Deepak Chopra, aki orvos, szellemi tanító és számos spirituális témájú bestseller könyv szerzője, 1988 körül találkozott először Michaellel, hogy meditálni tanítsa.
“Több mint 20 évvel ezelőtt találkoztam Michaellel; azért mentem Neverland-re, hogy meditációt tanítsak neki. Nagyon félénk volt és befelé forduló, de nagyon érdeklődő is a tudatosság és a spiritualitás iránt. Tudod, miközben a világ furcsának nevezte őt, Ő azon csodálkozott, hogy miért ilyen furcsa a világ.
Azt kérdezte tőlem, hogy ‘Miért mennek az emberek háborúzni? Miért van népirtás? Mi történik Szudánban? Miért pusztítjuk el a környezetet? Miért van rasszizmus, fanatizmus, gyűlölet és előítélet?’ A Mumbaiban éhező gyerekekről beszélgettünk, és sírni kezdett. Vagy elkezdtünk beszélgetni a Kanadában élő grizzly medvék trófea-vadászatáról, és sírni kezdett. Az Ő szemében a világ őrült volt.
Michaelnek volt egy bőrbetegsége, amit leukodermának [vitiligonak] neveznek, és ami hatalmas fehér foltokat eredményezett. Emiatt nagyon-nagyon rossz testkép alakult ki benne a saját testéről. Szinte szégyenkezett miatta. Ezért igyekezett elfedni.
Mit gondolsz, miért viselt kesztyűt és minden ilyesmit? Nem akart bemenni a medencéjébe a saját otthonában ruha nélkül. Tudod, az utolsó pillanatban vette le a köntösét, majd beugrott, de szégyellte, hogy az emberek meglátják az összes foltot a bőrén.
Amikor először találkoztunk 1988. körül, lenyűgözött a karizma és a sebesültség kombinációja, ami Michaelt övezte. Nyüzsgő tömegek vették körül a repülőtéren, bemutatott egy három órás, kimerítő show-t, és aztán leült a színfalak mögött, ahogy tettük egy éjszaka Bukarestben, ásványvizet ivott, vetett egy pillantást néhány szúfi költeményre, amikor beléptem a szobába, és kérte, hogy meditáljunk.”
Michael és Deepak barátsága
Deepak tehát amellett, hogy bevezette Michaelt a meditálás rejtelmeibe, olyan spirituális szerzőkkel ismertette meg, mint az indiai Tagore, vagy a szúfi költő, Rumi. (Erről később még lesz szó bővebben is.)
Ezenkívül Deepak segített Michaelnek a “Dancing the Dream” költemények elkészítésében. (Michael meg is köszöni neki könyvében az inspirációt és a szeretetet.) Deepak mutatta be Michaelnek a nigériai Grace Rwaramba-t is, aki Michael gyerekeinek dadája lett, Deepak Chopra pedig lányaként tekintett rá (Grace úgy is szólította őt, hogy “papa”).
Deepak úgy emlékszik rá, hogy akkoriban, amikor először találkozott Michaellel, a művész úgynevezett “holisztikus” életmódot folytatott, nem szedett gyógyszereket és nem ivott egy csepp alkoholt sem, csak vizet.
Abban az időben a Jehova tanúinak nézetei még fontos szerepet játszottak az életében (pl. még mindig nem tartott Karácsonyt stb.). 1988-ban Michael harminc éves volt, de még mindig tiszta és ártatlan lelkülettel rendelkezett és a szíve nagyon érzékeny volt a világ problémái iránt. “Annyira félénk volt, hogy szinte alig szólt valamit.” – mondta Deepak. “Aztán elkezdett táncolni, és az a félénk fiú hirtelen a szemem láttára alakult át valaki teljesen mássá.” Egész éjjel zenéltek, és Michael “megállíthatatlan” volt.
Gyorsan barátokká váltak. Michael meglátogatta Chopra-t és feleségét Massachusetts-ben, és Chopra alkalmanként elkísérte őt a turnéjára.
Mint már említettem, Deepak szerint Michael spirituális életet élt, tartózkodott az alkoholtól és a fájdalomcsillapítóktól és meditálni tanult. Éjszakánként órákat töltöttek beszélgetéssel, és Michael megnyílt Choprának, mint terapeutájának. A beszélgetések alkalmával Deepak előtt világossá vált, hogy Michael mennyire megkínzott lelkű volt. Michael bensőségesen megosztotta a bántalmazás részleteit, melyet el kellett szenvednie amíg felnőtt. “Sok sérülést hordozott gyerekkorából.” – mondta Deepak.
Később, amikor Michael és Deepak egy új kompozíció dalszövegéről beszélgettek, szó esett egy spirituális kapcsolat létrehozásáról a természettel. “Olyasmi volt, hogy úgy kéne a világra tekintenünk, mint saját magunk meghosszabbítására.” – tűnődött Deepak.
Ez egy csodálatos gondolat, amelyet Michael szeretett volna megosztani velünk, de sajnos nem maradt rá ideje.
A kérdések, melyek Michaelt foglalkoztatták
A fenti Deepak Chopra idézetek tartalmaznak néhány fontos tényt, melyekre érdemes odafigyelni.
Először is Michael valamilyen oknál fogva újra és újra emlegette Szudánt. Felvetődik a kérdés, hogy miért. A 80-as években és a 90-es évek elején polgárháború dúlt Szudánban, ezért több ezer gyermek (6 és 12 év közötti) menekült csoportokban Etiópiába és Kenyába a hazájából. Éveken át gyalogoltak biztonságos menedéket keresve, és több, mint ezer mérföldet tettek meg három országon át. A menekültek több mint fele meghalt éhezés, kiszáradás, betegség vagy vadállatok támadása által illetve ellenséges katonák miatt. Több ezer ember eljutott Észak-Kenyába, egy sivatagi menekülttáborba. Többségük árva volt és úgy hívták őket, hogy “az elveszett fiúk Szudánból”. Körülbelül 10 évig éltek ott, aztán átjutottak az USA-ba, ahol új életet kellett kezdeniük, mert nem mehettek vissza Szudánba.
Elképzelhetjük, hogy Michael mennyire aggódott ezeknek a kisgyerekeknek a sorsa miatt, akik nem ismertek mást az életben, csak háborút, éhezést és halált a menekülttáborban. Ebben a helyzetben Michaelt leginkább a kicsik sorsa aggasztotta, akik a felnőttekkel ellentétben nem tehettek semmiről, mégis ők szenvedtek a leginkább.
“Gyűlölöm látni a szenvedést. Gyűlölöm látni, hogy az emberek szükségben szenvednek, és úgy érzem, Isten adott nekem egy ajándékot, amit felelősségteljesen arra kell használnom, hogy viszonozzam, és ezt fogom tenni, amíg csak egy fillér van a zsebemben, vagy amíg a Jóisten haza nem szólít.” MJ
A másik fontos tény, amire Deepak Chopra rávilágít, hogy adott egy könyvet Michaelnek. Ez a könyv az indiai költő, Rabindranath Tagore műve volt, melynek címe Gitanjali. Ez később Michael egyik kedvenc olvasmánya lett.
A mű Áldozati énekek címmel jelent meg magyarul, és itt olvasható:
http://terebess.hu/keletkultinfo/gitanjali.html
A Gitanjali egy verseskötet, mely Tagore nézeteit tükrözi Isten kereséséről, valódi Isten-szeretetről és az élő hitről, ami nem felel meg egy egyszerű megfigyelésnek, sem vallási rituáléknak vagy szertartásoknak.
Tagore az igazi Isten-tiszteletet a Teremtővel való érzelmi kapcsolat létrehozásában látta, miközben az ember szíve tiszta és mentes minden gonosztól, és az ember azt teszi, amit Isten elvár minden emberi lénytől – alázatos, egyszerű és segít azoknak, akik kevésbé szerencsések.
Isten maga a Szeretet. Isten az emberi lény végső reménysége és erőforrása. Isten létezővé válik, akivel érzelmi kapcsolat hozható létre, és akin keresztül az élet táplálékhoz és vigaszhoz jut.
Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy Tagore vallása a szeretet, a tisztaság és az együttérzés vallása, és a kiválóságé Isten szemében. És ez az irányzat uralta Michael gondolkodásmódját is legalább két évtizeden keresztül.
A Tagore eszméiben való osztozás ugyanis nem csak egy múló pillanat volt Michael életében. A 90-es évek elején ismerte meg Tagore írásait, és húsz évvel később még mindig beszélt róla Deepak Chopra-nak az utolsó alkalommal, két héttel a halála előtt.
Tagore gondolatai könnyen felismerhetők Michael dalaiban, interjúiban és életmódjában. Példaként elég említeni, hogy arra kérte az embereket, hogy legyenek Isten fénye (“be God’s glow” a Heal the World-ben), és a gondolatot, amiben osztozott Tagore-al, hogy Isten felülmúlta önmagát, amikor megteremtette a gyerekeket:
“Amikor gyermekeket látok, azt látom, hogy Isten még nem mondott le az emberről.” MJ
Miközben tehát a világ furcsának titulálta Michaelt, a média sportot űzött a kigúnyolásából, és Tom Sneddon a hajtóvadászat részeként az olvasmányai után is kutatott, hátha talál valami terhelőt ellene (sosem talált – a ford.), akkoriban Michael egy könyvet tanulmányozott Isten kereséséről és az egyén lemondásairól mások javára.
“Én csak egy ember vagyok, aki őszinte és jó akar lenni, és boldoggá akarja tenni az embereket, és megadni nekik az eszképizmus legnagyobb érzését a tehetség révén, amit Isten adott nekem. Ez az, amit a szívem diktál, ez minden, amit szeretnék csinálni. Csak megosztani, adni és mosolyt csalni az emberek arcára és megtölteni a szívüket boldogsággal.” (Daily Mirror magazin, 1999.)
Összefoglalva tehát, Michael a 90-es évek elején még mindig tartotta magát Jehova tanúinak szabályaihoz; holisztikus gondolkodásmódot vallott magáénak; nem ivott alkoholt és mérsékelte a gyógyszerszedést; olyan félénk volt, hogy szégyellte a testét; elmerült a humanitárius problémákban és sírt, amikor éhező gyerekekről hallott. Ez a fiatalember olyan Istenhívő volt, aki úgy gondolta, hogy személyes felelőssége van Isten előtt mindenért, amit tesz vagy mond. A fergeteges bukaresti koncertje után egyedül, csendben ült a színfalak mögött, ásványvizet ivott és Rumi verseit olvasta.
Rumi, a szúfi költő
Dzsalal ad-Din Rumi egy XIII. századi, perzsa, szúfi, misztikus filozófus és költő. Leghíresebb műve a Masznaví-je Mánaví (Spirituális párversek), amely óriási hatással volt a szúfi misztikus gondolkodásra és irodalomra. Rumi halála után követői a mavlavíja nevű szerzetes rendbe szerveződtek (ők a „kerengő dervisek”).
A wikipédia szerint “a szúfizmus a belső én megtisztulásával foglalkozik. A szúfik arra törekednek, hogy közvetlenül megtapasztalják Istent, kihasználva “intuitív és érzelmi képességeiket”, és az elítélendő tulajdonságok megtisztítására helyezik a hangsúlyt, a dicséretes jellemvonások megerősítése mellett. A szúfizmus belső törvénye szabályokból áll, melyek a bűntől való megtérésről, a hitvány tulajdonságoktól és a jellem ördögi vonásaitól való megtisztulásról, valamint az erényekkel és jó tulajdonságokkal való felvértezésről szólnak. A szúfizmus egyik legfontosabb tana a ‘Tökéletes ember’ fogalmát foglalja magában.”
Wow. Ezek szerint Michael nem csak Jehova tanúinak útját követte, hanem Tagore vallását is csodálta a szeretet, a tisztaság és az együttérzés jegyében, sőt ugyanezt nagyra értékelte egy szúfi költő, Rumi verseiben is:
“A szeretetben légy a Nap,
A barátságban és a testvériségben az áradó folyó,
Vétkeidben a sötét éjszaka,
Alázatban és önzetlenségben a Föld,
Haragodban és dühödben a halott.
Vagy mutasd magad olyannak, amilyen vagy, vagy legyél olyan, amilyennek látszol!”
Amikor Rumi műveit olvasod, rájössz, hogy a gondolkodásmódja milyen közel áll Michael dalaihoz és a “Dancing the Dream” költeményeihez. Rumi például úgy beszélt a szívről, mint egy tükörről, amelynek tisztának és fényesnek kell lenni ahhoz, hogy az emberi lény világosan “láthassa a láthatatlant”. Csak azok képesek látni, ami a szemnek láthatatlan, akik a szívükben tiszták.
Ezek a gondolatok tulajdonképpen Michael legelvetemültebb bírálóira vonatkoznak. Ők csak a rosszat látják benne, de amit ez tükröz, az leginkább a saját belső énjük – nincs világosság a szívükben, hogy meglássák az igazságot és észrevegyék Michael Jackson alapvető tisztaságát és ártatlanságát.
Rumi így fejti ki:
“Mindenki a szíve tisztaságának arányában látja a láthatatlant, és ez attól függ, hogy mennyire sikerült kifényesítenie. Aki kifényesítette, az mind többet és többet lát – több láthatatlan forma manifesztálódik számára.”
“Minél mélyebben élsz a Szívben, a Tükör annál tisztább és tisztább lesz.”
“Tegnap okos voltam, ezért meg akartam változtatni a világot. Ma bölcs vagyok, így önmagamat változtatom meg.”
Ez utóbbi Rumi idézet közvetlen kapcsolatban van Michael “Man in the Mirror”-jával. Bár ezt a dalt nem Michael írta, egyértelműen osztozott a mondanivalójában. Ha mindenki saját magával kezdi, az végső soron megváltoztatja majd a világot.
A másik közös szenvedély, amiben Michael osztozott Rumival, az a tánc. A tánc mindkettejük számára isteni energiát jelentett.
Michael így beszélt erről:
“Isteni, tiszta, egy jelenés; és anélkül mondom, hogy spirituálisnak vagy vallásosnak hangzana, de ez természetfeletti erő. Néhányan léleknek hívják, mint mikor egy szellem jelenik meg a szobában. Van, aki lenézi. Néhány vallás el is utasítja, mert démoninak hiszik, mintha egy kultusz vagy maga az ördög lenne. Pedig nem az; Istenhez hasonlatos. Tiszta, isteni energia. Ezen keresztül érzed az Ő ragyogó világosságát.” (Michael Jackson Tapes; fordította: Dóri)
A wikipédia szerint Rumi is szenvedélyesen hitt abban, hogy a zenét, a költészetet és a táncot eszközként használhatjuk ahhoz, hogy elérjük Istent. Sőt, Rumi verseit olvasva úgy tűnik, hogy a tánc egy életforma volt számára:
“Táncolj hasadva összetörten
Táncolj, mikor a kötést letéped
Táncolj a harc közepette
Táncolj a véredben
Táncolj, mikor már tökéletesen szabad vagy”
Ez az, ahonnan a török “kerengő dervisek” származnak. A dervisek szúfik, akik a híres költő, Rumi emlékére táncolnak.
Kerengő dervisek
Részletesebben a dervisek “a spirituális felemelkedés misztikus útját képviselik, az elmén és a szereteten keresztül a Tökéletesség felé. Ezen az úton a kereső szimbolikusan az igazság felé fordul, fejlődik a szeretet által, felhagy az egoval, megtalálja az igazságot és elérkezik a Tökéletességhez. A kereső ezután érettebben tér vissza spirituális útjáról, hogy szeressen, és hogy az egész teremtés szolgálatába álljon, előítéletek nélkül, tisztelve minden hitet, fajt, osztályt és nemzetet.”
Ez a tömör összefoglalója lehetne mindannak, amit Michael megpróbált elmondani nekünk. Erről szólnak a dalai. Tagore-hoz hasonlóan Rumi is úgy beszélt Istenről, mint a Szeretetről, és úgy is nevezte a költészetét, hogy a Szeretet vallása. Ennek a két költőnek az eszméi lehettek a forrásai Michael híres “I love you”-inak is, melyeket mindenkinek mondogatott.
Rumi így mondta:
“Nem tartozom semmilyen valláshoz.
Az én vallásom a Szeretet.
Minden szív az én templomom.”
És Michael szintén hitt ebben: “alázatosság, önmagadba vetett hit, és igaz szeretet a szívedben a világ iránt, és tényleg megpróbálni segíteni az embereknek a dalszövegeken keresztül, és a zene és a tánc szeretetén keresztül, mert én őszintén szeretem az embereket, nagyon.” (Molly Meldrum interjú, 1996.)
Ezen a Facebook oldalon csodálatos Rumi idézetek között szemezgethettek:
https://www.facebook.com/pages/Rumi-Id%C3%A9zetek/1552609838308377
A szeretet vallása
Rumi vallása szerint Isten a forrása minden szeretetnek, és ez a szeretet áthatja az egész univerzumot.
Emlékezzünk Michael tervére, amit megosztott Deepak Chopra-val, vagyis arra, hogy írni akart egy dalt a természettel való spirituális kapcsolat létrehozásáról, arról, hogy “úgy kéne a világra tekintenünk, mint saját magunk meghosszabbítására”.
Hasonló ötletet találunk Rumi verseiben is:
“Egy furcsa szenvedély motoszkál a fejemben. A szívem egy madárrá vált, amely az égen keresgél. Minden részem más-más irányba tart. Tényleg igaz, hogy akit szeretek, ott van Mindenütt?”
“Nem egy csepp vagy az óceánban, hanem magad vagy az egész óceán egyetlen cseppben.” Rumi
Azonban, ha mindannyian az óceán vagyunk egyetlen cseppben, akkor a lehetőségünknek is akkorának kell lennie, mint az óceán. Rumi biztosít bennünket arról, hogy ez így is van:
“Ideálokkal és álmokkal születtél. Szárnyakkal születtél. Nem mászásra szántak, hát ne is tégy úgy. Szárnyaid vannak. Tanuld meg használni őket és repülj!”
Ismerős, ugye…?
A kutatók szerint Rumi írásait össze lehetne foglalni egyetlen sorban:
“Istenen kívül minden más valótlanság.”
” Különös, hogy Isten nem törődik azzal, hogy kinyilvánítsa Magát a Föld minden vallásában, amíg az emberek ragaszkodnak ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy az ő útjuk az egyetlen helyes út. Bármit is próbálnál mondani Istenről, valaki meg fog botránkozni, még akkor is, ha mondod nekik, hogy Isten szeretete jó nekik.
Számomra Isten külseje nem a legfontosabb dolog. Ami a legfontosabb, az a valója. A dalaim és táncaim csak körvonalak azért, hogy kitöltse. Én odanyújtom az alakot. Ő a boldogságba helyezi.” – (Dancing the Dream; forrás: mj.hu)
Loving You -Michael Jackson - videó
“Az ego egy fátyol az ember és Isten között.” – írta Rumi, és megerősítette Michaelt abban a hitében, hogy a tehetségéért ne saját magára legyen büszke. “Megoszthatom veled a titkunkat? Kedves tolvajok vagyunk, akik szíveket lopnak, és sosem hibáznak, mert mi barátai vagyunk az Egységnek. Áldott az a vers, amely rajtam keresztül jön, de nem tőlem származik, mert a zeném hangja bele fog olvadni a Szeretet dalába.” Rumi
Ez pontosan az, amit Michael is mondott arról, hogy hogyan alkotott zenét. Mindig azt mondta, hogy a dalai nem tőle származnak, hanem ajándékok odafentről, és egyszerűen csak az ölébe pottyantak:
“Nos, a dalszerzés folyamatát nehéz elmagyarázni, mert az olyan spirituális dolog. A dalok igazából már megíródtak. Isten által. Nem kell gondolkodni a dalon, én megcsinálom a kottázást, a dalszöveget és a dallamot, de az egész munkát Isten vezérli.” (Online audio chat interjú 2001.; forrás: mj.hu)
“A kulcs ahhoz, hogy remek dalszerző legyél nem az, ha írsz. Hanem az, ha félreállsz az útból. Hagyj helyet Istennek, hogy besétáljon a szobába. És amikor írok valamit, amiről tudom, hogy jó, akkor térdre borulok és hálát adok. Köszönöm, Jehova!” (Ebony interjú 2007.; fordító: Zsuzsi)
Michael rengeteget olvasott, és kész volt mindezeket megosztani a hallgatóságával. Vette a bátorságot, hogy beszéljen az embereknek az őt foglalkoztató súlyos kérdésekről közvetlenül a dalain keresztül. Létrehozta a Heal the World alapítványt, himnuszokat írt arról, hogy változtassuk meg önmagunkat, és tegyük a világot egy jobb hellyé. Meg akarta osztani velünk a csodálatos felfedezését, miszerint egyek vagyunk és a természet nem más, mint saját magunk kiterjesztése.
(forrás: michaeljacksongyongyszemek.wordpress.com)
Részletesebben a dervisek “a spirituális felemelkedés misztikus útját képviselik, az elmén és a szereteten keresztül a Tökéletesség felé. Ezen az úton a kereső szimbolikusan az igazság felé fordul, fejlődik a szeretet által, felhagy az egoval, megtalálja az igazságot és elérkezik a Tökéletességhez. A kereső ezután érettebben tér vissza spirituális útjáról, hogy szeressen, és hogy az egész teremtés szolgálatába álljon, előítéletek nélkül, tisztelve minden hitet, fajt, osztályt és nemzetet.”
Ez a tömör összefoglalója lehetne mindannak, amit Michael megpróbált elmondani nekünk. Erről szólnak a dalai. Tagore-hoz hasonlóan Rumi is úgy beszélt Istenről, mint a Szeretetről, és úgy is nevezte a költészetét, hogy a Szeretet vallása. Ennek a két költőnek az eszméi lehettek a forrásai Michael híres “I love you”-inak is, melyeket mindenkinek mondogatott.
Rumi így mondta:
“Nem tartozom semmilyen valláshoz.
Az én vallásom a Szeretet.
Minden szív az én templomom.”
És Michael szintén hitt ebben: “alázatosság, önmagadba vetett hit, és igaz szeretet a szívedben a világ iránt, és tényleg megpróbálni segíteni az embereknek a dalszövegeken keresztül, és a zene és a tánc szeretetén keresztül, mert én őszintén szeretem az embereket, nagyon.” (Molly Meldrum interjú, 1996.)
Ezen a Facebook oldalon csodálatos Rumi idézetek között szemezgethettek:
https://www.facebook.com/pages/Rumi-Id%C3%A9zetek/1552609838308377
A szeretet vallása
Rumi vallása szerint Isten a forrása minden szeretetnek, és ez a szeretet áthatja az egész univerzumot.
Emlékezzünk Michael tervére, amit megosztott Deepak Chopra-val, vagyis arra, hogy írni akart egy dalt a természettel való spirituális kapcsolat létrehozásáról, arról, hogy “úgy kéne a világra tekintenünk, mint saját magunk meghosszabbítására”.
Hasonló ötletet találunk Rumi verseiben is:
“Egy furcsa szenvedély motoszkál a fejemben. A szívem egy madárrá vált, amely az égen keresgél. Minden részem más-más irányba tart. Tényleg igaz, hogy akit szeretek, ott van Mindenütt?”
“Nem egy csepp vagy az óceánban, hanem magad vagy az egész óceán egyetlen cseppben.” Rumi
Azonban, ha mindannyian az óceán vagyunk egyetlen cseppben, akkor a lehetőségünknek is akkorának kell lennie, mint az óceán. Rumi biztosít bennünket arról, hogy ez így is van:
“Ideálokkal és álmokkal születtél. Szárnyakkal születtél. Nem mászásra szántak, hát ne is tégy úgy. Szárnyaid vannak. Tanuld meg használni őket és repülj!”
Ismerős, ugye…?
A kutatók szerint Rumi írásait össze lehetne foglalni egyetlen sorban:
“Istenen kívül minden más valótlanság.”
” Különös, hogy Isten nem törődik azzal, hogy kinyilvánítsa Magát a Föld minden vallásában, amíg az emberek ragaszkodnak ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy az ő útjuk az egyetlen helyes út. Bármit is próbálnál mondani Istenről, valaki meg fog botránkozni, még akkor is, ha mondod nekik, hogy Isten szeretete jó nekik.
Számomra Isten külseje nem a legfontosabb dolog. Ami a legfontosabb, az a valója. A dalaim és táncaim csak körvonalak azért, hogy kitöltse. Én odanyújtom az alakot. Ő a boldogságba helyezi.” – (Dancing the Dream; forrás: mj.hu)
Loving You -Michael Jackson - videó
A Loving You egy korábban ki nem adott Michael
Jackson dal, amely végül a 2014-es Xscape című
posztumusz albumon jelent meg. A dalt Michael valamikor a ’80-as évek közepén
írta és vette fel a Bad albumhoz, de arra nem került rá.
Ez pontosan az, amit Michael is mondott arról, hogy hogyan alkotott zenét. Mindig azt mondta, hogy a dalai nem tőle származnak, hanem ajándékok odafentről, és egyszerűen csak az ölébe pottyantak:
“Nos, a dalszerzés folyamatát nehéz elmagyarázni, mert az olyan spirituális dolog. A dalok igazából már megíródtak. Isten által. Nem kell gondolkodni a dalon, én megcsinálom a kottázást, a dalszöveget és a dallamot, de az egész munkát Isten vezérli.” (Online audio chat interjú 2001.; forrás: mj.hu)
“A kulcs ahhoz, hogy remek dalszerző legyél nem az, ha írsz. Hanem az, ha félreállsz az útból. Hagyj helyet Istennek, hogy besétáljon a szobába. És amikor írok valamit, amiről tudom, hogy jó, akkor térdre borulok és hálát adok. Köszönöm, Jehova!” (Ebony interjú 2007.; fordító: Zsuzsi)
Michael rengeteget olvasott, és kész volt mindezeket megosztani a hallgatóságával. Vette a bátorságot, hogy beszéljen az embereknek az őt foglalkoztató súlyos kérdésekről közvetlenül a dalain keresztül. Létrehozta a Heal the World alapítványt, himnuszokat írt arról, hogy változtassuk meg önmagunkat, és tegyük a világot egy jobb hellyé. Meg akarta osztani velünk a csodálatos felfedezését, miszerint egyek vagyunk és a természet nem más, mint saját magunk kiterjesztése.
(forrás: michaeljacksongyongyszemek.wordpress.com)
