A minap kérdezte egy kedves hozzám forduló, hogy nagybeteg szülője pár napja elhunyt rokonaival kezdett el beszélgetni, s hogy az már a közelgő halálát jelenti?
Ugye a testi halálunk időpontja mindannyiunk esetében egy előre elrendelt időpont, melyet itt és most mi nem tudhatunk meg a legtöbb esetben, de odaát tudják ezt, és ha ez az időpont közeledik, akkor már jöhetnek elénk, hogy nyugtassanak bennünket és ha az időnk eljön, segítsenek bennünket a szellemvilágba való visszatérésünkben. Ezt akár egy-két hónappal korábban is megtehetik. Amikor tehát egy haldokló szerettünk olyan, már korábban eltávozott rokonait, ismerőseit véli látni (és/vagy beszélget is velük), akkor az valószínűsíti, hogy hamarosan (legkésőbb egy-két hónap) múlva elérkezik számára is az idő.
Vannak olyan személyek, akiknek több kilépési pontja is van tervezve egy adott életre, s amikor egy ilyen pont eljön, akkor a lelkük a szellemi segítőikkel egyeztet, hogy azon a ponton távozzon-e a fizikai világból vagy egy következőn. A döntést mindig az alapján hozzák meg, hogy a lélek, az adott életére tervezett sorsútjából addig mit valósított meg és azt mennyire szolgálná, ha még maradna. Ha egy ilyen lélek esetében egy ilyen pont közeledik és még nem született döntés arról, hogy most fog-e távozni a lélek vagy később, akkor is előfordulhat, hogy a már korábban eltávozott szerettei jönnek hozzá. Így tehát ha ilyet tapasztalunk, noha nem jelenti mégsem feltétlen azt, hogy a szerettünk bizton távozni is fog, de azt mindenképpen, hogy egyik ilyen kilépési pontja közeledik, melyen - nagyobb eséllyel, valószínűleg - távozni is fog.
- - - - - - - - - - -
Hogyan lehet vége a karmikus körforgásnak? Megbocsájtással kiegyenlíthető? Értem én, hogy karma, és ezért kell szenvedni, de meddig tart ez?
Meglehetősen bonyolult és összetett rendszer a karma. Bár leírható egy mondatban, miszerint mindig azt kapod vissza (érzetre legalábbis), amit korábban másoknak okoztál, de ennél jóval összetettebb tehát. Látszólag és innen, ebből a földi életünkből nézve úgy tűnhet számunkra, hogy sosem ér véget, hisz mindig lesz majd olyan, akinek mégiscsak ártunk (akaratunkon kívül is), s az egész folytatódik a végtelenségig.
Azonban a fizikai világok között is nagyon sokféle szintű létezik, illetve azon lelkek, akikkel itt és most együtt élünk, sem lesznek mindig azon a szinten, ahol most vannak, s persze mi sem természetesen. Mi is fejlődünk még, s bőven van hova még fejlődnünk, mint ahogy a többi léleknek is. A karma akkor ér véget, pontosabban szólva akkor kerülünk ki a kötelező testet öltések időszakából, amikor már minden tettünket, gondolatunkat a jó hatja át, és mindig azt tesszük mással, amivel segítjük, építjük őt, s nem ártunk neki. Amikor tényleg megértjük, hogy bár különálló lények vagyunk, de a Forrásban való összekötöttségünk révén mindenkivel egyek vagyunk, s bármit teszünk mással, azt magunkkal (is) tesszük.
Igen, negatív karmikus terhek kiegyenlíthetők azzal, ha annak ellenére, hogy bántanak bennünket, mi megbocsájtunk a másik félnek, s nem bántjuk őt viszont - ugyanakkor nem is engedjük, hogy bántson bennünket, de legalábbis nem bántásként éljük meg, hiszen ahogy másokat nem bánthatunk, úgy magunkat sem.
Fontos megjegyezni még, hogy a karma körforgása sosem áll le, tehát a karmából való kikerülés alatt csupán azt értjük, hogy a negatív hatásból nem kapunk, s így a leszületés sem lesz már kötelező számunkra. Ahhoz azonban, hogy a negatív hatásából ne kapjunk, nekünk sem szabad semmi negatívat kiadnunk magunkból. Ettől azonban még meglehetősen távol állunk mindannyian, noha egyikőnk viszonylag közelebb, másikunk viszonylag távolabb áll tőle. Itt és most még sem mi, sem e fizikai világban élő lelkek többsége nem áll azon a szinten, hogy bekövetkezzék számunkra a (negatív) karmából való kikerülés, de mindannyian afelé haladunk és előbb-utóbb - bár egy ennél magasabb szintű fizikai világban, de - mindannyian elérjük azt.
A kérdés tehát, hogy mikor kerülünk ki a karma körforgásából, olyan, mintha az általános iskola harmadik osztályában megkérdeznék a tanulók egymástól, hogy mikor kerülünk ki az általános iskolából? Kikerülhetünk ebben a tanévben? S a válasz: idén semmiképpen sem, de ha mind a nyolc osztályt sikerrel elvégeztük, akkor igen. Ez még kicsit odébb lesz, de hogy bekövetkezik, ez tény.
- - - - - - - - - - -
Halálunk után megszűnik a testünk. Akkor odaát hogyan fogom megismerni az anyukám, apukám, és a barátaimat?
A lélek, amikor elhagyja a testét, az éppen hátrahagyott testi formájának egy energetikai lenyomatát magával viszi, és odaát - ameddig és ha szükséges - ebben a formában is meg tud majd nyilvánulni mások számára. Tehát ha már Te is odaát leszel, akkor azon lelkek, akik most a szeretteid voltak, abban a formában fognak előtted mutatkozni, ahogy most ismerted őket. Azonban erre csak addig van szükség, amíg az a teljes tudatosságunk, amivel a leszületésünk előtt is rendelkeztünk, nem tér újra vissza.
Ez akkor következik be, amikor már érzelmileg is el tudunk szakadni az éppen hátrahagyott fizikai életünktől - hasonlóan, mint amikor reggel egy nagyon valóságosnak megélt álmunk után újra ráeszmélünk, hogy nem az volt a valóság, hanem amit most élünk. Ezt követően már minden lélek a maga valójában fog előtted mutatkozni, azonban így is fel fogod őket ismerni. Ezt most kicsit nehéz megérteni, de abban az állapotban, egy lélekre ha ránézel, ha találkozol vele... egyszerűen csak tudni fogod, hogy ki ő Neked.
Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
