Valahogy azonnal hitelessé válik az
a gyógyító, asztaltáncoltató vagy varázsló, aki maga is megdöbben a
képességétől, és nem hogy visszaélni nem kíván vele, de leginkább nem is akar
tudni róla. Hát Indridi Indridason ilyen volt.
Izlandon született a XIX. század
végén, szegény család fiaként. Amikor huszonkét éves lett, könyvnyomtatást
akart tanulni, ezért Reykjavikba utazott. Már a
fővárosban történt. hogy véletlenül, kíváncsiságból csatlakozott egy asztaltáncoltató
társasághoz. Amikor megérintette az asztalt, mindenki hátrakapta a kezét, mert
egészen elképesztő dolog történt. Az asztal őrjöngeni, forogni, pörögni
kezdett, alig lehetett leállítani. Ekkor derült ki, hogy Indridason valódi
médium.
Megvádolták, hogy csaló
A fiú roppant megijedt, hallani sem
akart a dologról. Csak barátai hosszas unszolására volt hajlandó további
kísérletekben részt venni. Végül átengedte testét a
szellemvilágnak, és kis idő után már a különböző elhunytak hangján tudott
megszólalni. Nagyon gyorsan terjedt a híre Izlandon, és hamarosan egész Európa
ismerte a nevét, főleg azért, mert látványos gyógyításokat is képes volt
véghezvinni. Akkoriban már egyre többen fogták rá, hogy csaló, annak ellenére,
hogy mások rábeszélésére lett csak médium.
Csak a tenyerét használta
Indridi alakja azért is különleges,
mert nagyon ritka, hogy valaki többféle paranormális tevékenységben is
egyszerre jeleskedjen. Ő viszont médiumként és gyógyítóként is megállta a
helyét, még a rákos daganatokat is képes volt meggyógyítani. ha
egy beteg felkereste őt, meg se kellett mondania, mi a diagnózis, mert Indridi
felé tartotta a tenyerét, és máris tudta, mi a betegsége. Ekkor a beteg
testrészre tette a kezét, ott tartotta, kissé meg is nyomkodta, és közben minden
idegszálát megfeszítve koncentrált. Néhány perces kezelés után a betegek saját
lábukon, frissen , és makkegészségesen távoztak a gyógyítótól. Igaz, Indridit
roppant kimerítette a gyógyítás, voltaképpen azért, mert nem a kozmoszból nyert
energiával, hanem saját erőkészletéből dolgozott. Egy-egy kezelés után ezért akár
napokig is regenerálódnia kellett, így nem tudott tömeges gyógyítóvá válni.
Professzorok vizsgálták a
tevékenységét
Az Izlandi Egyetem
teológiaprofesszora, Haraldur Nielsson tiszteletes megvizsgálva az esetet,
megbizonyosodott a fiatalember jóhiszeműsége felől. Nem
sokkal ezután, 1908-ban egy kiváló izlandi tudós, a becsületességéről és
pártatlanságáról ismert Gudmunder Hannesson “laboratóriumi feltételeket”
teremtett a fiatalember tevékenységének megfigyeléséhez. Olyan körülményeket
hozott létre, amelyek mellett valóban nagyon nehéz lett volna megtéveszteni
bárkit is. Ezzel megindulhattak a komoly kísérletek.
Orvosok, papok meg a szellemidézés
Elhatározták, hogy egy gondosan
átvizsgált szobában fogják a szeanszot megtartani, ahol semmi más nem volt,
csak a kisérleti személy és a megfigyelők. Indridit
ráadásul teljesen pucérra vetkőztették, nehogy a ruhájában bevigyen valami oda
nem illő dolgot. jelen volt Hannesson, egy kitűnő szemsebész, Bjorn Olafsson és
Nielsson tiszteletes. Erős, sűrű szövésű hálót függesztettek fel a mennyezettől
a padlóig, Indridason és egy megfigyelõ pedig az függönyfalon belül maradtak.
Hannesson a falon kívül foglalt helyet.
De hiába minden előkészület és
bizalmatlankodás, tapasztalniuk kellett, hogy a médium valóban különböző
hangokon beszél, és olyan energiákat mozgósít pusztán a gondolatával, hogy száz
kilónál nehezebb tárgyak is felemelkedtek a szobában és ide-oda röpködtek. Egy
verkli például a levegőbe emelkedve zenélni kezdett. Mindeközben, hogy nehogy
mozdulni tudjon, lefogták Indridason kezét.
Szellemek orgiája
A kísérlet olyan jól sikerült, hogy
a sok megfigyelő legszívesebben fejvesztve menekült volna ki a szobából. A
szellemek jelenlétét szinte érezni lehetett. Az
egyik szellem váratlanul megtámadta a médiumot, és a levegőbe emelte, miközben
az őt lefogó Nielsson-t a sarokba lökte. A fiatalember néhány másodpercig
levitált, de végül a jelenlévők megragadták és visszarángatták a földre.
Indridason már megint a levegőben volt, ám most rajta csüngött Nielsson is, aki
megpróbálta visszahúzni. Egy falhoz rögzített nagyméretű dobogó is elmozdult a
helyéről, sőt, fából készült darabjai sorban kiszakadtak a padlóból és a
falból.
Megesküdtek, hogy nem csalás
Ott ültek a tudósok és vakarták a
fejüket. Hogyan lehetséges mindez? Azt viszont már egyikük sem merte
megkérdőjelezni, hogy Indridi képessége valódi. Hannesson
képtelen volt megmagyarázni, miképpen idézte elő a fiú a döbbenetes
jelenségeket. Bár az események sötétben történtek (sok szkeptikus ilyenkor
rögtön átverésre gyanakszik), a tárgyakat előzetesen fluoreszkáló anyaggal
jelölték meg, így mozgásuk abszolút mértékben követhető volt. Nielsson, aki
mindig is feddhetetlen jellemnek számított, végig fogta a médium kezét, és
megesküdött rá, hogy valóban megesett mindaz, amiről beszámoltak.
Csakis ingyen gyógyított
Indridason-t mindig is zavarta az a
nagy felhajtás, amit körülötte csaptak. Nagyon
szerény ember volt, aki sosem kedvelte a társasági összejöveteleket, eléggé
magának való ember volt. Leginkább kedvenc kutyájával sétálgatott naphosszat,
bármilyen hidegre is fordult az idő. Viszont soha sem tagadta meg a segítségét,
ha a rászorulók kérték fel gyógyításra. Soha nem fogadott el pénzt a
jótéteményeiért cserébe, még a tehetősebbektől sem. Elvei mellett élete végéig
kitartott, és egy idő után már azok is becsülni kezdték méltóságáért és
önzetlenségéért, akik nem hittek pszichikus képességeiben.
(Forrás:global-mystery.blogspot.hu)
(Forrás:global-mystery.blogspot.hu)