"Magunkon
ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját
magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."
(Antoine de Saint-Exupery)
(Antoine de Saint-Exupery)
Egyszer egy ember
elment egy messzeföldről híres bölcshöz, hogy érdeklődjön saját mostoha sorsa
felől. Azt kérdezte tőle: - Mondd mester, miért van az, hogy én betartom a
törvényt, nem öltem, nem loptam, nem hazudtam, szerettem az embereket, mégis olyan
nehéz a sorsom. Miért büntet engem Isten, ha követem a törvényt?
A bölcs
ember így válaszolt:
- Elmondom
neked a saját történetemet, majd döntsd el magad, hogy igaz-e amit mondasz
nekem:
Amikor
nem ismertem Istent, én magam is a törvényre hagyatkoztam, azt gondoltam igaz
ember vagyok, mert nem szegtem meg soha, amikor pedig megismertem az Istent
rájöttem, hogy illúzióban éltem.
Meg van
írva, hogy Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Hetente vittem virágot az
oltárra, áldoztam Istennek, amikor csak tudtam, a templomokban ott térdeltem az
Isten szobrok előtt imádkozva. Amikor megismertem az Istent, rájöttem, hogy
mindennapi gondolataimat a pénzszerzés, a birtokszerzés és a nő kötötte le,
mindig boldogtalan voltam ez miatt. Rájöttem, hogy nem Istent szolgáltam, hanem
a pénzt, a birtokot és nőt. Meg van írva, hogy ne készíts bálványokat és ne
imádd őket, én mégis Isten jelképeket hordtam a nyakamban, azokat helyeztem el
az otthonomba és a templomban is azok előtt térdepeltem.
Meg van
írva, hogy az úr napját szenteld meg. Én minden vasárnap ott voltam a
templomokban, imádkoztam, majd elégedetten hazamentem, otthon pedig munkával
folytattam a napot. Amikor megismertem az Istent, rájöttem, hogy megszentelni a
napot annyit tesz, hogy azon a napon számot vetek mindazzal, amit egész héten
elkövettem, megtisztítom magam lélekben, hogy méltó legyek az ő figyelmére. Az
úr napja az úré, ki nem hagynám dicsérni az ő nevét.
Meg van
írva, hogy ne mondd ki hiába a te Istenednek a nevét. Én soha nem
káromoltam az Istent, azt gondoltam, hogy ezzel megtartom a törvényt. Ma már,
hogy Ismerem őt, tudom, hogy Istenről folyton beszélni, de nem cselekedni az ő
szellemében is hiábavaló dolog.
Meg van
írva, hogy tiszteld apádat és anyádat. Nekem mindig jó kapcsolatom volt a
szüleimmel, amíg éltek gyakran találkoztam velük, olyankor beszélgettünk,
együtt ebédeltünk, vagy vacsoráztunk. Most, hogy Ismerem az Istent, tudom, hogy
valójában soha nem ismertem meg őket, nem tudom, hogy az életükben mi, mi miatt
történt velük, így tisztelni sem tiszteltem meg őket azzal, hogy továbbviszem,
és ha kell, kijavítom az ő örökségüket.
Meg van
írva, hogy ne ölj! Soha nem ragadtam fegyvert senki ellen, most, hogy Ismerem
az Istent, tudom, hogy valahányszor félelmet okoztam valakinek, vagy akaratomon
kívül bűnbe taszítottam őt, közelebb vittem őt a halálhoz.
Meg van
írva, hogy ne paráználkodj. Egész életemben testileg hűséges voltam a
feleségemhez, hogy az kedves legyen Istennek. Most, hogy Ismerem őt, azt is
tudom, hogy ahányszor vággyal néztem más nőre, hűtlen lettem asszonyomhoz.
Meg van
írva, hogy ne lopj. Gyermekkorom óta tiszteltem más vagyonát, mert erre
tanított az apám. Most, hogy Ismerem az Istent, tudom, hogy valahányszor,
amikor más emberek figyelmének középpontjába akartam lenni, amikor bármely
módon versengtem más emberek figyelméért, minden alkalommal elloptam tőlük egy
kis szeretetet. Ahelyett, hogy tisztességesen kértem volna, inkább tolvajjá
lettem.
Meg van
írva, hogy ne kívánd felebarátod birtokát. Én nem kívántam semmit, ami a
felebarátomé, helyette szorgalmasan dolgoztam, hogy elérjem saját céljaimat.
Most, hogy ismerem az Istent, tudom, hogy mindazokra, amiket megszereztem nincs
is szükségem, csak azért dolgoztam értük, mert másnak is van, és azt gondoltam
az a helyes, ha nekem is lesz. Így szegtem meg végül ezt a törvényt is.
Meg van
írva, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagad! Én is azt gondoltam, hogy
szeretem, mindenkivel kedves voltam és soha meg nem bántottam volna senkit.
Emiatt inkább hazudtam, hogy fájdalmat ne okozzak. Ma már, hogy ismerem az
Istent, tudom, hogy szeretni annyi, mint a másik embernek a legnagyobb
szabadságfokot biztosítani, így minden embernek joga van ismerni az igazságot,
mert az biztosítja számára a legnagyobb szabadságot. Ha végighallgattad a
mondani valómat, akkor el tudod dönteni, hogy szerettem-e az embereket, ha
elősegítettem halálukat, ha loptam őket, ha hazudtam nekik, ha megszegtem
házastársi fogadalmamat azzal, hogy más nőre vággyal tekintettem.
Az ember
elgondolkodott a bölcs mondanivalóján, majd hosszas hallgatás után azt
kérdezte: - Én miért nem láttam eddig, hogy a törvénynek van ilyen tartalma is?
A bölcs azt felelte: - Aki test szerint keresi
az igazságot, test szerint is találja meg, aki lélek szerint keresi az
igazságot, az pedig lélek szerint találja meg. Az ember ismét elgondolkodott,
majd megkérdezte: - Mi az értelme hát a törvénynek, ha az ember nem tudja
megtartani? A bölcs ember látva az ember fájdalmát elmosolyodott: - Most, hogy
ismerem az Istent, tudom, hogy nincs törvény. A parancsolatok csupán útjelzők az
önvaló útján. Azért vannak, hogy el ne tévedj, ha úgy döntesz, hogy Istent
keresed.
Az ember
még érthetetlenebbül állt a bölcs előtt, és azt kérdezte: - Mi az értelme az
önvalónak? A mester erre csak halkan ennyit mondott: Az önvalónak nincs
értelme, az önvaló maga az értelem, minden lény igaz lényege. Boldogságra csak
az lelhet, aki az önvaló útját megjárta és célba ért. Képes vagyok én is
elérni? – kérdezte az ember. Igen, minden ember képes – felelte a bölcs. Mit
kell érte tennem? – érdeklődött őszintén az ember.
A bölcs
ennyit válaszolt: Töltsd be a törvényt, keresd annak egyre magasabb
értelmezéseit egészen addig, míg meg nem ismered benne a valóságot.