2015. március 8., vasárnap

Nincs Halál csak Élet I.



Napjainkra a halál témája valahogy tabuvá vált. Senki nem szeret beszélni róla, ha mégis fülünkbe jut néhány szófoszlány, máris elfordulunk, odébb állunk, nem akarunk még csak hallani sem róla. 


„Civilizált” társadalmunk úgy alakult, hogy meg is kímél bennünket az ebbéli közvetlen tapasztalatoktól. Hiszen már nem mi vágjuk el a csirke nyakát, vagy öljük le a sertést, ha egy jó pörköltet kívánunk főzni belőle, hanem konyhakészen vesszük meg a boltból, feldarabolva, hogy még csak rá se nagyon lehessen ismerni az állatra. Ha házi kedvencünk elöregszik, az állatorvosra bízzuk, hogy elaltassa, s nem várjuk meg, hogy a természet bevégezze a dolgát. Súlyos beteg hozzátartozóinkat a kórházakban ápolják, az elöregedő szüleink idősek otthonában töltik az utolsó napjaikat. A temetésen pedig már csak egy zárt koporsó, vagy egy urna áll a ravatalozó asztalon. A halált, mint jelenséget úgyszólván teljesen kirekesztjük az életünkből.

Másrészt viszont a televízió műsorának kb. 80 %-a könyörtelen gyilkolásról, mészárlásról szól, ezáltal pedig, aki nézi, könnyen kihalhat belőle a részvét érzése, szinte immunissá, érdektelenné válik a téma iránt.
Persze ki is szeretné, hogy dolga legyen a halállal? Bizonyára senki. De miért is rekesztjük ki ilyen mértékben az életünkből, amikor minden egyes embernek része lesz egyszer benne? Hiszen az élet folytonos születés és elmúlás, egy örökös körforgás. A halál pedig egyszerűen elkerülhetetlen. Nem lenne hát jobb, ha úgy indulhatnánk el a vele való találkozásra, ha minél többet tudnánk róla?

A miértekre persze egyszerű a magyarázat: félünk a haláltól. Hiszen sem a társadalom, az oktatási rendszer, sem a vallások nem tesznek semmit azért, hogy feloldják ezt a gátat. Hozzáteszem: szándékosan nem! Hiszen csak a félelemben élő, tudattalan embereket lehet könnyen irányítani! És mindkét szervezet éppen ezt teszi velünk, s eszük ágában sincs ezen változtatni.

Nos, jó lenne, ha ez a helyzet megváltozna, ha elmúlna az emberek félelem érzete, mert akkor sokkal tudatosabbá válnának az életben is. Ha pedig tudatosakká válnak, sokkal boldogabbak és sikeresebbek is lesznek. Egy igazán fejlett civilizációban nincs szükség sem vallásokra, sem társadalmi irányító szervekre. Az egyének, ha megfelelő fejlettségi szinten állnak, kellő tudatossággal kezelnek minden kérdést, nincs szükségük arra, hogy felülről megmondják nekik, mit hogyan csináljanak. Senki ne várja hát, hogy majd a kedvenc egyházától vagy az államtól bármiféle segítséget kaphat ahhoz, hogy előrébb jusson. Ezt el kell felejteni,  

minden egyes ember csak és kizárólag saját magán tud segíteni!  

Aki ezt nem veszi tudomásul, az elveszett. Ezért szeretném megosztani mindazon információt, amit a halálról, az élet körforgásáról megtanultam vagy megtapasztaltam.
(forrás: arvisura.van.hu)