Elveszítjük-e a halállal a szerettünket?
Olyan mértékben veszítjük el a szerettünket, hogy ebben az életben már testileg nem találkozhatunk vele többé, és ugyanezt az életet már többé nem élhetjük vele itt a fizikai világban. Azonban a lelke (aki ő valójában volt) a testi halála után ugyanúgy él tovább, csupán visszatér a szellemvilágba, ahonnan a leszületése előtt ide érkezett. S bár a teste itt marad, mely a fizikai természet törvényei szerint idővel megsemmisül, annak egy szellemi lenyomatát a lélek is megőrzi, s képes a továbbiakban, annak alakjában is mutatkozni.
Amikor tehát nekünk is eljön az időnk, és visszatérünk mi is a szellemvilágba, akkor a korábban eltávozott szeretteinkkel ugyanolyan formában találkozunk (ugyanolyan alakban látjuk őket), mint ahogy ebben az életünkben ismertük őket. Valamint akik még a testi életükben lehetnek részesei egy olyan spirituális élménynek, melyben eltávozott szerettünkkel találkoznak valamilyen módon, ők is akként érzékelik őket, ahogy azt az életükben is ismerték.
(a cikk egy korábban felmerülő kérdés alapján készült)
- - - - - - -
"Sajnos a mi kultúránk hárítja ezt a témát, pedig elkerülhetetlen és megtörténik kivétel nélkül mindenkivel. Azért érezzük ennyire félelmetesnek, mert nem tudunk róla semmit. A kisgyermekek fejét egészen felnőtt korukig teletömik az iskolák egy csomó olyan ismerettel, amit soha, sehol nem fognak tudni felhasználni, viszont egy valamire nem tanítanak meg senkit... Élni. Ezért nem tudjuk - vagy csak nehezen - kezelni a felmerülő, sokszor bonyolult élethelyzeteket, és a halált sem, pedig az is az élet része...
Amikor fizikai testéből eltávozik egy szerettünk, hatalmas fájdalmat érzünk... és megsiratjuk... Viszont ha ezt egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk és nagyon őszinték akarunk lenni saját magunkhoz, akkor meglátjuk a valóságot, amire addig bizony nem gondoltunk... A heves érzelmeink fókuszában nem Ő van, hiába hisszük azt... Valójában ilyenkor nem Őt siratjuk... hanem saját magunkat... Azért sírunk, mert nekünk nagyon rossz az, hogy nem láthatjuk többet, mert nekünk nagyon hiányzik... Sokszor ez el is hangzik: "Mi lesz velem nélküled?"... A fókuszunkban bizony nem a szeretett személy van ilyenkor...
Mi történne, ha felül tudnánk emelkedni önmagunk sajnálatán és tényleg a fizikai testből eltávozott szerettünk lenne figyelmünk központjában, aki az élete egyik legfontosabb eseményét éli át éppen: hazatér... A Szeretet köldökzsinórja által ugyanúgy összeköttetésben maradunk továbbra is és ha elcsendesítjük a fájdalmunkat folyamatosan tápláló elmét akkor ezt érzékelni is képesek leszünk...
Ahogy van belső látás, hallás, úgy van belső érzékelés is... A nem fizikai ugyanúgy ott van bennünk, csak a fejünkben lévő mentális zajtól képtelenek vagyunk ennek a finom energiának az érzékelésére... Pedig a testét elhagyó szerettünknek sem könnyebb, amikor látja a hatalmas szenvedésünket és nem tud hozzánk szólni, nem tud bennünket megérinteni...
Miből gondoljuk, hogy ez csak nekünk rossz? Ha ilyenkor a szerettünkre fókuszálunk, elönt minket a hála érzése és hálás szívvel köszönjük meg Istennek, hogy a szeretett személy a fizikai életünk része lehetett, hogy velünk volt, hogy érinthettük, hogy szerethettük Őt fizikai szinten is... Hálás szívvel megköszönjük a Végtelen Szeretet Energiát, amely által mindig közel leszünk egymáshoz, addig is érezzük egymás szeretetét, míg mi is követjük majd... Így is lehet...
Szeretettel ajánlom a téma iránt behatóbban érdeklődőknek az "Otthonunk (Nosso Lar) " című filmet, mely egy valós, korábban élő orvos, Dr. Andre Luiz üzenete a másik világból..."
- Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu -
- - - - -
Az Otthonunk – Our Home – Nosso Lar Teljes film
Film a halálról, a pokolról, a mennyországról … honnan jöttünk, hová megyünk. A film a halál utáni és halál előtti életet mutatja be:
https://ujvilagtudat.blogspot.com/2013/01/az-otthonunk-nosso-lar-teljes-film.html
