Különböző tudományágak képviselői
jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ
csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem
összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.
A párizsi egyetemen 1982-ben
különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport
egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette.
Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok
hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak
akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt.
A francia kutatócsoport felfedezte,
hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok
képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó
távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre
vannak-e egymástól.
Tudnak egymásról
A jelek szerint valahogyan mindegyik
részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy
ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat
a fénysebességnél gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb
haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra
indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat
valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az eredmények ennél
is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University
of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve
az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható
szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus
hologram.
Darabokban az egész
Bohm megdöbbentő következtetésének
megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós
fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először
lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával
interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a
film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják
meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe.
A hologramok viszont nem csak a
háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és
lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár
kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti
egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram
minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza.
A "teljes egész a
részletekben" megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a
természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra,
hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a
szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út.
A hologram viszont megmutatja, hogy a
világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus
struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet.
Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.
Hal az akváriumban
Bohm szerint a szubatomi részecskék
nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól,
mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem
más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió.
A kutató érvelése szerint a valóság
valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy
alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát
vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk
közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk.
Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a
két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik,
majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik
ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az
eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás
továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy
a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.
Mélyebb a valóság
Bohm szerint a szubatomi
részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos
fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a
kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex
dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő
akváriumot.
A részecskéket azért látjuk egymástól
elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék
nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely
holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent
ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.
A világegyetetemnek ezen fantomszerű
viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi
részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság
mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó
szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag
felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.
Minden összefügg
Ahogy minden mindennel összefügg,
értelmetlenné válik a világegyetem jelenségeinek osztályozása, mivel az
összefüggő hálózatot alkotó természet fittyet hány minden ilyen felosztásra.
A holografikus univerzumban még az
idő és a tér sem tekinthető alapfogalomnak. A helymeghatározás minden formája
csődöt mond olyan környezetben, ahol semmi sem válik el igazán a másiktól. Így
az idő és a három dimenziós tér úgy viselkedhet, mint a halat mutató monitorok,
és csak kivetülései a mélyebb rendnek.
Bohm nem az egyetlen kutató, aki
igazolva látja, hogy csupán hologram a világegyetem. Az agykutatás területén
dolgozva Karl Pribram, a Stanford egyetem neurofiziológusa szintén arra a
meggyőződésre jutott, hogy a holografikus lehet a valóság.
Agyi jelrögzítés
Pribram akkor dolgozta ki ezt a
modellt, amikor az agyban az emlékek tárolási helyét kereste. Évtizedek során
sok tanulmány jutott arra a következtetésre, hogy az emlékek adott helyhez
kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek.
A múlt század 20-as éveiben Karl
Lashley rendkívüli jeletőségű kísérletsorozatban mutatta ki, hogy bármely
részletét távolítja el a patkány agyának, képtelen megszüntetni a műtét előtt
megtanult bonyolult műveletsorra vonatkozó emlékeket. Akkoriban viszont senki
nem állt elő olyan magyarázattal, amely leírhatta volna ezt a "teljes
egész a részletekben" jelenséget.
Pribram a 60-as években ismerte meg a
hologram elvét, és rádöbbent, hogy megtalálta az agykutatók által régóta
keresett magyarázatot. A kutató szerint az emlékeket nem neuronok vagy
idegsejtek kis csoportja őrzi, hanem idegi impulzusok mintázatába kódolva
hordozzuk, ahogy a lézerfény interferenciája elmenti a holografikus képet.
Vagyis Pribram szerint agyunk holografikus tár.
Ez az elmélet egyébként magyarázatot
ad arra is, hogyan képes az agy ilyen kis helyen ennyi emléket megőrizni.
Becslések szerint az átlagos emberélet során 10 milliárd bitnyi információt
ment el az agy. Ez az Encyclopaedia Britannica adatmennyiségének ötszöröse.
Jelek özöne
A rendkívüli emlékezőtehetség nem az
egyetlen talányos agytevékenység, amely értehetőbbé válik a holografikus
agymodell által. Legalább ilyen rejtélyes, hogyan képes az agy megbírkózni az
érzékszerveket érő különböző frekvenciák özönével, és hogyan képes valós időben
értelmezni az érzékszervek jeleit. Pribram szerint az agy holografikus elvet
használ a fogadott frekvenciák matematikai átalakítására.
Ez az elmélet egyre több támogatót
szerez. Hugo Zucarelli argentin származású olasz kutató a holografikus modellt
kiterjesztette az akusztikai jelenségek területére. Ez az elmélet ugyanis
megmagyarázhatja, hogyan képesek az emberek meghatározni a hang pontos forrását
a fej elfordítása nélkül, még akkor is, ha csak egy füllel hallanak.
Eltűnik a valóság
Pribram holografikus agymodelljének
legmegdöbbentőbb vonatkozása mégis az, amikor összevetik Bohm
realitáselméletével. A világ megfogható képe így csak másodlagos valósággá
változik, a tényleges környezet pedig frekvenciák holografikus kavalkádja lesz.
Ebből a holografikus agy csupán néhány fontos frekvenciát választ ki, és
érzékszervek jeleként értelmezi.
Eközben az objektív valóság teljesen
elsikkad. Keleti vallások már régóta azt tartják, hogy az anyagi világ illúzió,
és bár azt gondolhatjuk, hogy fizikai lényként mozoghatunk a fizikai világban,
ez is csak képzelődés. Valójában vevőkészülékek vagyunk a frakvenciák
tengerében, és amit kiszűrünk ebből a kavalkádból, az csak egy szelete a
valóságnak.
Természetes a telepátia
Bohm és Pribram elméleteinek
egyesítését, a holografikus paradigmaként emlegetett megközelítést sok kutató
szkeptikusan fogadta, másokat viszont felvillanyozott. Néhányan egyenesen azt
gondolják, hogy ez a modell képes lehet megoldani tudományosan eddig le nem
írható rejtélyeket, sőt általa a parapszichológiai jelenségek a természet
részévé válhatnak.
A holografikus paradigma által leírt
univerzumban minden agy részét képezi a láthatatlan egésznek, és a telepátia
pusztán a holografikus szint elérését jelenti. Hasonló módon a telekinézis
(tárgyak mozgatása az akarat segítségével) szintén megszűnik rejtély lenni,
hiszen az összefonódó mélyebb valóságban az egyén és a tárgy eleve egy.
Bohm és Pribram egyaránt emlékeztetet
arra, hogy sok vallási illetve misztikus élmény, például az univerzummal való
transzcendens együvé tartozás érzése szintén a holografikus szint elérése
lehet. A régi írásokban ugyanerre, a mélyebb valóság elérésére gondolhattak,
amikor a kozmikus egység érzéséről számoltak be.
(forrás: spiritizmus.hupont.hu)
Hologram technológia a jövő - videó
