Ahány
emberi lénnyel beszéltem, mindnek a szívében egy arra vonatkozó parancsot
láttam, hogy valami módon ráleljen a boldogságra, a valódi beteljesedésre. Ez a
vágy időnként még a túlélési ösztönnél is erősebb. Ahogy azt saját gyakorlatod
alapján ismerheted, a boldogság keresésének többféle útja lehetséges.
Ösztönös
módszerekkel lehet keresni örömet, kényelmet, biztonságot, vagy lehet keresni
valamilyen, az emberi seregletben ismert társadalmi helyzetet is. Amikor
valamilyen szinten sikeresen beteljesítjük az öröm, kényelem, biztonság és
társadalmi helyzet iránti igényünket, rendszerint felismerjük, hogy valójában
egyik sem teljesíti be ezt a mélyebb parancsot, ezt a valódi boldogság iránti
mélyebb hívást. Átélhetjük csodálatos kinyilatkoztatások pillanatait, és
biztosan részesülünk az öröm pillanataiban, de ezek mögött rendszerint
meghúzódik a félelem, hogy soha nem lesz részünk örökös békében és valódi
boldogságban. Vagy megszerzett békénk, és boldogságunk elveszítésétől való
félelmünk okoz nyomást és feszültséget, mivel megpróbáljuk tartósan megőrizni
azt.
Találsz
örömöt, természetesen. Elérsz eksztatikus birodalmakat. Biztonságot érzel,
mikor úgy érzékeled, hogy Isten, vagy az igazság jelen van, és vigaszt nyújt,
mikor úgy érzed, megtart téged ez a jelenlét. De amíg fel nem ismered, hogy
soha nem voltál tőle elkülönülve, addig szüntelenül törekszel, hogy megtaláld
valahol.
Felfedeztem,
hogy valójában lehetetlen megtalálni
a boldogságot. Ameddig arra törekszel, hogy boldogságot megtaláld „valahol”,
addig átsiklasz afölött, ahol a boldogság van. Ameddig arra törekszel, hogy
megtaláld Istent valamilyen más helyen, addig átsiklasz Isten lényegi igazsága
fölött, amely a mindenütt jelenvalóság. Amikor azt gondolod, hogy a boldogságot
valahol máshol kell keresned, átsiklasz valódi természeted fölött, amely maga a boldogság. Átsiklasz
önmagad fölött.
Hagyd
abba a keresést. Egyszerűen legyél. Nem kábulatba vagy transzba esésről
beszélek, hanem szíved csendjébe való mélyebbre merülésről, ahol a mindenütt
jelenvalóság kinyilatkoztatása valódi természetedként jelenti ki magát. Arra
kérlek, légy csendes a tiszta jelenlétben.
Nem teremteni kell azt, még csak nem is meghívni, hanem egyszerűen felismerni
ami mindig itt van, ami mindig vagy, ahol Isten mindig van.
Keress
békét és boldogságot akár kapcsolat, akár jobb állás, sőt akár a világbéke
révén, csak egyetlen pillanatra, hagyd abba, teljesen. Semmi baj ezekkel a
törekvésekkel, de ha ezekbe bocsátkozol, hogy békét kapj, vagy boldogságot kapj, átsiklasz a béke
földje fölött, ami már itt van. Amint felfedezed a békének ezt a földjét,
akármilyen tevékenységbe kezdesz, át fogja hatni a felfedezésed. Akkor
természetesen be fogod hozni a felfedezésedet a világba, az összes
kapcsolatodba.
(Gangaji)
