Az életünk számos területén megfigyelhetjük a versenyszellemet. Iskolában, a sportéletben, a gazdaságban és az élet megannyi más területén is. Folyton versenyzünk egymással, hogy győztest hirdessünk. Ez sokszor nagyon megterhelő, lelkileg és fizikailag is - pláne ha illegális szerekkel vagy eszközökkel is próbálkozunk... és bár a nyerés nagyon jó érzés, ám hamar új megmérettetésre sarkall, de a vesztés még megterhelőbb lehet. Az egymással való versenyzés típusai közül a gazdaságban folytatott verseny eredményezi a legtöbb kárt, hisz ahhoz, hogy minél több profitot termeljen egy cég, megelőzve mindenki mást... törvényszerűen és komoly mértékben át kell gázolni másokon és a természeten is.
Honnan van bennünk e versenyszellem? Ugye a lelkünk isteni minőségű és a szellemvilágból származik, ám a testünk a fizikai világ része és az állatvilágból való. A földi élet (egyik) célja pedig éppen az, hogy a lélek uralni tudja a test érzéseit, hogy hatalmat tudjon gyakorolni felette. Az állatvilágban egyértelműen versenyzés folyik, hisz az erősebb él túl, a gyenge elhullik. Aki az első, az erősebb, az élhet a legnagyobb eséllyel tovább. Ám attól még, hogy a testünk az állatvilág része, abból származik, a lelkünknek már semmi köze ahhoz, sőt, ahogy az előbb írtam, egyik feladatunk éppen az, hogy a lelkünkkel irányítás alatt tartsuk a testünk vágyait, érzéseit.
A szellemvilágban nincs versenyzés. Mindenki a maga tempójában halad a lélekfejlődése folyamatában... s bár minden lélek saját érdeke, hogy mielőbb fejlődjön, de mégis, ki előbb, ki utóbb halad az isteni cél felé. Senki sem sietett senkit sem, és különböző időpontokat vagy időre elérni kívánt célt sem tűznek ki senki számára sem. Előbb-utóbb minden lélek eléri a fejlődése teljét... ám ezt nem siettetve és nem mással versengve teszi, hanem úgy, ahogy számára megfelelő, s amilyen mértékben ő maga tanulni, fejlődni képes.
Itt, a fizikai világban van idő, mérjük is azt, s azt hisszük, az véges, valamint azt is hisszük, hogy attól jobbak leszünk bárkinél is, ha valamely versenyben győzünk. Pedig valójában attól leszünk csak jobbak bárki másnál, ha jobb emberré válunk... Ehhez azonban nincs szükség versenyre, s ez időhöz sincs kötve.
Azon lelkek, akik a testi életükben nem tudnak azonosulni az itt tapasztalható versenyszellemmel, azért nem tudnak, mert kellő fejlettségük révén érzik azt az odaátról hozott tudásukat, miszerint verseny, mint olyan nem létezik és értelmetlen. S tudják, hogy nem attól lesznek jobbak tehát, ha bármilyen e világban rendezett versenyt megnyernek, hanem attól, ha ők maguk válnak minél jobb emberré.
Írta: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
Honnan van bennünk e versenyszellem? Ugye a lelkünk isteni minőségű és a szellemvilágból származik, ám a testünk a fizikai világ része és az állatvilágból való. A földi élet (egyik) célja pedig éppen az, hogy a lélek uralni tudja a test érzéseit, hogy hatalmat tudjon gyakorolni felette. Az állatvilágban egyértelműen versenyzés folyik, hisz az erősebb él túl, a gyenge elhullik. Aki az első, az erősebb, az élhet a legnagyobb eséllyel tovább. Ám attól még, hogy a testünk az állatvilág része, abból származik, a lelkünknek már semmi köze ahhoz, sőt, ahogy az előbb írtam, egyik feladatunk éppen az, hogy a lelkünkkel irányítás alatt tartsuk a testünk vágyait, érzéseit.
A szellemvilágban nincs versenyzés. Mindenki a maga tempójában halad a lélekfejlődése folyamatában... s bár minden lélek saját érdeke, hogy mielőbb fejlődjön, de mégis, ki előbb, ki utóbb halad az isteni cél felé. Senki sem sietett senkit sem, és különböző időpontokat vagy időre elérni kívánt célt sem tűznek ki senki számára sem. Előbb-utóbb minden lélek eléri a fejlődése teljét... ám ezt nem siettetve és nem mással versengve teszi, hanem úgy, ahogy számára megfelelő, s amilyen mértékben ő maga tanulni, fejlődni képes.
Itt, a fizikai világban van idő, mérjük is azt, s azt hisszük, az véges, valamint azt is hisszük, hogy attól jobbak leszünk bárkinél is, ha valamely versenyben győzünk. Pedig valójában attól leszünk csak jobbak bárki másnál, ha jobb emberré válunk... Ehhez azonban nincs szükség versenyre, s ez időhöz sincs kötve.
Azon lelkek, akik a testi életükben nem tudnak azonosulni az itt tapasztalható versenyszellemmel, azért nem tudnak, mert kellő fejlettségük révén érzik azt az odaátról hozott tudásukat, miszerint verseny, mint olyan nem létezik és értelmetlen. S tudják, hogy nem attól lesznek jobbak tehát, ha bármilyen e világban rendezett versenyt megnyernek, hanem attól, ha ők maguk válnak minél jobb emberré.
Írta: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
