Az Ezüstszál
láthatatlan köldökzsinór földi megtestesülésünk és a lelkünk között, amely
velünk együtt érkezik meg születésünkkor, és amely halálunk után elszakad, hogy
szabadon engedje lelkünket - levetett porhüvelyünk fogságából.
Úgy tartják, az Ezüstszál köti össze
testünket a lelkünkkel, ezért nem vagyunk képesek a Bibliai történetek
főszereplőihez hasonlóan kilépni a testünkből és tetszőleges helyeken
megjelenni. A Szentírás szerint csak Jézus, az angyalok és a szentek
képesek elhagyni a testüket, hiszen őket nem korlátozza az Ezüstszál, amely
minket életünk végéig "röghöz köt". Ők bármikor képesek hirtelen
(akár egyszerre több helyen is) megjelenni, eltűnni, vagy akár más alakot
felvenni.
A halandó ember testét és lelkét
összekötő Ezüstszál azonban érintetlen marad élete utolsó pillanatáig.
Az elszakadás nem magától történik meg, hanem a Halál Angyala (Mihály
arkangyal) pendíti meg oly erősen, hogy elszakadjon, s az eltávozott lélek vele
mehessen - jó esetben a mennyországba.
Minden álom egy kis halál
Sokak szerint az álom olyan, mint
megannyi kis halál. Leszáll az éjszaka csendje, s mire szemünk az álomtól
elnehezedvén lecsukódik, a lelkünk útra kel. Magunk mögött hagyjuk a
fájdalmat, bánatot, nehézségeket, s kíváncsian nézelődünk álmaink új
helyszínén: olykor idegenekkel, máskor ismerősökkel találkozunk. Néha idegenben
találjuk magunkat, máskor viszont derengeni látszik egy-egy ismerős vidék, ám
mire azonosítanánk a látottakat, felébredünk.
Az Ezüst szál bizonyára jó hosszú és
erős, akárcsak az újszülöttet édesanyjával összekötő köldökzsinór,
hiszen az álomkutatók szerint éjjelente gyakran más dimenziókban, előző vagy
párhuzamos életekben járunk, s az Ezüstszál mégis érintetlen marad...
