Az átlagember, aki
egyébként folyamatosan szomjazza a titkokat, nagyon kíváncsi arra, hogy miképp
lehet valakiből szellemi vezető. Rövid interjú a Sri Chinmoy Meditációs Központ
magyarországi vezetőjével.
Gunagriha
Az átlagember, aki egyébként
folyamatosan szomjazza a titkokat, nagyon kíváncsi arra, hogy miképp lehet
valakiből szellemi vezető. Szeretne bepillantani a kulisszatitkok mögé,
végignézni, mint valami valóság-show-t: milyen hatások, motivációk,
találkozások hatására válik valakiből spirituális vezető?
Én
nem hiszem, hogy szellemi vezető szerepét töltöm be, főleg figyelembe véve,
hogy nem is vagyok arra érett. Nekem nincsenek meg a képességeim, amelyek egy
szellemi vezetőnek a rendelkezésére állnak. Spirituális úton vagyok, sok más
társammal együtt, ennyi az egész. A magyarországi Sri Chinmoy Meditációs
Központ vezetője vagyok, mert Sri Chinmoy engem nevezett ki erre a feladatra.
Mindenhol kell legyen egy vezető, ilyen az ember világa. Ha a falka nem tud
egyértelműen dönteni, a falkavezér szava a döntő.
A Meditációs Központ
vezetőjeként milyen feladatok hárulnak Önre?
Ennek a feladatnak erkölcsi háttere
van és döntés elősegítése. A fő dolog, hogy lássuk vagy érezzük, hol vannak a
határaink. Mi fér bele és mi nem a filozófiánk megélésébe.
Szokott-e tájékozódni más
fajta szellemi iskolák tanításaiban, érdeklik-e a különféle irányzatok, vagy
maximálisan megtalált mindent abban, amiben most munkálkodik?
Nem ismerek semmi mást, nem is
érdekel. Ha az ember egy kutat ásott és abból bőségesen jön a jó tiszta víz,
nem fog még egy kutat ásni.
Miért éppen Sri Chinmoy lett
a vezetője?
A mester választja a tanítványt és
nem fordítva. Az ember csak azt hiszi, vagy azt hitetik vele, hogy ő a szuper,
aki egy mestert talál magának. Az igazi mestereket nem választják, ők csak
vannak és a tudatukkal magukhoz vonzzák a keresőket, mint a méz a darazsakat.
Amikor a mestereddel találkozol, akkor az egy belső érzés alapon megy, nem
pedig gondolkodással. A szívemet elkapta a Mester mágneses tere és hála
Istennek soha nem volt szabadulás.
Mit gondol: egy szellemi
vezető miben különbözik leginkább a többi földi halandótól? Lelkileg tisztább?
Vagy minden kérdésre ismeri a választ?
Egy igazi szellemi vezető egy
megvilágosodott személy. Őrá jellemző, hogy nem csak a külső világot látja,
mint mi az emberek tömege, hanem folytonosan a belső világban is otthon van.
Tudata nem csak a testben él, hanem szabad és több dolgot is egyszerre
tudomásul vesz. Lát a belső világokban, látja a múltat, jelent és jövendőt,
amelyek ott állítólag egyek is. Látja a jövendő születést és halált. Látja az
energiát minden szinten, a gondolatban és érzésben is. Bejárata van az élő
(testben lévő) és holt (testen kívül élő) lelkek birodalmába és kommunikálni is
tud velük. Úgy is mondhatnánk, hogy egy olyan lelki lény, aki akár testben van,
akár nem, tudja és éli lelkének halhatatlanságát.
Honnan tudom eldönteni, hogy
valaki megvilágosult-e vagy sem? Csak a szív
hangja mondja meg? És ez mennyire megbízható forrás?
hangja mondja meg? És ez mennyire megbízható forrás?
Ez az egyik legnehezebb kérdés. Igazi
megvilágosult ember sokkal kevesebb futkos köztünk, mint azt a legpesszimistább
is képzeli. A régi időkben az ilyen emberek nagyobb része csodákat tett. Ezt
nem azért tették, mert nekik szükségük lett volna az emberek elismerésére,
hanem azért, hogy tanításukra irányítsák a figyelmet. A modern kor már nem a
csodák kora, így a megvilágosult emberek is egyre kevésbé tettek csodákat és
szinte nem is teszik. Bár az igazi csoda bennünk játszódik le, amit elsősorban
érezni tudunk. Nehéz találkozni velük, mert számuk elenyésző, viszont
könyveiken és más alkotásaikon keresztül felismerhetjük őket. Ebben az esetben
viszont tényleg csak a szív hangja a hangadó. Ennek a megbízhatósága nagyon
egyéni. Ki mennyire tanulta meg a szív nyelvét, annyira érti és annyira bízik
meg benne.
A Sorsnavigátor című
könyvében azt írja, hogy csecsemő korában többször meghalt. Hogyan kell ezt
érteni, ténylegesen a halálból hozták vissza, vagy csak annyit jelent, hogy
sokat betegeskedett?
Ténylegesen sokszor halott volt a
testem, még intracardiális (szivbe adott) injekcióval is élesztettek újra. A
legrosszabb időszakban egy fiatal gyermekorvos a szobámban aludt, hogy kéznél
legyen, mert mindig éjjel hagytam el a testet.
Volt-e olyan élménye, amit ma
"halál közeli élmény"- vagy a "klinikai halálnak" neveznek,
s amiket vizuális, transzcendens élmények kísérhetnek?
Olyan nem, de lázas állapotban mindig
a transzcendentális világban jártam, tudatosan ki és be a testembe. Mindig
nagyon nehéz volt visszajönni. Akkor azt hittem, hogy minden lázas ember ezt a
tapasztalatot éli át.
„…sokat bántalmaztak
is…”-írja az említett Sorsnavigátorban később.
Milyen bántalmazásokra kell gondolni? Gondolja, hogy ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy szenzibilisebb lett, mint más?
Milyen bántalmazásokra kell gondolni? Gondolja, hogy ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy szenzibilisebb lett, mint más?
Mindenhol vannak gyerekek, akik
durvábbak és örömüket lelik a gyengébb kínzásában. Én is a gyengébbek közé
tartoztam. Nem hiszem, hogy ennek szerepe lenne abban, hogy milyen a lélek.
Vannak érzékenyebb lelkületűek és vannak kevésbé, szerintem ezzel születünk.
Ön vezetett egy naplót az
ellenségeiről. Megőrizte ezt a könyvecskét?
Ó, ez a füzet dolog még elemista
koromban volt, aztán már nem használtam, mert mindig elfelejtettem magammal
vinni. Emlékezni pedig a sértésekre nem tudtam. Annak ellenére, hogy mint
gyengét támadtak, engem nagyon szerettek a társaim, mert függetlenül az ő
viselkedésüktől én mindig mindenkivel kedves voltam. Ez aztán idővel
megváltoztatja az embereket, olyannyira, hogy már nem lelik örömüket a
szurkálásokban.
Egy önkritikus részben arról
ír, hogy belső értékeit is elvesztette egyszer. Elárulja, mit ért ez alatt?
A könyvben említettem, hogy a
barátomnak adott szavamat megszegtem azért, hogy előnyhöz jussak, illetve, hogy
a felébredt vágyamat teljesíteni tudjam. Több olyan eset volt az életemben,
amikor az értékeimmel szemben cselekedtem, mert a vágyaim, ösztöneim erősebbek
voltak, mint én. Ilyenkor megcsömörlöttem magamtól.
Mit tud a Sorsnavigátor című
könyve utóéletéről? Hány példány kelt el belőle? Kapott-e olyan visszajelzést,
ahol sikeresen alkalmazták technikáját vagy gyökeres változás állt be valakinek
az életében?
Ilyenek többen vannak, akik szoktak
nekem a változásokról írni. Ezekről az emberekről nem hiszem, hogy beszélnem
kellene. Egy pár vélemény megtalálható a web oldalon. Annyit tudok, hogy egy
pár ezer darab lett nyomtatva. Most egy német kiadó fogadta el mind két
könyvemet, hogy piacra vigye a német nyelvterületen.
Önnek stabil családi, anyagi,
egzisztenciális háttere van. Mit gondol, ha ezek nem lennének, akkor is meg
tudná őrizni és sugározni azt a derűt, ami most Önből árad?
Ha már megvan a belső kincs, semmivel
nem lehet azt elvenni. A belső kincs csak addig függ a külső dolgoktól, amíg
kialakul, megerősödik, és stabilan él. Azután már ő határozza meg a külső
dolgokat, nem pedig fordítva. Ezért kell elsősorban, hogy legelsősorban
feltétel nélkül belső értékeinket halmozzuk.
Az Ön előadásai humorosak,
élettel teltek. A humor tudatosan kifejlesztett erénye, vagy kezdetektől fogva,
genetikusan jelen volt Önben?
A viccet mindig szerettem, hiszen
székelyföldi vagyok. Arrafele az április elsejei tréfák nagyon élesek és az
ugratások befejeződnek, vagyis nem rontjuk el őket bocsánat kéréssel.
A spiritualitásban a humor egy nélkülözhetetlen eszköz. Nélküle nem lehet Istent megközelíteni, vagyis saját magunkban sem tudjuk Isten látni, érezni, ha magunkat komolyra vesszük.
A spiritualitásban a humor egy nélkülözhetetlen eszköz. Nélküle nem lehet Istent megközelíteni, vagyis saját magunkban sem tudjuk Isten látni, érezni, ha magunkat komolyra vesszük.
Milyen az Ön Istenképe?
Ezt pár szóban nem lehet
megfogalmazni. Szerintem minden Isten, vagy annak része, beleértve a
gonoszat is. A gonoszat, akkor is ha mi emberek szüljük, mégis csak Isten
törvényeinek a keretében hozzuk létre. Másként nem is lehetne. Isten nem csak a
szellemi világ, hanem az anyagi világ is. Teljes egészében. Mi pedig Őneki
részei vagyunk. A kérdés csak az, hogy tudatosan is akarunk Isten része lenni
vagy sem? Erről szól a spiritualitás, erre adatott nekünk a szabad akarat.
Azt olvastam, hogy Önnek a
legelső meditációs próbálkozáskor sikerei voltak. Mit gondol, mi ennek az oka?
Aki már meditált, az tudhatja, hogy nem is olyan egyszerű dolog ez.
A jó meditációt nem mi végezzük. Nem
is tudjuk. Az első meditációm azért volt olyan magas, mert a főszereplő nem én
voltam. Mesterem tette azt. Én még csak azt sem tudom miért tette.
Van-e olyan meditációs
élménye, megélése, ami valamiért kiemelkedik a többi közül?
Legnagyobb élményem nem meditáció,
hanem munka közben ért engem. Akkor láttam egyszerre az összes életeimet és azt
is, hogy milyen pici dolog ez a fogorvosi életem, de az egészhez való
viszonyában mégis akár döntő is lehet. Amikor az ember látja, hogy a fényből
jött és a fénybe megy vissza, az mindennél felemelőbb élmény, mert a földi lét
fölött áll. Úgy is mondhatnám, hogy olyankor megfelelő szinten értékeljük a
földi létünket, tehát nem értékeljük túl.
Volt olyan történés, döntés,
cselekedet az életében, amit szégyell? Amit még nem sikerült lerendezni
magában?
Nem, nem szégyellek semmit, ami volt,
beleértve még azt is, hogy sokszor megcsaltam a feleségem. Azzal az erővel
számomra a legnehezebb volt elbánni.
Mire a legbüszkébb?
Csak a Mesteremre vagyok büszke.
Melyek azok a kérdések, amik
leggyakrabban foglalkoztatják?
Miért gonosz az ember?
Miért szenved az ember?
Miért gyilkolja az ember tömegével az állatokat, akik végül is az ősei és testvérei itt a Bolygón?
Miért nem tiszteli az ember az életet?
Miért ilyen erős a tudatlanság?
Miért szenved az ember?
Miért gyilkolja az ember tömegével az állatokat, akik végül is az ősei és testvérei itt a Bolygón?
Miért nem tiszteli az ember az életet?
Miért ilyen erős a tudatlanság?
Talált rájuk részben vagy
egészben választ?
Igen. Nagyjából tudom rájuk a választ
is és a megoldás sem titok. De az ember csak magának tudja azt megvalósítani,
nincs akinek elmondani, illetve nem érdemes. Egy süket embert hiába viszel
koncertre, sem pedig a vakot nem érdemes a szépművészeti múzeumba elcipelni.
Miért mondja ezt? Úgy érzi,
az emberek nem kíváncsiak erre?
Ó dehogyis nem, az emberek
kíváncsiak. De a kíváncsiság olyan, mint az éhség, kielégíthető pár perc alatt
és aztán a téma el van felejtve. Az emberek meg is értenék, hiszen értelemmel
rendelkező lények. Az emberek szomjazzák is a kíváncsiság fokán a létkérdést
érintő választ. Azonban az egész értelmi rendszer egy sötét, mély tudatlanságba
van bebetonozva, amiből kitörni csak elenyésző számú ember akar és az
elenyészőek közül abszolút elenyésző azoknak a száma, akik a kitörési
kísérletüket egy újévi fogadalomnál komolyabban veszik.
(forrás:Intera-harmoniqusno.hu)