A regresszív hipnózis nem más, mint a
transz állapotában való időbeli visszapillantás a páciens kora gyermek-,
esetleg magzati koráig. Felülmúlhatatlanul értékes terápiás eszköz ez, amikor
az éber tudat által, önvédelmi okokból, a felszín alá nyomott, "elfelejtett"
traumákat kell feltárni, hogy a jelen fizikai-lelki problémáinak gyökerét
megleljük.
Egy kellemetlen, nemritkán súlyos
neurózis, a páciens életében aránylag későn keletkezett, látszólag
megoldhatatlan probléma igen gyakran az egészen fiatal gyermekkornak, vagy
éppen a magzati életnek a termése. A kiváltó eseményeket a páciens számára
teljes homály fedi, egészen addig, amíg az általunk ismert idő korlátain
túllépő transzállapotban szóról szóra, lélegzetről lélegzetre újraéli a gyakran
borzalmas, félelmetes, vagy éppen szégyenletes történteket. Mindig csodálatos
élmény figyelni a hipnózisból visszatérő páciens arcán a hitetlen ámulatot,
aztán a felismerés diadalát: hát így volt, hát ezért...
Mi történik azonban akkor, amikor a korregresszió során nem a jelenlegi fizikai lét időteréből jelentkezik az alany, hanem néhány évszázad, esetleg évezred távolságából? Ekkor a szakmai körökben reinkarnációs hipnózisnak nevezett jelenséggel állunk szemben.
Itt pillanatra megállást parancsol a józan ész: olyan valamivel állunk szemben, amely, mint jelenség, nemcsak hatványozottan található a hipnoterápia utolsó két évtizedében, és amelynek gyakorisága hihetetlen méreteket öltött, hanem olyan ténnyel, amely elképesztő hozadékkal szolgál páciens és terapeuta számára egyaránt.
Mi történik azonban akkor, amikor a korregresszió során nem a jelenlegi fizikai lét időteréből jelentkezik az alany, hanem néhány évszázad, esetleg évezred távolságából? Ekkor a szakmai körökben reinkarnációs hipnózisnak nevezett jelenséggel állunk szemben.
Itt pillanatra megállást parancsol a józan ész: olyan valamivel állunk szemben, amely, mint jelenség, nemcsak hatványozottan található a hipnoterápia utolsó két évtizedében, és amelynek gyakorisága hihetetlen méreteket öltött, hanem olyan ténnyel, amely elképesztő hozadékkal szolgál páciens és terapeuta számára egyaránt.
Mielőtt belemerülnénk a fentiek boncolgatásába hadd írjak itt le röviden egy esetet férjem gyakorlatából, mint klasszikusan érdekes illusztrációját a regressziós hipnózisban rejlő fantasztikus lehetőségeknek. Meg kell jegyeznem, hogy az eset akkor előzmény nélkül volt Bistey doktor praxisában, egyformán meghökkentett pácienst és terapeutát. Hogy azóta az ilyen jellegű terápiai helyzet rutinná vált, hogy sokan azzal a kifejezett céllal lépnek kapcsolatba velünk, hogy előző életidőik anyagával megismerkedjenek, sokat mond a húsz év eredményeiről ezen az ellentmondásos területen. Akkor még publikálni sem lehetett hasonló eseteket a szaklapokban, ma pedig csupán Észak-Amerikában, két erős szakmai szervezetbe tömörülnek a reinkarnációs hipnoterápia specialistái...
Férjem csaknem 25 esztendeig, nyugdíjba vonulásáig egy 200 ágyas, holisztikus, orvosi rehabilitációs kórház egyik igazgatójaként működött. Itt történt a 70-es években, hogy egy 30 éves, érettségizett, jó külsejű, teljesen egyedülálló nő került a kórházba, autóbalesetből származó komplikációk következtében. Nevezzük őt Krisztának.
Az orvosi kivizsgálások után Krisztát a többi szakosztályon is kivizsgálták, és a foglalkozási rátermettséget kiértékelő osztály megállapította, hogy Kriszta iskolái befejezése óta mindig csak mélyen képességein alul tudott elhelyezkedni. Mikor ennek az okát kérdezték tőle, habozás nélkül azt válaszolta: Mert nem tudok olvasni!" Ezt a kijelentést kétkedve "fogadták, kiváló középiskolai eredményei miatt, és egy olvasási fejlettségi tesztet adtak neki, amelyen semmiféle rendellenesség nem mutatkozott. Így került Kriszta először a beszédterápia osztályra, és onnan a férjemhez. Nála is helyesen, hiba nélkül, jól artikulálva olvasott, megfelelő sebességgel - egy bizonyos pontig. Egy ponton váratlanul elakadt, és egyszerűen képtelen volt a szeme előtt lévő szót kimondani. A szó értelme semmiféle szerepet nem játszott a váratlan elakadásban, mindig máshol, kiszámíthatatlanul jelentkezett az érthetetlen elnémulás. Kriszta eljutott arra a pontra, amikor az olvasás puszta gondolata neurotikus reakciót szült nála.
Az ilyen szimptómák okozója leggyakrabban egy gyermekkori trauma, amit sok esetben egy tanító, szülő vagy osztálytárs hoz létre. Férjem elmagyarázta Krisztának a regressziós hipnózis előnyeit és mikéntjét. A lány habozás nélkül beleegyezett egy próbába, mint mondta, nemigen volt vesztenivalója.
Kriszta átlagon felüli hipnotikus alanynak bizonyult, gyorsan és könnyen újraélte koragyermekkorának élményeit. Magzati koráról jelentette, hogy várt és kívánt magzat volt, itt sem rejlett sérülésre okot szolgáltató konfliktus. Ezután elakadt az eddig simán gördülő monológ, a többször megismételt kérdésre, hogy mi történik, csak ennyit válaszolt: "lebegek..." Pár percnyi csend után drámai változások történtek: Kriszta váratlanul felélénkült, teste nyugtalanul mozogni kezdett, arcizmai összerándultak, kezeit védekezően maga elé tartotta, és vékony, kicsit mutáló gyerekhangon ismételgette: "Nem tudok olvasni... nem tudok olvasni..." Férjem óvatos kérdéseire készségesen és pillanatnyi habozás nélkül válaszolt, a következő kép alakult ki válaszai nyomán: az év 1792 volt, az események egy új-angliai kis faluban játszódtak le. Kriszta abban az életében a lelkész kisfia volt a Luke névre hallgatott. Gyenge szervezetű, folyton betegeskedő, gyakran ágyhoz kötött egyetlen gyermeknek írta le magát. Édesanyja, hogy a betegség unalmát némiképp enyhítse, korán megtanította olvasni a Bibliából. Falubeli fiútársai ezért rendszeresen kigúnyolták, ugratták, sőt még testileg is bántalmazták, ha az utcára merészkedett. Egy alkalommal vagy tízen körülfogták, ütlegelni kezdték, könyvét beletaposták a földbe. Erre reagált Luke a kétségbeesett tagadással: "Nem tudok olvasni... nem tudok olvasni..."
Férjem ezen a ponton beleavatkozott a jelenetbe, sürgette Krisztát (Luke-ot), hogy mondja hangosabban, még hangosabban, egyre hangosabban, míg végül Luke (Kriszta) sikítva ismételte a tagadást újra meg újra. Mikor kissé megnyugodott, férjem visszahozta a transzból, megmagyarázta Krisztának az olvasási blokk eredetét, és megnyugtatta, hogy erre a tagadásra ("Nem tudok olvasni") soha többé nem lesz szüksége.
Talán mondanom sem kell, hogy Kriszta elképedve hallgatta a történteket, napokig nem bírt napirendre térni a rendkívüli esemény felett. A következő kezelésen jelentette, hogy álomanyaga hirtelen éles és intenzív lett, felébredvén realizálta, hogy egyre újabb és újabb adalékok jutottak tudomására Luke életéről. Az olvasási blokk nyomtalanul eltűnt, azóta sem tért vissza, Kriszta ma főiskolán szociológiát tanít, rengeteg könyvet falt fel a mélytudatkutatásról, egész életét átformálta a különös időbeli utazás a hipnózis alatt.
Ez az itt leírt eset távolról sem különleges, manapság hetente jelennek meg új kiadványok, könyvbe foglalt reinkarnációs esettanulmányok egész gyűjteménye áll a kíváncsi szakember vagy éppen az érdeklődő laikus rendelkezésére. Akkoriban azonban ezeket az eseteket mindenki a nyilvántartó szekrény legalsó fiókjába zárta, érdekes, de legfeljebb csak kellemetlenséget szülhető furcsaság volt ez, semmi több. Férjem, miután beszámolt kórházbeli kollégáinak a különös esetről, csak ennyit tett hozzá: "Nem tudom, van-e reinkarnáció, de ha nincs, akkor Krisztának nagy szerencséje van, mert meggyógyult tőle."
- Bistey Zsuzsa:Vízöntőkori újjászületés -
- - - - - - -
