Michaela
története:
„Egy
kis városban nőttem fel. Gyerekként szinte a tökéletes gyerek
voltam, jól tanultam, nem drogoztam, nem szexeltem, abszolút jó gyerek voltam.
17
éves voltam, mikor hazafele tartottunk egy családi vakációról, anyukám
vezetett. Apukám az anyós ülésen aludt. Én , a fiú testvérem és 2 barátom a
hátsó ülésen ültünk. Egy teherautó követett minket, próbált megelőzni minket. A baleset bekövetkezett. Az autónk a kamion alá
került. A napszemüvegem elvagdalta szemem, szemöldököm. Testvérem és a szülők
kimásztak az autóból én pedig a járműben ragadtam.
„
A kórházba vezető úton Michaele meghalt.
„Képeket
láttam, pl gyerekkori önmagam, táncoltam a tükör előtt, énekeltem. Olyan érzés
volt, mint egy álom. Nagyon részletes volt. Láttam egy férfit, aki valószínűleg
a párom volt, láttam magamat nagymamaként is, egyébként még mindig nincs
gyermekem. De ez olyan érzés volt, mintha nagymama lennék. Nem tudom
megmondani, hogy néztek ki pontosan, de a szeretet, amit irántuk éreztem,
figyelemre méltó. Egy olyan helyen voltam, ahol nagyon jól éreztem magam, sosem
jártam ott, de otthon éreztem magam, minden békés volt. Nagyon szerettem volna
megnézni, de közben tudtam, nem akarok meghalni. Azt mondogattam, Istenem hagyj
élni kérlek, nem akarok meghalni! „
Michaela
kómába esett. Azonnali beavatkozásra volt szükség, hogy megmentsék az életét.
„A
következő kép, amire emlékszem, hogy egy kórházi szobában vagyok. - 14 napot
töltöttem kómában. - Úgy érzem egy új szintre léptem. Mindent megváltoztatott ez
az eset az életemben. „”
(fordítás: Horváth Milán)
(fordítás: Horváth Milán)
Michaela
Roser - videó
