Jean-Pierre Hallet világhírű néprajzkutató volt a pigmeusok legjobb ismerője.
Leírta többek között, hogy a közép-afrikai efe’ pigmeusok milyen nyíltan fejezik ki törődésüket és szeretetüket, s hogy mennyire gyakori közöttük az érintés.
A csecsemőket folyton kézben tartják, magukon hordják. Az idősebb gyermekek és felnőttek sokszor megérintik egymást.
Hallet-t meglepte, hogy a pigmeusok mennyire gyakran ölelkeznek, fogják egymás kezét, teszik kezüket egymás vállára, vagy hajtják fejüket a másik ölébe.
A pigmeusok legfőbb belátása, hogy társas kapcsolatokra teremtettünk. Ha kevés a táplálék, elsőként a gyermekeknek és az öregeknek adnak, azoknak, akik a legvédtelenebbek.
Miután alaposan tanulmányozta vallásukat, Hallet azt a következtetést vonta le, hogy a pigmeusok vallásának lényege az, hogy:
“Légy jó másokhoz. Tisztelj, védelmezz, őrizz meg”.
A pigmeusok gyengédsége, család iránti odaadása minden egyes antropológust és etnológust lenyűgözött, aki élt közöttük egy darabig.
A pigmeus társadalomban a gyermekekre odafigyelnek, a fiúkat és a lányokat egyformán kezelik. Az árvaságot nem ismerik, hiszen minden elárvult gyermeket azonnal befogadnak családtagjai, szomszédai.
A pigmeus nők hagyományosan teljes szabadságot és egyenlőséget élveznek. Nincs bűnözés, nincs rendőrség, senkit sem büntetnek meg.
Mindenki hozzászokott ahhoz, hogy tisztelettel és odafigyeléssel bánnak vele, ennek pedig az a következménye, hogy az emberek minden életkorban biztonságban érezhetik magukat. Feltűnő az irigység, az agresszió, a kapzsiság hiánya.
A nyelvükben nincs szó a gyűlöletre, sem a háborúra. Ám ahogy az eszkimóknak rengeteg szavuk van a hóra, úgy a pigmeusok is számos kifejezéssel rendelkeznek a szeretet és a gondolkodás különböző fajtáira.
Olyan sokat elárul egy népről az, hogy mit tart a legnagyobb bűnnek. Nos a pigmeusoknál a szabályok legsúlyosabb megsértésének az számít, ha valaki durva a gyermekekkel vagy az öregekkel szemben.
Bernie Siegel orvost annyira lenyűgözte a pigmeusok mentális egészsége, hogy azt írja:
“Ha a világ gyermekeinek egy generációját egyszer annyira szeretnénk, ahogy a pigmeusok az övéiket, a világ megváltozna, a bajok eltűnnének.”
De a pigmeusokat tanulmányozó kutatók nemcsak az érzelmi és spirituális egészségükről számolnak be, hanem fürgeségükről és érzékeik élességéről is. Ahogy Hallet írja:
“Ezeknek az egészséges, vidám és nyitott embereknek van a legjobb látásuk az egész világon.”
A genetikai vizsgálatok megmutatták, hogy a pigmeusok a Homo sapiens legkorábbi képviselői. Egy antropológus így fogalmazott:
“Öregebbek, mint a Szfinx, öregebbek a piramisoknál, öregebbek a papiruszra írt szövegeknél, a tevék csontjainál, a bronznál, a téglánál, a kőnél.”
Ő és más tudósok úgy gondolják, hogy a pigmeusok megérdemlik a történelem legrégebbi ismert civilizált népének címét.
Egymáshoz való viszonyuk és környezetük tisztelete sikeresen tartja fönt a pigmeusokat körülbelül ötvenezer éve. Ez százszor annyi idő, mint amennyi Kolumbusz óta eltelt. Sajnálatos módon, a pigmeusoknak otthont nyújtó erdőket külső erők tizedelték meg az utóbbi évszázadban, és ezt ezek a kedves szívű emberek igen megszenvedték.
Forrás:diabetika.hu
A trópusi esőerdők természetes élőhelyük. A fő foglalkozások a vadászat és a gyűjtés, ebben a természettel való harmonikus egységben évszázadokig élnek, világukat pedig az erdő jelenléte határozza meg.
A pigmeus törzsek 178 millió hektáron terülnek el Afrikában.
A pigmeusok kicsinyítettségükben különböznek más afrikai törzsek képviselőitől - magasságuk ritkán haladja meg a 140 cm-t.
Louis Sarno egy törzsi nőt vett feleségül, és mindezeket az éveket a Baka Pigmeusok tanulmányozásával, segítésével és kezelésével töltötte. Elmondása szerint a gyermekek fele nem éri el ötéves korát, és ha legalább egy évre elhagyja a törzset, félne visszatérni, mert nem talál sok barátot életben. A Buck-pigmeusok átlagos élettartama negyven év.
Louis Sarno nemcsak gyógyszert biztosít, hanem más dolgokat is: a gyermekek tanáraként, ügyvédként, fordítóként, levéltárosként, íróként és krónikásként tevékenykedik a 600 bakai pigmeusból álló közösségben Yandubi faluban.
Louis Sarno a 80-as évek közepén jött a pigmeusokhoz, egy nap után meghallotta a zenéjüket a rádióban, és úgy döntött, hogy felveszi a lehető legtöbbet ebből a zenéből. És egy kicsit sem bánja. Lehetősége van rendszeresen ellátogatni Amerikába és Európába, de mindig visszatér Afrikába. Mondhatjuk, hogy a dal Afrika szívébe vezette.
A bakai pigmeusok zenéje egy jódlizásszerű, többszólamú ének, amely a természetes hangok hátterében játszódik esőerdő... Képzelje el a 40 női hang és egy dobverés polifóniáját, amelyet négy férfi játszik műanyag dobokon.
forrás: sar-gallery.ru
Baka hagyományos zene - Yelli (erdei jódlizás) - videó
https://www.youtube.com/watch?v=JAYN8GT0N6g
A csodák sem ritkák köreikben: HIV vírus fertőzöttek gyógyultak meg teljesen Jézus Krisztus neve által. Egy ilyen alkalom vezetett az első pigmeus gyülekezet megalapításához. Több mint öt órán át folyamatosan imádkoztak a haló félben levő pigmeus lányért, aki ezután teljes épségben kelt föl ágyáról. Ma már alkalmanként ezer ember is összegyűlik a gyülekezetben az istentiszteleten.
