Vannak geológiai, fizikai, szellemi és spirituális ciklusok. A különböző korokat különböző embercsoportokban éljük meg, számtalan különböző civilizációban, mindig újabb és újabb nemzethez tartozva – így van lehetőségünk a továbblépésre. Mi is újjászületünk, növekszünk és fejlődünk, mindaddig, amíg újra elgyengülünk és meghalunk. Ez történik minden testtel, minden formával, ahogy minden kontinenssel is.
H.P. Blavatsky „Titkos tanítások” című művében olvasható, hogy a teljesen kifejlődött emberi lény tizennyolc és fél millió éve vezető erő a Földön. Ez volt az az idő, amikor a Föld és az ember együtt élte át a geológiai és fizikai ciklusokat, és együtt tanult. Azok a rengések, amelyeket ma földrengésekként, vulkánkitörésekként és áradásokként élünk meg, végtelenül szelídek azokhoz képest, amik a sziklás Föld korai szakaszában voltak tapasztalhatóak. De a Föld mindig – amikor a kontinensei az óceánokba süllyedtek, majd új országokként ismét kiemelkedtek a hullámok közül – saját magát fejlesztette. A sok egymást követő ciklusban a Föld és az embercsoportok együtt tanulnak és bontakoznak ki.
A változás pedig egyre csak folytatódik, megszámlálhatatlanul sok millió éven át, újabb és újabb embercsoportokkal és kontinensekkel. Mert egyik napról a másikra sem egy test, sem egy jellem nem tud megváltozni, de az ilyen hosszan tartó természeti katasztrófákban a Föld felszíne folyamatosan változik. A túlélők pedig új földeken találnak menedéket, amelyek éppolyan lassan emelkedtek ki az óceánból, ahogy egykori hazájuk az idő múlásával elsüllyedt.
Az emberiség története régi, és az ókorban tudták, hogy a Föld nagy változásait nemcsak az óceánok áramlása és a vulkánkitörések okozzák. Bizonyíték van arra, hogy a pólusok már többször is eltolódtak. Az özönvíz bibliai története is azokra az eseményekre utal, amikor a Föld felszíne egyszer megint teljesen megváltozott.
A nagy kozmikus energiamezőt, az energia láthatóvá vált koncentrációját univerzumnak nevezzük. De az energia más szavakkal ÉLET-et is jelent. És ez az élet, ez az energia állandó mozgásban és kölcsönhatásban áramlik az éteren, a testeken keresztül. Legyen szó akár egy napról, egy kisbolygóról, egy emberi lényről, állatról vagy növényről, minden az evolúció során elért tulajdonságainak megfelelően sugároz és fogad energiákat. Így minden – az életet körülvevő – „forma” folyamatos „növekedésben” van annak érdekében, hogy egy következő képességbe „belenőhessen”. Az előző életünk feldolgozásával egyúttal a következő életünkre is felkészülünk.
Ma ismét egy új nagy ciklus kezdetén járunk, amelyet a Vízöntő korának nevezünk. A következő kétezer év is – ahogy minden nagy ciklus – sok kisebb időegységet foglal majd magába, és azonnali lépéseket és tapasztalatokat tesz lehetővé.
Milyen fontos, hogy megéljük a „hullámvölgyeket és hegyeket”, az álmaink és csalódásaink fontos tapasztalatait. A legnagyobb szembenállás a lelkünk és a személyiségünk között van. Mert személyiségünk értékei a múltunkhoz kapcsolódnak, amit szeretnénk megismételni, a lélek adottságai viszont a holnapra mutatnak.
Ha elérjük azt a képességet, hogy a tegnap és a holnap értékeit egy egységben tudjuk összekötni, az egy teremtő összeolvadás, hatékony kreativitás, a mának az ajándéka.
forrás: Eva Gostoni spirituális tanító és írónő
Kapcsolódó írás
Az okkultizmus nagyasszonya: Helena Petrovna Blavatsky:
https://dszilvia.blogspot.com/2015/06/az-okkultizmus-nagyasszonya-helena.html
