A mondás, mely szerint „Ahogyan szívből gondolod, olyan is vagy” nem
csak zavarba hozza magát, az emberi lényt, de annyira átfogó, hogy kihat
az ember jelenlegi körülményire és élete minden egyes részletére. Az
ember tulajdonképpen az, amit gondol, jelleme pedig az összes
gondolatának komplett eredménye.
Ahogyan egy növény a magból hajt ki, s nélküle nem is létezhetne, így az ember minden cselekedete a gondolat rejtett magvából fakad, és nem jöhetett volna felszínre a nélkül. Ez érvényes az úgynevezett „spontán”, vagy „meggondolatlan” tettekre is ugyanúgy, mint az átgondoltan kivitelezettekre. A cselekedet a gondolat virága, míg a boldogság vagy szenvedés annak gyümölcsei, az ember így gyűjti be saját gazdálkodása édes és keserű gyümölcseit.
Ahogyan egy növény a magból hajt ki, s nélküle nem is létezhetne, így az ember minden cselekedete a gondolat rejtett magvából fakad, és nem jöhetett volna felszínre a nélkül. Ez érvényes az úgynevezett „spontán”, vagy „meggondolatlan” tettekre is ugyanúgy, mint az átgondoltan kivitelezettekre. A cselekedet a gondolat virága, míg a boldogság vagy szenvedés annak gyümölcsei, az ember így gyűjti be saját gazdálkodása édes és keserű gyümölcseit.
Az elmebéli gondolat alkotott meg minket.
Mivé gondolat által lettünk azt építettük meg.
S ha az ember agya gonosz dolgot forral
A kín jön utána, mint kerék az ökör után
S ha kitart a gondolat tisztasága mellett
A boldogság „árnyék-biztosan” követi
Az
ember egy törvény általi növekedés, nem egy művészi alkotás, az okok és
hatások olyan egyértelműek és el nem térők a gondolatok rejtett
birodalmában, mint a látható és anyagi világban. Egy nemes és Isteni
jellem nem szívességből, vagy szerencséből olyan amilyen, hanem a jó
gondolkodásra folyamatosan törekvés természetes eredménye, az Isteni
gondolatokkal hosszan ápolt közösség hatása. Egy aljas és állatias
jellem, ugyanazon folyamat útján, eredménye a hitvány gondolatok
melengetésének.
Az ember önmagát alkotja meg, vagy dönti
romokba. Gondolatai fegyvergyárában készíti el fegyvereit, amellyel
lerombolja önmagát. Maga alakítja ki azokat a szerszámokat is,
amelyekkel boldogság, az erő és a békesség mennyei palotáját magának
megépíti. A gondolatok helyes megválasztásával és használatával az ember
isteni tökéletességre emelkedik. A gondolatokkal történő visszaélés és a
rossz használat által a gonosz szintje alá süllyed. E két szélsőség
közébe illeszthető a jellem minden árnyalata, és az ember, aki azok
alkotója és mestere.
A manapság napvilágot látott és újra
felfedezett lélekbe hatoló igazságok közül, egyetlen egy sem ilyen
örömteli és gyümölcsöző ígéret, mint ez — hogy az ember a gondolatok
ura, jellemének szobrásza, alkotója és formálója helyzetének és az őt
körülvevő dolgoknak és sorsának.
Tehetséges, értelmes és
szerető lényként, az ember, aki ura saját gondolatainak, kézben tartja
minden helyzet kulcsát, és magában hordozza azt az átalakító és
megelevenítő elhatározást, amely által azzá teszi önmagát, amivé
óhajtja.
Az ember mindig a „gazda”, még a leggyengébb és
legelhagyatottabb állapotában is. De gyengeségében és leépültségében
ostoba gazda, aki félre kormányozza "gazdaságát". Amikor elgondolkodik
körülményein, és szorgalmasan keresi a törvényt, mely léte alapját
képezi, akkor bölcs gazdává válik, aki energiáit ésszel irányítja és
gondolatainak gyümölcsöző irányt szab. Ilyen a tudatos gazda, és az
ember csak így, a gondolat törvényének saját életében történő
felfedezésével válhat azzá. Ez a felfedezés teljes mértékben használat,
önelemzés és tapasztalat kérdése.
Csak kitartó kutatás és
bányászat eredményeképpen lelünk aranyat és gyémántokat. Az ember,
lényével kapcsolatos minden igazságot megtalálhat, ha elég mélyre ás
elméjében és lelkében. Hibátlanul be tudja bizonyítani, hogy jellemének
formálója, életének szobrásza, és sorsának építője, ha megfigyeli,
irányítás alatt tartja és megváltoztatja gondolatait, nyomon követve
önmagán, másokon, életén és körülményein, azok hatásait. Eszközként
használva aztán minden tapasztalatát, legyen az akár a
legjelentéktelenebb, mindennapos esemény is hogy elérkezzen önmaga
megismeréséhez, amely megértés, bölcsesség és erő. Ebben az irányban és
nem másképp, feltétlen törvény az, hogy „Aki keres, az talál; és aki
kopogtat, annak ajtót nyitnak”.
Éppen ezért csak türelemmel, gyakorlással, és szakadatlan utánajárással tud az ember belépni a tudás templomának ajtaján.
(James Allen)
(James Allen)