Mindenki hallott már élete
során minimum egy szellemtörténetet, vagy megható mesét egy kedves szerettünk visszatértéről.
A legtöbben ezeket fikciónak gondoltuk, most viszont bebizonyították azt, amit
eddig senki… van élet a halál után. De kezdjük az elején...
Évszázadok óta a „van-e élet a halál
után” kérdés volt a legnagyobb tabu a tudományos világ elsöprő többsége
számára. A Sötét Középkorban azokat a tudományágakat, amelyeket nem lehetett a
kézzel fogható tényekkel alátámasztani, teljesen elhanyagolták – ilyen volt
például az alkímia. Azon kívül, hogy az utóbbi évtizedekben megnőtt a
„van-e élet a halál után” a témával kapcsolatos alapos kutatásoknak a száma,
még az eddig tabunak számító témák is még inkább felszínre kerültek.
A tudományos kutatás és elmélet két
fő területe nagyon erős alapot nyújtanak az „élet a halál után” bizonyítására,
olyannyira hogy szinte megdönthetetlennek bizonyulnak a felhozott bizonyítékok.
Ezek a kiindulópontok a biocentrizmus és a kvantumfizika. Ha azt nézzük, hogy a
tudat és az életerő teremtő és érzékelő játékot játszanak a valóságunkban, és
hogy a holografikus valóság a fizika megértésén alapul, a szkeptikusok is
megállnak és elgondolkoznak.
Biocentrizmus
A biocentrizmus Robert Lanza nevéhez
fűződik, aki azt állítja, hogy „az élet hozza létre a világegyetemet és nem
fordítva”. Robert Lanza neve jól ismert a tudományos életben, foglalkozott
őssejt kutatással, veszélyeztetett fajokkal kapcsolatos projekteket vezetett,
de a legjelentősebb tevékenysége a biocentrizmus elméletének kidolgozása. A New
York Times szerint a 3 ma élő legjelentősebb tudós egyike.
Robert Lanza
Lanza elmagyarázza
„Mi azt hisszük, hogy az élet egy
fizikai véletlen, de a hosszú kísérlet felveti azt a lehetőséget, hogy ennek
pontosan az ellentéte az igaz. Bámulatos, hogy ha összeadod az életet és a
tudatosságot, az egyenletből a tudomány egy nagyobb rejtélyét kapod meg. Az
biocentrizmus első alapelve az, hogy a realitás magában foglalja a
tudatosságodat. Mi nem szenvedő alanyai vagyunk a világnak, hanem a teremtői….
minden, amit látsz és tapasztalsz most, a tested, a falak, a szoba plafonja…
minden, amit gondolsz… odakint valójában minden pillanat, amely megtörténik,
ott van lépésről-lépésre a tudatodban.”
Más megközelítésben már lehetett
erről hallani, csak más volt a kiindulópont; mi teremtjük a saját valóságunkat.
De hogy jön ehhez az, hogy be tudjuk bizonyítani a másvilág létezését? Azt
eddig is tudtuk, hogy a valóság a tudatunk kivetülése. Ebben benne van a
testünk is. Mint emberek, általában a valóságot, az „életünket” a fizikai
testünkkel átélt tapasztalatokkal azonosítjuk. Akárcsak a newtoni
ingánál, ha nem tudjuk megvizsgálni, ha nem látjuk a saját szemünkkel, akkor az
nem is létezik. A testünk szilárdnak, könnyen bebizonyíthatónak, valósnak
látszik. Pedig még a testünk is a tudatunk kivetülése. Tehát, amikor a
test megszűnik létezni, akkor az eszköz is megszűnik, de az élet, amely
megelevenítette, az nem. A biocentrizmus nézőpontja szerint az élet a teremtés
alapja, amelyből minden tapasztalat keletkezik, beleértve a fizikai testünket
is, emiatt az életenergia független a test túlélésétől. Lanza szerint „A tér és
az idő csak egy eszköz az agyunk számára, amit arra használ, hogy összeszője
információkat egy egységes, koherens tapasztalattá.” Mi úgy érzékeljük
magunkat, mintha egy idővonalon léteznénk, aminek van kezdete és vége, ahol
valójában a tér és az idő csupán kellék, a saját tudatosságunk felépítésének
kellékei.
„A halállal van egy törés a
tudatosságunk folyamában, és így a szünetel a helyhez és az időhöz való
kapcsolódásunk is. Valójában a biocentrizmus azt mondja, hogy a lehetőségeknek
többféle kimenetele van. Egyre több és több fizikus kezdi el elfogadni a „több
világ” kvantumfizikai elméletet, amely azt állítja, hogy végtelen számú
univerzum létezik. Minden megtörténhet az univerzumban. A halál nem létezik
ebben a forgatókönyvben. Az „Én” érzés csak egy energia, amelyik az agyban
működik. De az energia sose hal meg; ezt sose lehet lerombolni.” – Robert Lanza
Kvantumfizika
A biológiai vagy biocentrikus
felfogás arról szól, hogy a tudatosság hogyan építi fel a valóságot - többnyire
megegyezik a kvantumfizika főbb pontjaival. Sok egymástól különböző elmélet
próbál rávilágítani arra, hogy hogyan éli túl a lélek a fizikai testet. Dr.
John Hagelin kvantumfizikus, aki széles körben ismert az Egységes Mező
Elméletéről, megválaszolja, hogy mi a kapcsolat e két tudományág között:
mindkét terület, a modern kvantumfizika és a molekuláris
biológia/neuro-immunológia, azt mondja ki, hogy mi teremtjük a saját
valóságunkat és ezért nagy a felelősségünk a világon, ahol élünk, de leginkább
abban, ahogy megtapasztaljuk a világot.
Az Egységes Mező Elmélet kimondja,
hogy a valóságban a lehetőségek végtelen tárháza van jelen, mely lehetőségek
mind a ’mező’-ből jönnek, vagy más szóval a láthatatlan tudatos intelligencia
óceánjából. Minden tapasztalás gyökere az erő, és a természetben jelenlévő
formák, a fény, a gravitáció, a rezgés, stb., mindezek csak kivetülések. „Mi
személyre szabtuk a tudatosság fogalmát az idegrendszerünkön keresztül, de a
tudatosság önmagában a mi nagyon belső önvalónk, a kicsi én a nagy egészben, ez
univerzális.” mondja Hagelin.
„Mi nem egy halott univerzumban
élünk… az univerzum nagyon is tudatos. Mi egy gondolkozó univerzumban élünk,
egy felfogó univerzumban. A kvantummechanika csak egy megnyilvánulása a
lehetőségeknek… Minél mélyebbre megyünk a természet törvényeinek
struktúrájában, annál kevésbé anyagias, mozdulatlan és a legkevésbé sem halott
univerzumot látunk. Egyre inkább élővé és tudatossá válik az univerzum.”
Hagelin tisztázza azt, amit a
tudomány felfedezett más különböző tudományágakon keresztül; mindaz, amit az
életben tapasztalunk a testben és a testen keresztül az a tapasztalat.
Mindamellett a tudatosság, az élet, a kifejezés és körforgás önmagukban
jelen vannak, ezeket nem lehet megalkotni vagy lerombolni. A lélek nem tud
meghalni.
Egy világhírű kvantumtudós-páros, Dr.
Stuart Hameroff és Sir Roger Penrose, megalkották azt a kvantumelméletet, amely
szerint a lelkünk az agyszöveteken belül az úgynevezett mikrocsövecskéken belül
található. Ők úgy tekintettek az agyra, mint egy biológiai gépre. A kutatást
1996 óta vezetik, és úgy tartják, hogy öntudatnak tulajdonítható a tömeg
gravitáció hatása a mikocsövecskékben. Ők úgy tartják, hogy a halál közeli
élmények hatására a „mikrocsövecskék elvesztik a kvantum állapotukat”, de az
információk a mikrocsövecskék között nem vesznek el, hanem „felosztódik és
eloszlik az univerzum nagyságában”. Hameroff elmondja, hogy a halál közeli
élmény átélése után ott, ahol a páciens újraélesztésen esett át, az információ
vissza tud térni a csövecskékbe és megmarad az az élmény, hogy a páciens halott
volt. „Lehetséges, hogy ez a kvantum-információ létezhet a testen kívül
szabadon – mint egy lélek.”
Egy valódi halál közeli élmény
Egy 9 éves pittsburghi fiút
agyhártyagyulladás miatt kórházba kellett szállítani. Ébredés után reggel a
kisfiú elmondta, hogy este mielőtt a „mennyországba” utazott, látta a nagyapját
és a nagyanyját. Hozzátette, hogy látta a nővérét, aki azt mondta neki, hogy Ő
itt marad a nagyszülőkkel, de a kisfiúnak vissza kell mennie a fizikai életbe.
Amikor a kisfiú elmondta az apukájának az apa zavartan és feldúltan
elmagyarázta a kisfiúnak, hogy ez nem lehet igaz, hiszen a nővére jól van, így
amit látott nem lehetett a valóság. Amikor az apa hazament, látta, hogy a lánya
főiskolája egész éjjel próbálta elérni, hogy közölje vele a tragikus hírt… – a
lánya autóbalesetben elhunyt előző este.
A személyes tapasztalatok egyre
inkább arra utalnak, hogy van élet a halál után. A földi életünk során
hajlamosak vagyunk csak a testünkre koncentrálni azért, hogy így határozzuk meg
önmagunkat. A dolgok mögé nézve, hogy mik és kik is vagyunk, láthatjuk, hogy
valójában van egyfajta magasabb hatalom, amely viszi előre a létezésünket. Ezt
az esszenciát, ezt az erőt nagyon nehéz elkapni és üvegbe zárva tanulmányozni.
Mivel múlandó és folyamatosan változó ez erőnek a természete, a tudósok könnyen
figyelmen kívül hagyták éveken keresztül. Köszönet a modern kvantumfizikai
elméleteknek, a biológiának és mindezeken túl az esettanulmányoknak, mint a 9
éves kisfiú esete, aki valahogy már azelőtt tudta, hogy a nővére elhagyta a
fizikai testét, mielőtt bárki elmondta volna neki – az ilyen történésekre
magyarázatot találunk elméletek felállításával és kutatások segítségével.
A tudósok ma igazolják és
bebizonyítják azt, amit az ősi kultúrák a kezdetek óta tudnak. A test annak az
életerőnek az eszköze, amely az időtől teljesen független. Az életerő, a lélek
túléli a test halálát, új fizikai formát ölt, visszatér a körforgásba, hogy
kifejezze és megtapasztalja önmagát egy új formában.
(forrás: kollektivum.hu)
