Utazás a szellemi szabadságba

 

A lélek örök. Egy örök körforgásban lévő energia. Ami képes testet ölteni, de önállóan is képes létezésre. Miután testet öltött- nagyon szép magyar kifejezés-adott helyre, adott testbe, onnantól fogva tanul. Amikor valaki eltávozik a jelen valóságából, egy útra indul. Ha innen a földi világból nézzük, leszületésének ideje években mérhető.

 De tudjuk, az idő relatív. Vagyis az idő, ha a tér adott pontjára órát helyezünk, mindenütt másképp telik.

Vagyis az idő, egy alkotott állapot, egy olyan fogalom, ami azt jelenti, hogy az a bizonyos óra, a világegyetem egyes pontjain, másképp mér, mást mutat. Einstein az általános relativitás elméletében mindezt 1916-ban publikálta. Ez elmélet szerint a gravitáció nem egy erőhatás, hanem a tér-idő görbület következménye. Ezt úgy tudjuk elképzelni, hogy fogunk egy selyemkendőt. Mindkét végét egy-egy ember fogja. A közepébe egy labdát dobunk. A labda által képződött bemélyedés, ami lefelé húzza a kendőt, az a tér-idő görbület. Ezen görbület minden pontján az idő más és más.

Jó példa erre a föld körüli pályán haladó műhold. A műholdakon az idő lassabban telik, mint itt lent a Földön. Persze az eltérés elenyésző, mégis korrigálni kell, ugyanis egy GPS adatban ez kilométer eltéréseket jelent egy adott koordinátánál. Tehát ez az a bizonyos téridő görbület.

Ezt megelőzően 1905-ben Einstein publikálta a speciális relativitáselméletet, amely kimondja, hogy “két esemény között eltelt idő függ attól, hogy melyik rendszerből nézzük. Két egymáshoz képest mozgó rendszerből nézve eltérő értéket kapunk. Két esemény, amely az egyik rendszerből nézve egyidejű, a másikból nézve eltérő idejű lehet, azaz nincs abszolút egyidejűség. Ilyenkor is előfordulhat, hogy egyik rendszerből nézve két esemény bekövetkezésének sorrendje ellentétes, mint egy másik rendszerből nézve.” (Wikipédia)

ÖSSZEFOGLALVA TEHÁT
ALBERT EINSTEIN

Einstein és az E=mc² formula

 

 
1905-ben publikálta. Miszerint egy test energiája egyenlő a test tömegének és fénysebesség négyzetének szorzatával. Einstein zseni volt. Viszont felmerülhet bennünk a kérdés, hogy honnan tudta felismerni az Univerzum működését, száz évvel ezelőtt olyan pontosan és örökérvényűen leírni? Honnan kapta az ihletet? Honnan és ki sugallta neki?
Honnan ismerte a féregjáratokat, fekete lyukakat? Einstein írta le a fizika relativitás elméleteit, törvényeit. Törvény, mert működik. Einstein nevéhez fűződik a görbült idő és tér egyenleteinek felírása, a fekete lyukak létezésének bizonyítása. Leírta a táguló univerzum valóságait, pontosan ismerte a neutroncsillagokat, féregjáratokat. Einstein felismerte a világegyetem valódi működését.

ÁLTALÁNOS RELATIVITÁSELMÉLET

1905-ben publikálta. Az általános relativitáselmélet kimondja, hogy a gravitáció nem egy erő, hanem a tér-idő görbület következménye. A tömeg meggörbíti a téridőt. Vagyis, ha a világűr maga a téridő háló, akkor a belehelyezkedő Föld, a tömeg. A téridő görbületet az alábbi ábra mutatja be. A téridőt, mint fogalmat, Einstein alkotta meg. Minél nehezebb a test, annál nagyobb a téridő görbület, vagyis annál nagyobb a gravitáció. Akár csak a fekete lyukaknál, amik nem mások, mint görbült tér és idő.

SPECIÁLIS RELATIVITÁSELMÉLET

1916-ban, vagyis pontosan száz éve publikálta Einstein. Napjainkban 100 év után is még szinte csak tudományos fantasztikumnak számít, holott a világegyetem működését írja le. Így él az univerzum, ahogy Einstein leírta. Az ősrobbanás gravitációs hullámának bizonyossága körülbelül egy éve valósult meg. Megmérték, kimutatták.
A speciális relativitáselmélet kimondja, hogy a fénysebesség vákumban állandó. Valamint, egy gyorsabban mozgó tárgy számára lassabban múlik az idő, mint a lassabban mozgó tárgy számára. Vagyis mindenkinek a saját órája szerint telik az idő, ezért az idő relatív. csak viszonyítás kérdése.

Az ikerparadoxon elmélet:

Van egy ikerpár, akik közel pontosan egyidősek, legyen köztük a különbség 5 perc.
Egyikőjük a Földön marad, aki saját órája szerint méri az időt. Az ikerpár másik tagja pedig egy fénysebességgel haladó űrhajóval száguld a világűrben. Ő is a saját órája szerint méri az időt. Az űrhajós saját ideje szerint pontosan egy évet repül. Majd visszatér, és mit tapasztal?
Azt, hogy a testvére 50 évet öregedett. Vagyis a Földön 50 év telt el. Mindenki a saját órája szerint mér. Az idő lassabban telik egy mozgó órának, mint egy egy helyben állónak.

Az idődilatáció, csak fénysebességnél jelentős, egyéb esetekben nem számottevő az eltérés.
Viszont, a Föld körül keringő műhold órája, mindig késik. Folyamatosan korrigálni kell a földi órákhoz képest. Ha ez nem történne meg, a GPS 2km-rel odébb mérne. Ez az egyik bizonyítéka annak, hogy az idő relatív. Vagyis a téridő minden pontján másképp telik. Mérhetően másképp.

Ha ez így van, márpedig bizonyítottan így van, akkor helytálló az a kérdés, hogy a 13.7 milliárd évvel ezelőtt történt ősrobbanás, valóban akkor történt vagy sokkal később, vagy tegnap? Vagy még meg sem történt? Akkor a Napunk valójában hány évmilliárd évet él még? Az idő relatív. Egy torony tetejében másképp telik.
Akkor mi a helyzet az űr távoli pontjain? Elgondolkodtató. Így lehetséges az időutazás. Olyan helyre jutni, ahol az idő másképp telik. Elméletben lehetséges, csupán fénysebesség szükséges hozzá. Ez az az eset, hogy betudunk-e kapcsolni egy elemlámpát olyan gyorsan, hogy a fénye hamarabb jelenjen meg a falon, mint ahogyan mi azt bekapcsoltuk?

Ezekből kiindulva, ha tudjuk mindezt, felmerül a nagy kérdés:
Mikor születik újra eltávozott szerettünk?

A kérdést így lehet megválaszolni: Attól függ, honnan nézed. A te időd szerint 80 év múlva, az ő magasabb dimenziójából nézve, már ötéves kisgyermek Indiában.

Az égre nézve az Aldebaran csillag, amiről tudjuk, hogy hasonló a mi Napunkhoz. Felnézve látjuk haldoklását, izzását, miközben abban a téridőben, ahol van, az ő óráját és idejét tekintve, már az is lehet, hogy nem is létezik. Hiszen időbe telik az, mire a fénye ideér. Ez a megközelítés lehet elég sajátságos, és most a fizikusok a fejüket fogják, de hosszú évek alatt én erre jutottam.

Ha az univerzális időt tekintjük alapnak, akkor egy másik hasonlatot is felhoznék. Ha a világegyetem egy nagyon távoli galaxisából jöttünk volna ide leszületni, akkor az ottani anyánk, amikor a hamuba sült pogácsát csomagolta, ennyit mondhatott.
“Eredj kislányom, kisfiam, ne szomorkodj. Most elmész a Föld nevű bolygóra egy hét tanulmányútra. Itt mi megéljük job esetben a nyolcvan évet, mikor hazamegyünk, ott vasárnap este lesz. Anyukánk húslevessel várja a fáradt utazót. Persze ehhez itt le kell élnünk az időnket és meg kell halnunk, vagyis dimenziót kell váltanunk. Tehát egy 35 éves ember, körülbelül szerdánál jár.

Térjünk vissza ide a Földre.

Minden napunkat ebben a tudatban kell élnünk, hogy egyszer vége lesz. Mert nem emlékszünk már az ottani anyukánkra és arra sem, hogy miért küldött ide minket. A kérdés az, hogy tudod-e hová térsz vissza?

Tanulunk, fejlődünk, tapasztalunk. Akár ide illik ez is, hogy mindez a karma törvényében, vagyis cselekedeteink következményeként, univerzális törvények alapján, semmi sem véletlen. Sem a hely, sem a minket körülvevő emberek. Minden egy törvény által maguktól rendeződtek körénk. Nem hiszem, hogy mi döntünk. Ez törvény. Így lehet valaki ismerős első látásra, mert felismertük egy korábbi valóságból.

Leszületünk és onnantól kezdve tanulunk. Kénytelenek vagyunk, mert érzünk. Örömet és fájdalmakat is.

Olyan ez, mint egy álomutazás Tahitin, miközben élvezheted, de közben nehéz feladatok sorát kapod. Egy csodás helyen, sokféle feladat, nehezítés. Ez az életfeladat. Saját magad megtalálása. Miért vagy itt? Ki vagy? Hol vagy? Honnan jöttél? 

Univerzális emberré kell válnunk. Ez a cél. Tágítani a tudásunkat, minél messzebbre látni, kilépni a hógömbből amiben vagyunk. Nem egy hóember vagy az üveggömbben, hanem univerzális létforma.

Igaz van megfigyelőnk, ami a kvantumfizika alapja. Valóság csak akkor ölt testet, ha valaki megfigyeli.
Minden egyes élőlény, egy utazó. Látjuk, érezzük egymást, de mindenki a saját útját járja. A másik ember hozzá, csak útitárs. Tapasztalások. Fájdalmak, örömek, mindezt együtt megélve a Föld lüktetésével. A valóságérzet, csak viszonyítás kérdése. Hogy honnan nézelődünk. Melyik dimenzióból. Hiszen a Mennyország vagy a Pokol nem helyrajzi kérdés, hanem dimenzionális eltérés, vagyis látószög. Mert benne vagyunk most is mindkettőben. 

Ha az idő nem létezik, akkor ami van, az mindig volt és mindig lesz is. A tanulás elkerülhetetlen. Szabad akarattal csak időt húzhatunk. Hogy mit kell tenned, az elkerülhetetlen. Annyit dönthetsz, hogy mikor kezded el.

A lélek eredendően tiszta. Igen, a tolvaj is tiszta, csak az életútja, életfeladata más, és eltér esetleg egy földi erkölcsi normától. Most neki ezt kell megtapasztalnia és akitől elvesz, neki meg azt. A lélek a fény. Ahogy a buddhisták mondják, a halál beálltakor, amikor megvilágosodsz, felragyog az alapvető fényesség. Erről majd szeretnék írni bővebben.
A szabad akaratot megadta a Jó Isten, de ez csak időnyerés. Pihenő. A szabad akarat nem egy választás, hanem egy kérdés: Mikor?

Ha minden lélek eredendően tiszta és az ő saját útját követi, akkor igaz, hogy:
NE HARAGUDJ ÉS NE ÍTÉLKEZZ.
Ez más dolga. Mert mindenkiben a lelket kell keresni és megtalálni, a többi csak életfeladat. Ha megtalálod, önmagadban is, akkor szereted. Ez a feltétel nélküli szeretet, megértés és elfogadás. Felismered, hogy ő is a saját útját járja, saját szenvedéseit éli és hogy a szabad akarat neki is azt jelenti, amit neked. Kapcsolatokon át tanul, fejlődik.

Ha a tükörbe nézünk, csak egy arcot látunk. Más szemében ismerjük meg igazán magunkat. Viselkedésünket, hiányosságainkat, értékeinket. Ellenségünk a legnagyobb tanítónk, mert alapvetően ők mi magunk vagyunk. A nem szeretett tükörképünk. 

Csak azt látjuk meg a másikban, ami bennünk is jelen van.
Gárdonyi Géza gyönyörűen megfogalmazta ezt a Láthatatlan ember című könyvében:
„Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

- Hegyes Andrea Angéla kicsisziv.hu -

- - - - - -
Deep Meditation Experience - videó