Odaát ugyanúgy látni fogom a szeretteimet, mint itt? - kérdezte egyik kedves hozzám forduló. A válaszomat szeretném ezúttal itt is megosztani, hisz úgy vélem, ez másokat is érdekelhet.
Mindannyiunknak nem csak testi érzékszervei vannak, hanem lelki érzékszervei is. Sőt, ez utóbbi az igazán sajátunk, az előbbieket csak a testi életünk során használjuk. A testi életünk során, amikor éber tudatállapotban vagyunk (tehát a testünk nem alszik), a testi érzékszerveinket használjuk, sőt, döntően csak azt tudjuk használni. A testünk érzékszervei ugyanis a testi élet során döntően leárnyékolják a lelkünk érzékszerveit, hogy döntően az itt és mostra, s a fizikai világra tudjunk koncentrálni. A testünk érzékszerveivel látjuk, halljuk, tapintjuk a fizikai világot, a lelkünk érzékszerveivel pedig érzékeljük a gondolatot, az érzelmeket, látjuk a lelkeket, a szellemi világot.
Bár vannak olyan személyek, akiknél a testi élet során is az átlagosnál aktívabbak maradnak a lelke érzékszervei, de mégis elmondható tehát, hogy a fizikai világban a test, a szellemi világban a lélek érzékszervei a használatosak és a dominánsak, s ez persze természetes, hisz mindkét világban döntően az ottani életünkre kell a figyelmünket összpontosítsuk. A különbség a két világ közötti állapotban annyi, hogy míg a testi érzékszerveinkkel döntően csak a fizikai világot, addig a lelkünk érzékszerveivel nem csak a szellemi világot, hanem a földit is képesek vagyunk érzékelni, adott esetben figyelemmel kísérni.
Érdekességképpen jegyezném csak meg, hogy a testi életünk alatt a lelkünk érzékszerveit használjuk például akkor, amikor alkalmanként megérezzük valakinek a gondolatát, érzelmét, amikor telepatikusan üzenetet kapunk, amikor megérezzük a jövőnket vagy mással kapcsolatos még be nem következett eseményeket, illetve amikor álmodunk, és látjuk halljuk, tapintjuk az ott bennünket körülvevő világot.
Amikor egy lélek a testi halála után visszatér a szellemvilágba, bár a testét természetesen itt hagyja (mely idővel lebomlik, visszatér a földbe), ugyanakkor annak egy energetikai lenyomatát magával viszi, mely örökre a sajátja marad, s ha szükséges, azt képes odaát magára is ölteni. Tehát képes más lelkek előtt (ha például azok azt igénylik) a néhai testi formájában mutatkozni.
Amikor odaát vagyunk, a lelkünk érzékszerveit használjuk tehát, mely nemhogy ugyanolyan érzékelést tesz lehetővé, mint a testünk érzékszervei, de annál sokkal magasabb szintűt. Így nem csak ugyanúgy láthatjuk odaát élő szeretteinket, ismerőseinket, mint ahogy a testi életünkben láttuk, hanem annál jóval teljesebb módon.
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
