
Kapcsolódó írás
Túlélte az agyhalált, találkozott Istennel (dr. Eben Alexander):
A második dogma
A materialista felfogás másik, gyakran hangoztatott „dogmája”, hogy ha az elme anyagtalan volna, akkor nem tudna hatást gyakorolni az idegrendszer anyagi folyamataira, mert ezzel sértené az energiamegmaradás törvényét. Mert miféle részecske vagy erő lépne ki a lélekből, amely nem rendelkezik tömeggel, töltéssel vagy energiával, mégis hatást gyakorol a neuronok működésére? Az elme tehát nem más, jelentik ki az anyagelvű gondolkodók, mint maga az agy vagy annak valamiféle működése. Az agy pedig okságilag zárt rendszer, mely önmagában elégséges a tudat megteremtéséhez.
Ezek a nézetek azonban több szempontból is kritikával illethetők, hangozatja Scharf professzor. Bár az idegélettan részletesen feltérképezte az agyat és működését, továbbra sem adott számot arról, hogy miként jönnek létre szubjektív élményeink. Emellett, ha minden gondolatunk mechanisztikusan meghatározott folyamatok terméke, akkor hogyan mondhatjuk azt, hogy bármi valós ismeretünk lenne a világról? Kettő meg kettő nem azért lesz négy, mert meglátjuk a valóság természetét, hanem mert idegsejtjeink így tüzelnek. A materializmus következetlen! Azt mondja, hogy a valóságot írja le, de közben tagadja, hogy azzal bármiféle kapcsolatba léphetnénk. A modern fizika viszont kétségtelenül bizonyította, hogy a vizsgáló tudat hatalmas szerepet kap a valóság formálásában. Nem csupán a keleti gondolkodók, de a nyugati filozófia olyan nagyjai, mint Kant és Hegel is arra jutottak, hogy saját tudati képességeink hozzájárulnak mind a valóságról való ismereteinkhez, mind pedig magához a valósághoz.
A tudat és a kvantum-mező
Az elmúlt évtizedekben számos neves tudós próbálta a valóságnak az elektrokémiai folyamatoknál finomabb tartományait is bevonni a test és a tudat viszonyának magyarázatába. Közülük sokan, mint Henry Stapp vagy a Nobel-díjas Sir John Eccles, a kvantumjelenségeket hívták segítségül. Dr. Scharf a fekete lyukak sugárzását hozza fel példának arra, hogy léteznek folyamatok, amelyek a csak a klasszikus fizika szemszögéből nézve sértik az energiamegmaradás elvét, a természet működésének egy mélyebb szintjéről viszont magyarázatot adhatnak arra, hogy a nem-lokalizált (az agyon kívüli) kvantumfolyamatok miként lehetnek a már jól feltérképezett idegélettani működés mélyebb okai.
A kvantummező elméletből tudjuk, hogy a vákuum állandóan fluktuáI. Részecske-antirészecske párok emelkednek ki belőle, melyek azonnal megsemmisítik egymást. Ha azonban e jelenség egy fekete lyukhoz közel történik, amelynek gravitációs tere beszippantja a pár egyik tagját, de a másik még képes megszökni, akkor kívülről nézve úgy tűnik, hogy energia keletkezik, mely mintegy a fekete lyukból sugárzódik ki. A neuronok tüzelése hasonlít a sorba rakott dominók eldőléséhez. Amikor az elsőt „meglökik”, akkor az egész sorozat neuron elkezd tüzelni, és ez létrehozza a beszédet, a testi mozgást és más hasonló dolgokat. De könnyen lehet, hogy az első kis lökés a neuronok tüzelésének akciós potenciálját alkotó elektrokémiai folyamatok hálózatán kívülről származik. Tehát ahogyan energia léphet ki a fluktuáló vákuumból, mint a fekete lyukak sugárzása esetén, ugyanúgy létezhet egy kvantummechanikai folyamat, amely mélyebb szinten, a tudat-mező szintjén stimulál kulcsfontosságú neuronokat az emberi agyban.
A beszélgetésünk korábbi részében tárgyalt átjátszó-modell fényében azt mondhatjuk, hogy a tudat egy mező, és a fizika legmélyebb, a kvantummechanikainál is alapvetőbb szintjeivel áll kapcsolatban. Az anyagi idegrendszer átjátszó tevékenysége magyarázhatja, hogy a tudatos elme miként lép be az anyag területére. Tudjuk, hogy az élettelen testek kölcsönhatásaiban az entrópia elkerülhetetlenül növekszik. Ahol viszont élet és értelem van, ott az intelligencia az entrópia csökkenését okozza az élő szervezet tartományán belül, és pontosan ez a csökkenő entrópia lehet a kézjegye az anyagi agy nem anyagi működésének. (Ha az entrópia csökken, akkor a rendezettség nő, így az élő szervezet intelligenciájának köszönhetően tovább él, míg egy magára hagyott autó megrozsdásodik és széthull.)
Magasabb tudatállapotok és halál közeli élmények
A magasabb tudatállapotok kutatása közben is fedeztek fel olyan érdekes jelenségeket, amelyek a tudat nem lokalizált forrására utalnak. Dr. Keith Wallace mutatta ki az 1970-es évek elején, hogy a Transzcendentális Meditáció gyakorlása során a test anyagcseréje lecsökken, az idegrendszer nyugodtabb működést vesz fel, a különböző agyterületek között pedig koherencia (összehangoltság) jelenik meg. Agyunk nem csak pihen, hanem nagyon rendezett módon nyugszik el. Olyan, mint egy csodálatos kristály, amely gyönyörű módon veri vissza a fényt, és annak teljes spektrumát visszaadja. Az átjátszó-modell fényében ezt megint csak úgy értelmezhetjük, hogy az agy korlátozó hatásának csökkenésével a tudat teljessége mind jobban képes megnyilvánulni.
További fiziológiai kutatások arra utalnak, hogy a Wallace által feltárt agyhullám-koherencia hátterében is az anyagi idegrendszertől független tényezők állnak. Russell Hebert a Maharishi Egyetem doktoranduszaként vizsgálta a Transzcendentális Meditáció gyakorlóit, és különös jelenségre figyelt fel. A transzcendentális tudat tapasztalása során nem csupán az agyhullámok koherenciáját, hanem az agyhullámok teljes időbeli szinkronját figyelte meg. Más szavakkal, az agyban minden területen teljesen ugyanabban az időben tüzeltek a neuronok, az összes hullámhegy és völgy tökéletes szinkronban volt. Egy lehetséges magyarázat szerint a thalamusz küldi szét a jelet az agyban, hogy „mindenki ugyanazt tegye”. Azt várnánk, hogy mivel a thalamusz más-más távolságra van az agy különböző régióitól, ez a jel a néhány töredékmásodperc csúszással éri el a különböző agyterületeket. De ilyen nem volt megfigyelhető. Ez az eredmény azt valószínűsíti, hogy nem lokalizált kvantumfolyamatok állnak a jelenség hátterében.
A több évtizede vizsgált halál közeli élmények szintén a tudat nem-lokalizált forrását látszanak alátámasztani. A közelmúlt egyik nagy figyelmet kapott, és különösen jól dokumentált esete Dr. Eben Alexanderé, aki 2008 novemberében egy héten át feküdt kómában, és az orvosai már lemondtak róla. Agykérge egyáltalán nem úgy működött, ahogyan az a neurológia felfogása szerint a tudatos működést fenntartaná, ám kómája közben gazdag és nagymértékben kiteljesedett belső életet tapasztalt, amelynek jelentős részére vissza tudott emlékezni. Ennek nyomán jutott arra a következtetésre a korábban magát materialistának valló idegsebész, hogy tudatunk agyunktól függetlenül is képes működni.
– Miért van szükségünk agyra, ha a tudat test nélkül is képes megélni? – teszem fel beszélgetésünk végén a messze vezető kérdést.
– Az agy olyan, mint egy szűrő – mondja David Scharf. Nagyon sokat kiszűr tudatunk valódi teljességéből, és csak azt engedi át, ami az organizmus túléléséhez szükséges. A magasabb tudatosság a legtöbbünknek még túl sok. Teljesen elsöpörne minket az élmény, és nem tudnánk a gyakorlati világban megélni. Ezt láthatjuk például a pszichedelikus szerekkel kísérletezőknél. Scharf doktor Maharishi Mahesh Yogira hivatkozik, aki tanításaiban sokszor kiemeli, hogy az emberi idegrendszer hatalmas segítség a transzcendencia megtapasztalásához. Még az angyalok és égi lények is irigyek ránk ezért. Lehet, hogy számos magasabb képességhez könnyebben hozzáférnek, ám a transzcendencia közvetlen tapasztalata az ember számára a legkönnyebb. A rendszeres meditáció abban segít, hogy fokozatosan kiműveljük az idegrendszert, és ez idővel képes lesz a magasabb a tudatosságot a hétköznapi életben is fenntartani. Ez a beteljesedett létállapot az, amit keleten megvilágosodásnak neveznek. Ehhez pedig itt e földi létben szükségünk van a fizikai agyra is.
(A cikk nyomtatott formában az Elixír magazinban látott napvilágot.)
Szerző: Dr. Pál Dániel
Kapcsolódó írás
Túlélte az agyhalált, találkozott Istennel (dr. Eben Alexander):
https://dszilvia.blogspot.com/2014/10/tulelte-az-agyhalalt-talalkozott.html
Test és tudat kapcsolatáról és a szellemi úton játszott szerepükről további érdekességeket hallhatunk az alábbi videóban:
Test és tudat kapcsolatáról és a szellemi úton játszott szerepükről további érdekességeket hallhatunk az alábbi videóban:
Pál Tamás és Dr. Pál Dániel - Megvilágosodás, test és lélek útja
