Régebbi olvasóim talán tudják már rólam, hogy évekkel ezelőtt meglehetősen szkeptikus voltam a túlvilágot illetően. Noha mindig is közel álltak hozzám a lelki dolgok, de alapvetően elfogadtam a materialista világképet és nem is érdeklődtem kifejezetten az iránt, ami (esetleg) a fizikai világon túl létezne...
2016-ban azonban, egy saját, meghatározó élmény hatására rá kellett döbbenjek, hogy bizony valami nagyon nem stimmel azzal a világképpel, amivel addig rendelkeztem. Hogy bizony nem azok a gondolataink (sem), aminek addig hittem, s tanultam őket. Ezt követően lettem nagyon kíváncsi arra, hogy ha nem az az igazság a világról, amit addig tudtam, akkor mi? Igyekeztem mindent megtudni a számomra akkor feltárulkozó másik világról, amit csak meg lehetett tudni, és igyekeztem minél több saját élményre is szert tenni, hisz inkább tudni akartam, semmint hinni.
Mindeközben végig bennem volt a késztetés, hogy amiket átélek és megtudok, leírjam, s másoknak is átadhassam. Fontosnak tartottam, hogy ha nem az a halál, aminek a legtöbb ember véli, ha valóban a létezésünk jelentősen túlmutat a mostani életünkön (márpedig sokakhoz hasonlóan én is egyértelműen erről győződtem meg), akkor azt átadjam másoknak is. Olyanoknak, akik nyitottak ezen ismeretek felé. Fontosnak tartottam, hogy ha létezik túlvilág (és nekem legalábbis erős meggyőződésem, hogy létezik), akkor ne úgy éljük az életünket, mintha nem létezne. Ne abban a hitben éljük az életünket, hogy ennyi a világ és benne mi magunk, amennyit most tapasztalunk belőle és hogy a szeretteink, akik eltávoznak, örökké a semmibe vesznek, csupán az emléküket hátrahagyva. Fontosnak tartottam, hogy tudjuk, hogy a halál csak a testre vonatkozik és hogy jelen életünk csupán apró láncszeme a teljes létezésünknek. Hogy tudjuk, hogy akit elveszítünk, tőle csak átmenetileg kell elváljunk, hisz ha nekünk is eljön az időnk, akkor újra találkozunk vele. Hogy tudjuk, hogy az életben nincs véletlen és szerencse. Hogy az életeseményeinket komoly szellemi erők felügyelik, irányítják, melyen keresztül a mi lélekfejlődésünket és a most megélni szükséges életutunkat szolgálják.
S nagyon fontosnak tartottam és tartom azt is, hogy merjünk beszélni ezekről a dolgokról. Merjünk beszélni az életünk spirituális területéről, a világunk szellemi oldaláról, és az általunk megélt élményekről. Fontosnak tartottam és tartom, hogy ne féljünk, hogy kinevetnek bennünket, hogy megmosolyognak bennünket. Merjünk beszélni arról, ha bármilyen spirituális élményt élünk át, hiszen ha egyesek ki is nevetnek bennünket, de másoknak (s hiszem, hogy ők vannak és lesznek egyre többen) megerősítést és bátorítást adhatunk általa.
Sok esetben tapasztalom, hogy sok ember, aki valamilyen szellemi élményt megél, nem mer róla beszélni senkinek, s ha valakinek mégis megnyílik, mert érzi, hogy megnyílhat, akkor nagyon jól esik neki és nagyon hálás érte, hogy megoszthatta azt. Fontos tehát, hogy legyünk nyitottak, segítve ezzel másokat is abban, hogy meg merjenek nyílni. Minél inkább így teszünk, annál több ember mer majd beszélni ezekről a dolgokról idővel, annál kevésbé fog ez tabunak minősülni és annál több ember kezdhet el mérlegelni, hogy hogyan is nézzen eztán a világra és benne a saját életére. S talán egyre több ember javíthat az életminőségén azzal, ha rájön, a szenvedései nem értelmetlenek, nem céltalanok és nem véglegesek, és hogy valójában sosincs egyedül bennük.
Én magam az írásaimmal pontosan ezt a célt szeretném segíteni, ahogy tőlem telik. Tudva, hogy talán sokan kinevetnek, de bízva, hogy még többeknek megerősítést, bátorítást és megnyugtatást adhatok azzal a világszemlélettel, melyet az elmúlt években ismerhettem meg és ismerhettem fel.
És csak bátorítani tudnék és szeretnék mindenkit, hogy ne féljünk beszélni a
túlvilágról és az azzal kapcsolatos élményeinkről sem. Nyilván mindenkinek a
megfelelő módon nyíljunk ki, ráerőszakolni senkire sem szabad a
meggyőződésünket, hitünket, illetve feleslegesen kinevettetni sem kell
magunkat. De merjünk róla beszélni, és meg fogjuk látni (én legalábbis ezt
tapasztaltam), hogy sokkal többeket fog érdekelni, mintsem gondoltuk és sokan
éppen azért fognak majd merni beszélni a saját élményeikről, mert látják
rajtunk, hogy számunkra megnyílhatnak... és örömmel fogják azt tenni.
Természetesen amíg a fizikai világban élünk, addig döntően a mostani életünkkel kell foglalkozzunk, a figyelmünk döntő részét a fizikai világra kell helyezzük, hisz nem véletlenül vannak a túlvilági emlékeink és a lelkünk ismeretei nagyobb részt, rejtve most a számunkra. Nem azt szorgalmazom tehát, hogy úgy éljünk, mintha a fizikai világ nem is létezne... Azonban nagyon fontosnak tartom, hogy ne is úgy éljünk, mintha a szellemvilág nem létezne...
Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
A spirituális utam első éveinek történetét megírtam egy 12 részes írásban, mely viszonylag hosszú, de igyekeztem minden fontos részletét beleírni. Bár a lényegi történések a 3. részben kezdődnek, mégis javaslom az első résztől kezdve olvasni, és a 12. rész végén található kiegészítő részt is ajánlom hozzá olvasni. Az első részt az alábbi linkre kattintva éred el és minden rész végén fogod találni a következő rész linkjét:
https://thoomas26.blog.hu/2018/01/09/tudobetegsegemtol_a_szellemvilagig_sajat_igaz_tortenetem_1_resz
X RÁDIÓ MISZTIKA Medek Tamás – videó
https://www.youtube.com/watch?v=O7yVYd0iUj4
Medek Tamás volt Fodor Tomi műsorvezető vendége – 2019. 09. 04.
Forrás: X RÁDIÓ
