1. Része vagyok a világnak. A világ
nem rajtam kívül van, és én sem vagyok kívül ezen a világon. A világ bennem
van, és én e világon belül vagyok.
Dr. László Ervin
2. Több vagyok, mint csont és bőr
anyagi test: a testem, a sejtjeim és a szerveim annak a megnyilvánulásai, ami
valójában vagyok: egy önfenntartó, önkibontakozó dinamikus rendszer, mely
tartósan és folyamatosan kölcsönhatásban fejlődik a körülöttem lévő világ más
hasonló rendszereivel.
3. Én vagyok az egyik legjobb,
legfejlettebb megnyilvánulása az összetartozásnak és teljességnek a világon.
Lényegem ez a kozmikus hajtóerő. Ez ugyanaz a lényeg, mely természetes
velejárója a keletkező és fejlődő rendszereknek az univerzumban.
4. Nincsenek abszolút határok és
megosztottság a rendszerek között, melyek létrejönnek és fejlődnek az
univerzumban, csak átmeneti pontok, ahol egy sor kapcsolat vezet át egyikből a
másikba. Bennem, ebben az önfenntartó és önkibontakozó, összehangolt és
teljesség-orientált rendszerben a kapcsolatok, melyek integrálják a testem
szerveit és sejtjeit, elterjedtek. A testemen kívül más kapcsolatok vannak
túlsúlyban: azok, melyek az összetartozás és a teljesség felé vezetik az
emberiséget, a természetet, és az egész univerzumot.
5. A különálló identitás, mellyel
embertársaimhoz kapcsolódom egy kényelmes állapot, hogy megkönnyítse velük a
kölcsönhatást. A családom és a közösségem olyanok, mint "én", és a
testem szervei és sejtjei. Csak átmenetek vannak a kapcsolatok intenzitásában,
melyek megkülönböztetik az egyéneket egymástól és a világtól, nincs abszolút
megosztottság, és nincsenek határok. Nincsenek "mások" a világon:
mindannyian dinamikus, összetartozó és teljesség-orientált rendszerek vagyunk a
világon, és részei vagyunk a világnak, és így részei vagyunk egymásnak.
6. Az együttműködés, és nem a verseny
a fenséges út a teljességbe és az összetartozásba, melyet egészséges rendszerek
fémjeleznek a világon. Az együttműködés bizalomra, empátiára és szolidaritásra
szólít fel. A megértés, kiegyezés és a megbocsátás nem a gyengeség jelei, hanem
a bátorságé. Mások bántása, még a hazafiság, és a nemzeti vagy vállalati
érdekek zászlaja alatt is téves szándék. Része vagyok annak, akinek kárt
okozok, így magamnak okozok kárt.
7. "A jó" nekem, és
mindenkinek a világomban, nem a birtoklás és a vagyonosodás. A gazdagság, akár
pénzbeni vagy anyagi erőforrás, csak egy eszköz a magam fenntartásához a
környezetemben. Amint kizárólag az enyém, ez igénybe veszi azon erőforrásoknak
egy részét, melyet minden élőlénynek meg kell osztania a bolygón az élethez és
a boldoguláshoz. A kizárólagos vagyon fenyegetést jelent minden életközösség
számára a bolygón, és mivel én birtokosként része vagyok ennek a közösségnek,
ez egy fenyegetés a jólétre és rám nézve is.
8. Egy egészséges személy számára öröm
adni: ez nagyobb öröm, mint rendelkezni valamivel. Egészséges vagyok és egész,
amikor több értékkel bír számomra adni, mint tulajdonolni valamit. Az igazi
mércéje a jó tulajdonságoknak és a kiválóságnak a készség, hogy adni tudok
anélkül, hogy kárt okozzak magamnak, a családomnak és mindazoknak, akikről
gondoskodnom kell. Egy közösség, amely többre értékeli az adást, mint hogy
rendelkezzen valamivel, az egészséges emberek közössége, mely a szolidaritáson
és szereteten keresztül virágzik. A megosztás erősíti a közösséget, míg a
birtoklás és a felhalmozás demarkációs vonalakat hoz létre, versenyre hív fel
és az irigység táptalaja. A megosztó közösség minden életközösség számára norma
ezen a bolygón, a birtokló társadalom egy aberráció.
9. Csak az életnek és annak
fejlődésének van önmagában belső értéke. Minden más dolognak csak annyiban van
értéke, amennyiben hozzájárul, illetve elősegíti az életet és annak fejlődését.
Az anyagi dolgoknak, energiáknak és vagyonnak, melyekre szükség van vagy
létrehozzuk, csak annyiban van értéke, amennyiben hozzájárul a bolygó minden
közösségben élő lényének a fejlődéséhez.
10. Felismerem a felelősségem a
tudatosságom, és a példámon keresztül mások tudatosságának fejlődéséért. Részét
képezzük az emberi tudat erkölcsi zavartságának a modern világban, és része
kell, hogy legyünk a fejlődésnek, mely legyőzi ezt a beteges hajlamot. Élni és
dolgozni ezért a célért a kötelességem, mint egy tudatos faj tudatos tagja egy
tudatos kozmoszban.
(Prof. Dr. László Ervin)
