A betegség a lélek elfojtásának eredménye
Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátylat a vélt igazságokról, axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébreszszenek a valóságnak.
Az ezotéria fogalma az emberi értelem elől elrejtett valóságot jelenti, amely megismeréséhez szemléletet kell váltani, hiszen ha az általánosan elfogadott világkép korlátain belül gondolkodunk és viszonyulunk a jelenségekhez, rejtve marad az a lényeg, amit a legjobb törekvésünk ellenére sem érthetünk meg. Az ezoterikus ismeretek azt szolgálják, hogy fellebbentsék a fátylat a vélt igazságokról, axiómaként elfogadott, tudomány által is képviselt dolgokról, és tudatára ébreszszenek a valóságnak.
A betegség valójában láthatatlan tűz, amely a megkristályosodott állapotok elpusztítására törekszik. Felismerjük a láz tűz természetét, de a daganat, a rákos megbetegedések és más betegségek is ennek a láthatatlan tűznek a következményei, amelyik megpróbálja megtisztítani a rendszert, megszabadítani attól az állapottól, amely elvezetett a természettörvények megszegéséhez.
A tudatlanság és az értelem, a butaság és a tudás, a vétkezés és az egészség olyan gondolatpárok, amelyekben az első a pusztuláshoz, a második a megmeneküléshez, az élethez vezet. Ahogy növekszik bennünk a bölcsesség, úgy válunk egészségesebbekké. Következésképp, a lélekben megerősödött gyógyító magasságba emelő eszméket sugallva segít visszatérni páciensének a Teremtő törvényeihez, és ezen át a világban neki szánt szerep megvalósításához.
Az írások szerint Lucifer hamis, megtévesztő világossággal, amely a valóság tükröződése volt csupán, térítette el az embert eredeti céljától, és az illúzióba belecsalva, hatalmába kerítette. A boldogság, a béke, a jóság világa helyett a szenvedés, a harc és az ármány erőivel irányított világban kell tudatára ébrednie nem e világból származó valóságának. A világban az emberi érzelmek gyarló szenvedélyekkel való fertőzöttsége vezet a vétkezéshez, az elkeseredéshez és a fájdalomhoz. A magasztos eszmék és jelképek azok, amelyek az egoizmus, az önző, gyarló érdekek megtisztítására irányulnak.
Ilyen szimbólum a hét piros rózsa koszorúja, amely a megtisztult vér, a közepén lévő fehér rózsa, amely a tiszta élet és az őket átsugárzó aranycsillag, amely a szellemi felemelésen át az ember egészsége. Az ember a halhatatlan szellem és lélek, valamint a halandó személyiség, aki az egy életben gondolkodó, érzelmeken keresztül motivált fizikai test.
A betegségeket, amelyek az emberiséget próbára teszik, az elme és a fizikai test zavarai is kiválthatják. Ha a betegség veleszületett elmezavar vagy beszédzavar, akkor az előző élet során az alkotó, teremtő munkával való visszaélés következménye is lehet. Ezoterikus ismeretek szerint az agyat és a gégét a teremtő erőnk feléből szellemi építőink alkották meg. Ezután az ember csak párkapcsolatban teremthette meg a lélek testbe merülésének, megszületésének lehetőségét. Fizikai teste ideghálózatának létrejöttét asztrális teste érzeti áramlatainak szerveződése előzte meg. Az asztrális test emóciókon keresztül mozgató impulzust küldött az agyon át, és idegáramlatokat teremtett, hogy a szellem használhassa a fizikai testet. Nem az örömszerzés volt a cél. A beszéd szintén a funkció biztosítása érdekében jött létre. Ezen képességek okán az ember bizonyos hatalmat szerzett a földön, és ha nem lenne az ok és okozat kozmikus törvénye, nem lenne se vége, se hossza az emberi tudatlanság okozta pusztító cselekedeteknek.
Azonban „a tetteknek következménye van” törvény értelmében az ember a következő megtestesüléskor magával viszi az előző testben hagyott szervezete képességeit és tulajdonságait. Ha alantas szenvedély rombolta az előző életben a testet, a tudathordozó magatomjában ennek nyoma marad. Ezért a következő testet öltéskor az ember képtelen szabadon, hibátlan kódokkal elindulni az önmegvalósítás útján, hiszen az agy már nem szabad. Az ilyen helyzetekben megtestesültek általában a mutábilis zodiákus jegyek egyikében látnak napvilágot – Halakban, Ikrekben, Szűzben, Nyilasban –, amelyekben a káros szenvedélyek csak nagy nehézségek árán tudnának kifejeződni. Ezért az előző élet romboló emócióinak hatalmas erejű impulzusai, amelyek irányították az agyat, hiányoznak. Az ember az élni akarás, a cselekvési vágy hiányát érzékeli, nincs kedve semmihez, és ő lesz az élet óceánján a hajótörött, gyakran „lelki beteggé” válik.
A szellem azonban nem lehet beteg, és a lélek szintjén sincs betegség. A lélek fentről szemlél, és erős akarata van a testen keresztüli cselekvésre. Ezzel azonban nem tud élni, ha képtelen a szükséges impulzusokat eljuttatni az idegpályákhoz. Bekövetkezik az elme zavara. Az arcizmok és a test izomzata ilyenkor nincsenek akarata hatalmában. Ez magyarázza a koordináció hiányát, a kényszermozgásokat, amelynek látványa sajnálatot vált ki az emberekben. Így kap a szellem nagyon súlyos leckét az életben, amely néha még a halálnál is nehezebb megpróbáltatás, hiszen képtelen érvényesíteni feladatát. Az előző élet emóciói felélték azt a potenciált, amely nélkül nincs meg a szükséges erő, a szellem számára felhasználható energiamennyiség a fizikai test irányítására.
Bár a veleszületett elmezavarok oka többségében a teremtői aktivitással való visszaélésből ered, de van kivétel is, amikor a szellem az előző életben nagyon nehéz sorsot élt meg, és az új megszületés előtt megretten a hasonlótól. A méhbe merülés után ez a panoráma a tudatában kivetíti a várható életút nehézségeit, amelyet szeretne elkerülni, és ezért megpróbál kiszabadulni a fizikai világból. Ekkorra már azonban a teremtő erők létrehozták az embrióban az éteri mátrixot, vagyis az élettestet és az agy érzeti központjait, ezért a szellem próbálkozása a visszamenekülésre késői. Az újbóli és újbóli próbálkozások a kiszabadulásra szétrombolhatják a fizikai test és az éteri test hálózata közötti szoros kapcsolatot, amelyek elmozdulnak, részlegesen eltávolodnak egymástól. Ennek eredménye az irányítás zavara az élettest és az agy érzeti központjai között. Az éteri test hálózata koncentrikus köreivel nem tudja hatalmába keríteni az agyi központokat, ezért az éteri fejközpont centiméterekre eltávolodik, kitüremkedik a fizikai fej formájából, sajátos „kétfejűséget” kialakítva. A szellem összezavarodik, és nem tudja a sűrű fizikai testet használni, bár már hozzá van kötve. Így, elmezavarodottan feladatait nyilvánvalóan képtelen jelen testet öltésében megvalósítani. Következményei a veleszületett idiotizmus, epilepszia, a vitustánc és hasonló elmezavarok.
A szülők közötti diszharmónia is lehet utolsó csepp a pohárban. A méhbe való leszállás komoly feladat az ego számára. Érzékenysége a végsőkig fokozódik, és a diszharmonikus viszonyok a fentiekben jelzett állapotokhoz vezethetnek. Ezért is annyira fontos a terhesség idején a szeretetteljes állapot.
Vannak olyan esetek is, amikor az élet során erős megrázkódtatás, félelem, rossz élmény a szellemet a láthatatlan tudathordozó testekkel együtt menekülésre készteti. Ennek az eredményeként az agy érzeti központjai megsérülnek, és a megrázkódtatás a mentális irányítást megzavarja. Sokakban megmaradt az emléke annak, hogy erős ijedtség közben úgy érezték, ki akarnak menekülni fizikai testükből. Ez az asztrális test és az élettest önvédelme, amelynek reakciói olyan gyorsak, hogy jóval megelőzik a fizikai test akarati reakcióit. Már hamarabb észlelik a bajt és korábban kifejezik a félelmet, mint a lassabb hordozójuk, aki természetes körülmények között nem engedi szabadjára őket. Azonban néha a félelem és pánik olyan hatalmas erővel robban az emberi tudatba, hogy szétrombolhatja az éteri érzeti központokat. Ezek a kapcsolatok lassan bár, de mégis könnyebben állhatnak helyre, mint a veleszületett zavarok esetében.
Az előző életben az emóciókkal való visszaélés a következőben fizikai problémák, rosszullétek forrása lehet
Az elmezavarnak ezoterikusan négy csoportja van. Az elmezavar mindig az ego, vagyis az ember felső énjét és fizikai testét összekötő láncolat elszakadásának eredménye. A láncszemek elszakadhatnak az agyközpontok és az éteri test között, az éteri test és az asztrális test között, az asztrális test és az elme között és az elme és az ego között. A szakadás lehet részleges és teljes. Amikor a szakadás az agyi központok és az élettest közötti vagy az élettest és az asztrális testnél van, okozza az idiotizmust. Az asztrális test és az elme közötti szakadás során az ellenőrzést a szenvedélytermészetű kívánságok kerítik hatalmukba, és mániákus állapot jön létre. Amikor pedig az elme és az ego között szakad meg a kapcsolat, az ember ravasz, számító ámokfutóvá válhat, hidegvérű mániákussá, aki ördögi terveket forral gyanútlan áldozatai ellen.
A fizikai anomáliák, deformációk oka az előző életekben való visszaélésekkel, a fizikai test szenvedélyeinek kielégítésével, az elmeállapotra való reakciókkal, mint ezek következményeivel is magyarázhatók. Ezoterikus mondás, hogy a hazugság egyszerre gyilkosság és öngyilkosság is az asztrális világban. Amikor valami történik, a láthatatlan világban azt egy gondolatforma rögzíti. Minden alkalommal, amikor az eseményt felidézik, egy újabb gondolatformát hoznak létre, amelyik összekapcsolódik a kezdetivel. Ha az új gondolatforma valóságos, akkor ugyanolyan rezgésű és felerősíti az eredetit, de ha az esemény igazát elferdíti, vagyis hazudik, az eredeti rezgéssel diszharmóniába, disszonanciába lép, és egymást darabokra szedik. Ha a jót és valóságot hordozó gondolatforma erősebb, legyőzi és szétrombolja a hazugságot. Azonban, ha a hazug, ármányos gondolatformák felülkerekednek, elnyomják az események helyes gondolatformáit.
A tiszta életet élő ember, aki küzd az igazságért, a teremtői rendbe illeszkedő gondolatformákat teremt. Elméje harmóniában van a valósággal. Amikor eljön az idő és a mentális világban létrehozzák archetípusát, amely a következő megtestesülés formai és tartalmi mintaképe, intuíciója az előző életéből vett minőségekből, a jó tapasztalatokból könnyedén merít, és igazságérzete a szokásaiban természetéből adódóan alapozza meg további tevékenységét. Olyan erővonalak hálózata alkotja testét, amely biztosítja harmonikus működését, vagyis az egészség számára természetes lesz. Aki viszont előző életében torzított szemléletű világképből, filozófiákból merített, amely életét gyakorlatilag meghatározta, és a valósághoz lekezelően vagy elutasítóan viszonyult, és helyette számítással, ügyeskedéssel, érdekérvényesítő technikákkal próbált érvényesülni, a mentális világban is torzítva lát mindent, hiszen ez a megszokott gondolkodásának eredménye. Ezért archetípusa sok hibás erővonalat fog tartalmazni, és a megszületéskor ez testi gyengeségben, esetleg bizonyos szervei hibás működésében fejeződhet ki.
Az elmezavarnak ezoterikusan négy csoportja van. Az elmezavar mindig az ego, vagyis az ember felső énjét és fizikai testét összekötő láncolat elszakadásának eredménye. A láncszemek elszakadhatnak az agyközpontok és az éteri test között, az éteri test és az asztrális test között, az asztrális test és az elme között és az elme és az ego között. A szakadás lehet részleges és teljes. Amikor a szakadás az agyi központok és az élettest közötti vagy az élettest és az asztrális testnél van, okozza az idiotizmust. Az asztrális test és az elme közötti szakadás során az ellenőrzést a szenvedélytermészetű kívánságok kerítik hatalmukba, és mániákus állapot jön létre. Amikor pedig az elme és az ego között szakad meg a kapcsolat, az ember ravasz, számító ámokfutóvá válhat, hidegvérű mániákussá, aki ördögi terveket forral gyanútlan áldozatai ellen.
A fizikai anomáliák, deformációk oka az előző életekben való visszaélésekkel, a fizikai test szenvedélyeinek kielégítésével, az elmeállapotra való reakciókkal, mint ezek következményeivel is magyarázhatók. Ezoterikus mondás, hogy a hazugság egyszerre gyilkosság és öngyilkosság is az asztrális világban. Amikor valami történik, a láthatatlan világban azt egy gondolatforma rögzíti. Minden alkalommal, amikor az eseményt felidézik, egy újabb gondolatformát hoznak létre, amelyik összekapcsolódik a kezdetivel. Ha az új gondolatforma valóságos, akkor ugyanolyan rezgésű és felerősíti az eredetit, de ha az esemény igazát elferdíti, vagyis hazudik, az eredeti rezgéssel diszharmóniába, disszonanciába lép, és egymást darabokra szedik. Ha a jót és valóságot hordozó gondolatforma erősebb, legyőzi és szétrombolja a hazugságot. Azonban, ha a hazug, ármányos gondolatformák felülkerekednek, elnyomják az események helyes gondolatformáit.
A tiszta életet élő ember, aki küzd az igazságért, a teremtői rendbe illeszkedő gondolatformákat teremt. Elméje harmóniában van a valósággal. Amikor eljön az idő és a mentális világban létrehozzák archetípusát, amely a következő megtestesülés formai és tartalmi mintaképe, intuíciója az előző életéből vett minőségekből, a jó tapasztalatokból könnyedén merít, és igazságérzete a szokásaiban természetéből adódóan alapozza meg további tevékenységét. Olyan erővonalak hálózata alkotja testét, amely biztosítja harmonikus működését, vagyis az egészség számára természetes lesz. Aki viszont előző életében torzított szemléletű világképből, filozófiákból merített, amely életét gyakorlatilag meghatározta, és a valósághoz lekezelően vagy elutasítóan viszonyult, és helyette számítással, ügyeskedéssel, érdekérvényesítő technikákkal próbált érvényesülni, a mentális világban is torzítva lát mindent, hiszen ez a megszokott gondolkodásának eredménye. Ezért archetípusa sok hibás erővonalat fog tartalmazni, és a megszületéskor ez testi gyengeségben, esetleg bizonyos szervei hibás működésében fejeződhet ki.
Ebből azonban nehogy azt az elhamarkodott következtetést vonjuk le, hogy a jó fizikai egészség mögött feltétlenül a jóság etalonja rejtőzik, aki előző életében csak helyesen cselekedett, aki pedig most betegeskedik, biztosan borzasztó nagy vétkeket halmozott fel. Jelen korunkban senki sem mondhatja el, hogy „semmi mást, mint az igazat, és csakis az igazat” szólja. Azért vagyunk könnyen megtéveszthetők, mert az illúziók világában élünk, és érzéseinkben ez jelenik meg. Állandóan rákényszerülünk hibáink felismerésére és kijavítására. Ami igaznak tűnik, sokszor hamisnak bizonyul. Amit ma hitelesnek vélünk, holnap lehet, hogy az életkörülmények megváltozása tükrében már hiteltelennek ítéljük meg. Ezért az igazságot végérvényesen nem ismerhetjük meg a fizikai világ időleges illuzórikus korlátai között, de a felső szférákba emelt tudat a mentális világ konkrét gondolati rétegeiben már érzékelheti az igaz valóságot. Az ember nem csak a fizikai test. Az nem is lehet örök életű, hiszen a fizikai világban cselekvő embernek mindig a feltételekhez rugalmasan illeszkedő formát kell biztosítani. Ez pedig feltételezi a folyamatos változást, ahogy az írásban is szerepel: a testét és a vérét az ember nem viheti magával Isten országába. Ha a társadalom morálja a hazugságot, a megtévesztést nem érzékeli komoly véteknek, sőt az ügyeskedőt meg is jutalmazza, az archetípusok fokozatosan meggyengülnek. A bennük keletkezett zavarok megakadályozzák a testbe merült, megszületett lelkek teljes értékű életét, hiszen a lélek képtelen beteg fizikuma korlátozó körülményei között feladatát beteljesíteni, amelyhez az egészség elengedhetetlen feltétel.
Ne feledjük az ezoterikus gyógyítás első törvényét: A betegség a lélek elfojtásának eredménye, és a gyógyító feladata a lélek kiszabadítása, hogy irányítása alá vehesse a gondolkodó, érző testet.
- Dr. Bíró Dénes -
forrás:tgy-magazin.hu
forrás:alfoldtelevizio
