Az
aranymetszés a művészetek, a matematika és egyes természeti jelenségek között
szoros kapcsolatot teremt.
Ezt a jelenséget a
spirálgalaxisoktól egészen a földi világig megtalálhatjuk. Az aranymetszésre
talán a legjobban ismert példa a misztikus tiszteletet övező, az univerzum
jelképének tekintett szabályos ötszög. Kimutatható, hogy ez a síkidom bármely
két metsző átlója az aranymetszés szabályának megfelelően osztja egymást
két-két részre.
Az
aranymetszés fogalmát már az ókorban is ismerték és használták előszeretettel a
képzőművészetekben. Rájöttek ugyanis, hogy az aranymetszéssel osztott
távolságok jó érzést keltenek az emberben.
Az aranymetszet fogalma annyit
jelent, hogy valamely tárgy, elem két részének meghatározott aránya: a kisebbik
rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egészhez. Az ókori
Egyiptomban még valószínűleg nem tudatosan alkalmazták ezt a módszert, bár a
gizai piramisokon felfedezhetők az aranymetszésre jellemző paraméterek. A
görögök már szilárd matematikai ismeretekre alapozták építészetüket, hiszen az
athéni Akropolisz főépítésze a Tympanon tervezésekor sok helyen használta
az aranymetszet fogalmát. Más képzőművészeti ágakban is fellelhető az
aranymetszés szimmetriája, mint például Leonardo da Vinci
leghíresebb művén a Mona Lisa festményen. Több láthatatlan aranymetszés
szabályainak megfelelő téglalapot is tartalmaz, amelyet a festő a reneszánsz
mesterekhez hasonlóan több évig dolgozott a képen, így nem kizárt, hogy az
alkotás megszületésekkor szándékosan alkalmazott matematikai eszközöket. (A
világhírű mosoly titokzatossága semmilyen matematikai számítással nem
magyarázható még meg.)
Néhány példa az aranymetszésre
Az aranymetszés nem
emberi találmány, hanem természeti, ezért se nem ősi, se nem új, és főként nem
hagyomány. Egyszerűen csak örök. Sajátos összefüggése az aszimmetria egyik
különleges formája, melyet a természet rengeteg helyen alkalmaz. Például a
toboz spirális szerkezetében, a csigák házában, de sok állat szarvának
formájában is fellelhető, rengeteg ötszögű formában és az emberi testen is.
Érdekes elgondolkodni, hogy például a méhkasokban a hím és nőstény méhek aránya
phi. Az ötkarú tengeri csillag esetében pedig a sugaras szimmetria fokozza az
állat szilárdságát a mechanikai igénybevétel során. A fenyőtobozok esetében a
korongján a spirálvonalak olyan rendszere fut a középponttól jobbra és balra,
amelyben a csigavonalak száma mindig a Fibonacci-sor értékeit veszi fel, ami az
aranymetszés számokkal való kifejezése a matematika tudományában.
Találkozhatunk az aranymetszési arányokkal kozmikus léptékben is. A sok
milliárd csillagból álló spirálgalaxisok között több olyan található, amelyek
spirálkarjai az aranyszámnak megfelelő mértékben tágulnak.
(forrás:
gyulaihirlap.hu)
