Valóban megtervezzük születésünk előtt életünk kihívásait?
Robert Schwartz:
Marketing és kommunikációs tanácsadó volt és munkáját, életét nem érezte kielégítőnek. 2003 május 7.-én elment egy médiumhoz és ez az ülés megváltoztatta az életét. A kapott közlések szerint nehézségei, szenvedései tervezettek voltak, fejlődése érdekeit szolgálták. Néhány hét múlva hatalmas, mindenkire kiterjedő szeretet élményt élt meg és megértette, hogy kapcsolatba lépett Felettes Énjével. Rávetette magát a metafizika és spiritualitás tanulmányozására, majd nehéz életsorsú emberek tucatjait hozta össze magas szintű médiumokkal, hogy életük tervét, értelmét megértsék. Tíz esetet (AIDSest, süketet, vakot, balesetest, kábítószerest, alkoholistát, szeretteit korán elvesztőt, két fogyatékos gyereket nevelő anyát stb) ismertetett részletesen és bemutatta e személyek szenvedéseinek értelmét és spirituális fejődésüket.
Amikor elesünk, eszünkbe se jut a gravitációt hibáztatni. Így működik a karma törvénye is.
Szellemi szempontból a karma az energiák egyensúlyba hozásának eszköze (nem büntetés). A karma az Univerzum rendfenntartó, személytelen törvénye.
A Szellem időléptéke más, mint a fizikai síké, a Szellem szempontjából a lassú és gyors tanulás nem különbözik úgy, mint a mi szempontunkból.
Úgy lehet kikerülni ebből a világból, hogy megvalósítjuk az egyensúlyi állapotot jó és rossz, fény és sötétség között.
Nálunk nagyobb erejű és áttekintésű lények vesznek részt életünk tervezésében, amelynek mögöttes értelme van. Fedezzük fel újra felettes énünket, teremtsünk kapcsolatot vele, valamint a nagyobb áttekintésű tanácsadó szellemi lényekkel.
Életükben vannak élettervünk szempontjából véletlenszerű történések
Ítéletet csak mi magunk akarunk mondani magunk felett.
A szellemvilágban csak önbírálat és önelégedetlenség van.
A magasabb szintek nem ítélkeznek.
Egymást csak addig bíráljuk, amíg látszólag el vagyunk választva.
Aki ítélkezik, elzárja magát tulajdon isteni mivoltától, aki viszont megszabadul a bíráló kedvtől, az visszaemlékezhet valódi önmagára.
A személyiségtől kitágulva a magasabb énig a kihívások, fájdalmak mint tanulási, fejlődési lehetőségek jelennek meg. (A teherből lehet lehetőség, az áldozatból áldás).
A szenvedés átmeneti, a szerzett bölcsesség megmarad.
Ezen a világon egyre szilárdabbá vált a tudat, hogy a test a minden és ez elválaszt minket az Egységtől. Ebben a felfogás módban a betegség Isten vagy a Világtörvény büntetése, vagy kudarc vagy értelmetlen gyötrelem.
Pedig a betegség megváltoztatja az illető jellemét, gondolkozásmódját, értékrendjét, ítélkező kedvét. Időnként a karmikus kiegyensúlyozás szerepét is betölti. Az ápolás is teheti ezt. A (betegség ill ápolás a) fejlődés ugródeszkái lehetnek. Ha a fejlődésünk bekövetkezett, hálát érzünk azok iránt, akik a problémát okozták Fejlődésünkkel a többi ember számára is megkönnyítjük a hasonló fejlődést.A szellemi sík olyan, mint az elméleti tudás, az „iskolaterem”, a fizikai sík, mint a gyakorlati tudás, az „élet”.
Ha tudjuk, hogy szellemi lények vagyunk, könnyebben viseljük testi betegségeinket, fogyatékosságainkat.
„Bár a testem veszélyben van, szellememet, valódi énemet semmi veszély nem fenyegeti” Az emberi lét egyik legnagyobb kihívása a félelmektől való megszabadulás.
Szellemállapotban tudjuk, hogy a földi élet nem más, mint egy színpadon lejátszott dráma, S a szellemállapothoz viszonyítva a sérülés is csak olyan, mint amilyet a színész elszenved a színpadon.
Aki megtanulja felismerni, szeretni (igazi) önmagát, az a többi ember számára is megkönnyíti ezt a lehetőséget.
A szeretetnek sok formája van, nemcsak a kitágult, meleg érzés, hanem az empátia, megbocsájtás, türelem, ítélkezés-mentesség, bátorság, kiegyensúlyozottság, elfogadás, bizalom, józan belátás, derű, hit, hála, alázat stb. is.
Egyes esetekben az alkoholizmus krízise:önátadási lehetőség, a vakság, a sok vizuális inger elterelő hatása nélkül lehetővé teszi a sokkal gyorsabb visszatérést az eredethez.
A hajléktalanság, drogfüggés lehet kiegyenlítés s.í.t. Lassúbb vagy gyorsabb tanulási folyamat részei.
Marketing és kommunikációs tanácsadó volt és munkáját, életét nem érezte kielégítőnek. 2003 május 7.-én elment egy médiumhoz és ez az ülés megváltoztatta az életét. A kapott közlések szerint nehézségei, szenvedései tervezettek voltak, fejlődése érdekeit szolgálták. Néhány hét múlva hatalmas, mindenkire kiterjedő szeretet élményt élt meg és megértette, hogy kapcsolatba lépett Felettes Énjével. Rávetette magát a metafizika és spiritualitás tanulmányozására, majd nehéz életsorsú emberek tucatjait hozta össze magas szintű médiumokkal, hogy életük tervét, értelmét megértsék. Tíz esetet (AIDSest, süketet, vakot, balesetest, kábítószerest, alkoholistát, szeretteit korán elvesztőt, két fogyatékos gyereket nevelő anyát stb) ismertetett részletesen és bemutatta e személyek szenvedéseinek értelmét és spirituális fejődésüket.
Amikor elesünk, eszünkbe se jut a gravitációt hibáztatni. Így működik a karma törvénye is.
Szellemi szempontból a karma az energiák egyensúlyba hozásának eszköze (nem büntetés). A karma az Univerzum rendfenntartó, személytelen törvénye.
A Szellem időléptéke más, mint a fizikai síké, a Szellem szempontjából a lassú és gyors tanulás nem különbözik úgy, mint a mi szempontunkból.
Úgy lehet kikerülni ebből a világból, hogy megvalósítjuk az egyensúlyi állapotot jó és rossz, fény és sötétség között.
Nálunk nagyobb erejű és áttekintésű lények vesznek részt életünk tervezésében, amelynek mögöttes értelme van. Fedezzük fel újra felettes énünket, teremtsünk kapcsolatot vele, valamint a nagyobb áttekintésű tanácsadó szellemi lényekkel.
Életükben vannak élettervünk szempontjából véletlenszerű történések
Ítéletet csak mi magunk akarunk mondani magunk felett.
A szellemvilágban csak önbírálat és önelégedetlenség van.
A magasabb szintek nem ítélkeznek.
Egymást csak addig bíráljuk, amíg látszólag el vagyunk választva.
Aki ítélkezik, elzárja magát tulajdon isteni mivoltától, aki viszont megszabadul a bíráló kedvtől, az visszaemlékezhet valódi önmagára.
A személyiségtől kitágulva a magasabb énig a kihívások, fájdalmak mint tanulási, fejlődési lehetőségek jelennek meg. (A teherből lehet lehetőség, az áldozatból áldás).
A szenvedés átmeneti, a szerzett bölcsesség megmarad.
Ezen a világon egyre szilárdabbá vált a tudat, hogy a test a minden és ez elválaszt minket az Egységtől. Ebben a felfogás módban a betegség Isten vagy a Világtörvény büntetése, vagy kudarc vagy értelmetlen gyötrelem.
Pedig a betegség megváltoztatja az illető jellemét, gondolkozásmódját, értékrendjét, ítélkező kedvét. Időnként a karmikus kiegyensúlyozás szerepét is betölti. Az ápolás is teheti ezt. A (betegség ill ápolás a) fejlődés ugródeszkái lehetnek. Ha a fejlődésünk bekövetkezett, hálát érzünk azok iránt, akik a problémát okozták Fejlődésünkkel a többi ember számára is megkönnyítjük a hasonló fejlődést.A szellemi sík olyan, mint az elméleti tudás, az „iskolaterem”, a fizikai sík, mint a gyakorlati tudás, az „élet”.
Ha tudjuk, hogy szellemi lények vagyunk, könnyebben viseljük testi betegségeinket, fogyatékosságainkat.
„Bár a testem veszélyben van, szellememet, valódi énemet semmi veszély nem fenyegeti” Az emberi lét egyik legnagyobb kihívása a félelmektől való megszabadulás.
Szellemállapotban tudjuk, hogy a földi élet nem más, mint egy színpadon lejátszott dráma, S a szellemállapothoz viszonyítva a sérülés is csak olyan, mint amilyet a színész elszenved a színpadon.
Aki megtanulja felismerni, szeretni (igazi) önmagát, az a többi ember számára is megkönnyíti ezt a lehetőséget.
A szeretetnek sok formája van, nemcsak a kitágult, meleg érzés, hanem az empátia, megbocsájtás, türelem, ítélkezés-mentesség, bátorság, kiegyensúlyozottság, elfogadás, bizalom, józan belátás, derű, hit, hála, alázat stb. is.
Egyes esetekben az alkoholizmus krízise:önátadási lehetőség, a vakság, a sok vizuális inger elterelő hatása nélkül lehetővé teszi a sokkal gyorsabb visszatérést az eredethez.
A hajléktalanság, drogfüggés lehet kiegyenlítés s.í.t. Lassúbb vagy gyorsabb tanulási folyamat részei.
Nisargadatta Maharaj: A karma az igazságosságért dolgozik, mondhatni Isten gyógyító keze. Az erős hit erősebb, mint a sors. A sors többnyire tudattalanságból ered és így lazán fonott. Az igazi bizalom és a jó reménység legyőzi.
Dr.Len: Általában életünkben nem tudjuk, hogy egy adott történés programból, véletlenből ered vagy a szellemi szint által tervezett és inspirált történés. A feloldás az, hogy mindent ajánljunk vissza Istennek.
Születés előtti tervek
Az az elképzelés, hogy születésünk előtt megtervezzük az egész életünket, elég hihetetlennek tűnik, különösen akkor, ha életünk fájdalmas momentumaira gondolunk. Ez az esemény minél megrázóbb, annál nehezebben fogadjuk el, hogy azt magunk szőttük bele az életünkbe.
A születésünk előtt életünket messzemenően és részletesen eltervezzük. Kiválasztjuk szüleinket, természetesen ők is minket. Meghatározzuk, hogy mikor és hol öltsünk testet, milyen iskolákat végezzünk, milyen otthonokban lakjunk, kikkel ismerkedjünk meg és kivel milyen kapcsolatban legyünk. Mindenkivel előfordult már az életben, hogy először találkozott valakivel, mégis érezte, hogy az illető régi ismerőse. Valószínűleg ez így is van.:)
Amikor egy hely, egy név, egy kép vagy mondat furcsán ismerősnek tűnik, holott először halljuk, akkor halványan, de visszaemlékezünk azokra a megbeszélésekre, melyeket testet öltésünk előtt folytattunk.
Ezeken gyakran használjuk eljövendő nevünket, a leendő fizikai megjelenésünket használjuk, azért, hogy majd a „tényleges” életben könnyebben felismerjük egymást.
Sokszor a dejá vu élmények is a születés előtti életterv készítésre való visszaemlékezés, nem mindig az előző életeink emléke.
Amikor leszületünk a Földön, elfeledkezünk a szellemi eredetünkről. Erről az „amnéziáról” testet öltésünk előtt már tisztában vagyunk. El kell hagynunk a szellemi világot azért, hogy megismerjük önmagunk ellentétét. Enélkül nem tudnánk önismeretre szert tenni.
Például ha soha nem tapasztaljuk meg, hogy milyen a sötétség, honnan ismerhetnénk és értékelhetnénk a fényt? Fontos azonban tudni, hogy a személyiség szabad akarattal rendelkezik. Elutasíthatja vagy elfogadhatja az élet kihívásait. Eldöntheti, hogy betölti-e az előre megírt sorsot. Rossz út és választás nincs, minden életúttal tanulunk valamit.
Miért tervezzük meg a kihívásokat?
Az élettervünk azért készül, hogy megtapasztaljuk, kik nem vagyunk, mielőtt visszaemlékeznénk valódi énünkre. Gondoljunk bele, egy mélyen együtt érző lélek, amely ilyen vonatkozásban szeretné megismerni önmagát, úgy dönthet, hogy nagyon rossz családi körülmények közé fog születni. Mivel a családjától egy csepp együttérzést sem kap, jobban fogja értékelni a szánalom és a részvét érzését. Ebben a tervben segítenek a „szeretteink”. Hisz minden életünkben ugyanazokkal a lelkekkel vesszük körül magunkat. Segítjük egymást a fejlődésünkben, még akkor is ha ez a segítség a földi viszonylatokban kegyetlennek tűnik (csak gondoljunk itt pl. egy gyilkosságra, vagy rettegésben leélt életre).
Azonban valaminek az értelmére és az értékére leginkább annak hiánya tanít meg. A lélek szemszögéből nézve ez a fájdalom, amivel ennek megtanulása jár, átmeneti és rövid, míg a megszerzett bölcsesség szó szerint örök életű.
Életünk kihívásaival folytatott harcunkban nagy segítségünkre lehet ha nem feledjük, kik is vagyunk valójában: Fenséges, egyedi, halhatatlan szellemek. Azok, akik csakis fizikai testként tartják számon önmagukat, rettenetesen szenvednek majd, ha testüket valamilyen komoly sérülés éri.
A kihívások arra késztetnek, hogy visszaemlékezzünk eredendő szellemi mivoltunkra.
Természetesen ez a tény, hogy önmagunkról alkotott felfogásunkat testi mivoltunktól függetlenítve, személyiségünktől elszakadva kitágítjuk szellemi valónkra, még nem feltétlenül fogja csökkenteni fájdalmunkat, de bizonyosan könnyebbé teszi annak elviselését. Ez egyszerre célja és haszna az életünkben megtapasztalt próbatételeknek.
Ez az „ébredés”, a kihívásokra adott pozitív válaszunk olyan energiapályák kiépüléséhez vezet, mely mások számára is megkönnyíti a szembesülést életünk nehézségeivel vagy éppen segít begyógyítani sebeiket. Ez a gondolat abból ered, miszerint az energia szintjén valamennyien kapcsolatban állunk, és hatással vagyunk egymásra.Mindannyian beletartozunk világunk rezgéstartományába. Amíg életfeladatunkat teljesítjük, saját rezgésszintünket feljebb tornázzuk, azzal az egész világ rezgésszintjét is emeljük.
Életcélok
Kisugárzó energiánk nemcsak ezt a dimenziót tölti be, hanem más dimenziókat is. Léteznek magasabb és alacsonyabb dimenziók. Ezek azonban nem azt jelentik, hogy valamelyik feltétlenül jobb vagy rosszabb. Ezek egyszerűen csak a frekvenciatartományra utalnak. A magasabb dimenziók a miénknél gyorsabban rezegnek, ezért nem fizikai természetűek, azonban az alacsonyabbakat magukba foglalják.
Így láthatjuk, hogy minden összetartozik, egy egységet alkot. A mi személyes rezonanciánk is szüntelenül sugárzik kifelé.
A másik két fontos fogalom az egység és az elkülönülés. Szellemként tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy eltéphetetlen kötelékek fűznek minden más létezőhöz. Rendelkezünk saját személyiség jegyekkel. Az agyunk azonban már csak az elkülönülés illúzióját bírja felfogni. Amikor szellemként elhatározzuk, hogy energiáink egy részét emberi testbe tesszük, leszűkítjük felfogóképességünket a test szintjére. Ez teszi lehetővé, hogy előre eltervezett életünkben lejátsszuk a számunkra megírt szerepeket, ezáltal kihívásokat teremtve másoknak is. Reméljük, hogy ha sikerül a „próbatételekre” a szeretettel válaszolni, akkor úgy térünk vissza a szellemlétbe, hogy a korábbinál sokkal mélyebben és igazabban értjük az együttérzés, az empátia mibenlétét.
Az életünkbe kihívásokat tervezünk. Tesszük ezt bizonyos célok elérésének érdekében.
Gyakori cél a gyógyulás, főleg előző életekből hátramaradt negatív energiákból való energiák oldása. Pl. Ha előző megtestesülésünkben félelmek gyötörtek. A félelem egy alacsony frekvenciájú érzés, melyből a halál után is megőrződik valami. Ezt a rezgést azonban a szellem nem tudja magával vinni egy magasabb frekvenciájú rezgés szintre, ezért az ént arra készteti, hogy olyan életet tervezzen magának, melyben a szeretet kifejezésre juttatása által megszabadulhat a félelemtől.
A másik gyakori cél, hogy a karmánk egyensúlyban legyen. A karma nem feltétlen egy „adósság”, egy másik személlyel szemben, inkább egy kiegyensúlyozatlan energia. Mindazokkal akikkel hajdan egy csoporténhez tartoztunk, általában most is karmikus viszonyban állunk. Általában olyanokkal akik szellemi fejlődésük azonos szintjén tartanak és akikkel már több életet is megosztottunk. Előző életeinkben lehettünk férje, felesége, lánya, fia, testvére, anyja, apja, barátja vagy akár halálos ellensége is. Pl. Egy apuka igaz története, aki minden este mesét olvasott a lányának, majd mikor egyik este befejezte azt, a lánya rámosolygott és azt mondta neki: „ Emlékszel, amikor a kisfiam voltál és én az anyukád voltam, én is olvastam neked mesét lefekvés előtt.”A gyermekek 3 éves korukig emlékez/het/nek az előző életeikre, látják a minket körülvevő szellemvilágot (pl. képzeletbeli barátok), látják az aurát (ezekről később majd bővebben is szó lesz).
Napjainkban már az Egyesült Államokban egy tudományág alakult az előző életeink feltárására. Számos feljegyzést gyűjtöttek össze a tudósok azoktól a személyektől, akik kivételes módon életük jelentős hányadában emlékeztek az elmúlt életeikre.
Robert Schwartz- videó
Életünk kihívásai
Tegyük fel, hogy a karmikus csoport egyik tagja valamelyik életidejében hosszú évekig ápolt valakit. Újabb megtestesülése előtt olyan életet tervezhet magának, melyben ő játssza a beteg szerepét, az a szellem pedig, amelyet testi mivoltában egykor gondozott, most felajánlhatja, hogy ő fogja ápolni, és ezzel helyrebillen az egyensúly. Természetesen miután testet öltöttek egyikük sem fog emlékezni erre. Ilyenkor a gondozó akár tehernek is érezheti, sőt előző életeiben elkövetett bűneiért való „vezeklésnek” tarthatja a jelenlegi helyzetét. Pedig egyszerűen csak a karmát kellett ismét egyensúlyba állítani.
A karma maga semleges, akár a gravitáció törvénye. Pl. Mikor elesünk, nem hibáztatjuk a gravitációt. Ugyanígy kell a karmát is felfogni, hisz éppen így működik. Inkább megértjük azt, hogy mit is akartunk megtanulni, és talán becsülni fogjuk életünk kihívásait, hisz azok csak a fejlődésünket szolgálják.
Ha ezt megértjük, többé nem ítéljük el a nehéz sorsú, hajléktalan embereket. Hisz ők annak megfelelően élnek, amit életük előtt elterveztek, így hozva egyensúlyba az elmúlt életeik energiáit.
Ha megfigyeljük a legtöbb ember élettervének középpontjában mások segítése áll. Ez áll a legközelebb valódi lényünkhöz, szellemünkhöz. Sokan pl. azért választják az alkoholizmust, hogy mások ezzel tanulhassanak, együttérzésüket fejezhessék ki, ezáltal jobban megismerjék önmagukat.
Életünk próbatételeit főleg a saját fejlődésünk érdekében tervezzük el. Bár két megtestesülés között szellemileg sok minden tudatosul bennünk, ezek a fizikai létben konkretizálódik és ivódik belénk végérvényesen. A szellemi szinten történő tudás olyan, mint amit itt a földi osztályteremben végzünk. Elméleti tudást adó. A megszerzett ismereteket a Földön fogjuk tudni alkalmazni, ellenőrizni és elmélyíteni. Ezáltal újabb tapasztalatokhoz jutunk.
Minden testet öltött lény szeretetet akar adni és kapni, feltétlen szeretetet még akkor is, melyekben az illető szellemi szinten beleegyezett abba, hogy „negatív” szereplő legyen azért, hogy ezzel elősegítse másvalaki fejlődését.
Sokakat az a vágy motivált a leszületésre, hogy megtapasztalják, milyen dolog szeretni önmagunkat.
A szeretetnek sokféle arca van: empátia, megbocsátás, türelem, ítélkezés hiánya, bátorság, kiegyensúlyozottság, elfogadás és bizalom.
Amint belépünk a fizikai világba, olyan szeretetté válunk, amely átmeneti jelleggel elrejtőzik önmaga elől. Mihelyt azonban vissza tudunk emlékezni arra, hogy kik is vagyunk valójában, a szeretet kisugárzik és mindenkinek világítani fog.
Talán ezért vagyunk itt valamennyien.
(Forrás: Robert Schwartz: Bátor lelkek- sites.google.com)
Dr.Len: Általában életünkben nem tudjuk, hogy egy adott történés programból, véletlenből ered vagy a szellemi szint által tervezett és inspirált történés. A feloldás az, hogy mindent ajánljunk vissza Istennek.
Születés előtti tervek
Az az elképzelés, hogy születésünk előtt megtervezzük az egész életünket, elég hihetetlennek tűnik, különösen akkor, ha életünk fájdalmas momentumaira gondolunk. Ez az esemény minél megrázóbb, annál nehezebben fogadjuk el, hogy azt magunk szőttük bele az életünkbe.
A születésünk előtt életünket messzemenően és részletesen eltervezzük. Kiválasztjuk szüleinket, természetesen ők is minket. Meghatározzuk, hogy mikor és hol öltsünk testet, milyen iskolákat végezzünk, milyen otthonokban lakjunk, kikkel ismerkedjünk meg és kivel milyen kapcsolatban legyünk. Mindenkivel előfordult már az életben, hogy először találkozott valakivel, mégis érezte, hogy az illető régi ismerőse. Valószínűleg ez így is van.:)
Amikor egy hely, egy név, egy kép vagy mondat furcsán ismerősnek tűnik, holott először halljuk, akkor halványan, de visszaemlékezünk azokra a megbeszélésekre, melyeket testet öltésünk előtt folytattunk.
Ezeken gyakran használjuk eljövendő nevünket, a leendő fizikai megjelenésünket használjuk, azért, hogy majd a „tényleges” életben könnyebben felismerjük egymást.
Sokszor a dejá vu élmények is a születés előtti életterv készítésre való visszaemlékezés, nem mindig az előző életeink emléke.
Amikor leszületünk a Földön, elfeledkezünk a szellemi eredetünkről. Erről az „amnéziáról” testet öltésünk előtt már tisztában vagyunk. El kell hagynunk a szellemi világot azért, hogy megismerjük önmagunk ellentétét. Enélkül nem tudnánk önismeretre szert tenni.
Például ha soha nem tapasztaljuk meg, hogy milyen a sötétség, honnan ismerhetnénk és értékelhetnénk a fényt? Fontos azonban tudni, hogy a személyiség szabad akarattal rendelkezik. Elutasíthatja vagy elfogadhatja az élet kihívásait. Eldöntheti, hogy betölti-e az előre megírt sorsot. Rossz út és választás nincs, minden életúttal tanulunk valamit.
Miért tervezzük meg a kihívásokat?
Az élettervünk azért készül, hogy megtapasztaljuk, kik nem vagyunk, mielőtt visszaemlékeznénk valódi énünkre. Gondoljunk bele, egy mélyen együtt érző lélek, amely ilyen vonatkozásban szeretné megismerni önmagát, úgy dönthet, hogy nagyon rossz családi körülmények közé fog születni. Mivel a családjától egy csepp együttérzést sem kap, jobban fogja értékelni a szánalom és a részvét érzését. Ebben a tervben segítenek a „szeretteink”. Hisz minden életünkben ugyanazokkal a lelkekkel vesszük körül magunkat. Segítjük egymást a fejlődésünkben, még akkor is ha ez a segítség a földi viszonylatokban kegyetlennek tűnik (csak gondoljunk itt pl. egy gyilkosságra, vagy rettegésben leélt életre).
Azonban valaminek az értelmére és az értékére leginkább annak hiánya tanít meg. A lélek szemszögéből nézve ez a fájdalom, amivel ennek megtanulása jár, átmeneti és rövid, míg a megszerzett bölcsesség szó szerint örök életű.
Életünk kihívásaival folytatott harcunkban nagy segítségünkre lehet ha nem feledjük, kik is vagyunk valójában: Fenséges, egyedi, halhatatlan szellemek. Azok, akik csakis fizikai testként tartják számon önmagukat, rettenetesen szenvednek majd, ha testüket valamilyen komoly sérülés éri.
A kihívások arra késztetnek, hogy visszaemlékezzünk eredendő szellemi mivoltunkra.
Természetesen ez a tény, hogy önmagunkról alkotott felfogásunkat testi mivoltunktól függetlenítve, személyiségünktől elszakadva kitágítjuk szellemi valónkra, még nem feltétlenül fogja csökkenteni fájdalmunkat, de bizonyosan könnyebbé teszi annak elviselését. Ez egyszerre célja és haszna az életünkben megtapasztalt próbatételeknek.
Ez az „ébredés”, a kihívásokra adott pozitív válaszunk olyan energiapályák kiépüléséhez vezet, mely mások számára is megkönnyíti a szembesülést életünk nehézségeivel vagy éppen segít begyógyítani sebeiket. Ez a gondolat abból ered, miszerint az energia szintjén valamennyien kapcsolatban állunk, és hatással vagyunk egymásra.Mindannyian beletartozunk világunk rezgéstartományába. Amíg életfeladatunkat teljesítjük, saját rezgésszintünket feljebb tornázzuk, azzal az egész világ rezgésszintjét is emeljük.
Életcélok
Kisugárzó energiánk nemcsak ezt a dimenziót tölti be, hanem más dimenziókat is. Léteznek magasabb és alacsonyabb dimenziók. Ezek azonban nem azt jelentik, hogy valamelyik feltétlenül jobb vagy rosszabb. Ezek egyszerűen csak a frekvenciatartományra utalnak. A magasabb dimenziók a miénknél gyorsabban rezegnek, ezért nem fizikai természetűek, azonban az alacsonyabbakat magukba foglalják.
Így láthatjuk, hogy minden összetartozik, egy egységet alkot. A mi személyes rezonanciánk is szüntelenül sugárzik kifelé.
A másik két fontos fogalom az egység és az elkülönülés. Szellemként tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy eltéphetetlen kötelékek fűznek minden más létezőhöz. Rendelkezünk saját személyiség jegyekkel. Az agyunk azonban már csak az elkülönülés illúzióját bírja felfogni. Amikor szellemként elhatározzuk, hogy energiáink egy részét emberi testbe tesszük, leszűkítjük felfogóképességünket a test szintjére. Ez teszi lehetővé, hogy előre eltervezett életünkben lejátsszuk a számunkra megírt szerepeket, ezáltal kihívásokat teremtve másoknak is. Reméljük, hogy ha sikerül a „próbatételekre” a szeretettel válaszolni, akkor úgy térünk vissza a szellemlétbe, hogy a korábbinál sokkal mélyebben és igazabban értjük az együttérzés, az empátia mibenlétét.
Az életünkbe kihívásokat tervezünk. Tesszük ezt bizonyos célok elérésének érdekében.
Gyakori cél a gyógyulás, főleg előző életekből hátramaradt negatív energiákból való energiák oldása. Pl. Ha előző megtestesülésünkben félelmek gyötörtek. A félelem egy alacsony frekvenciájú érzés, melyből a halál után is megőrződik valami. Ezt a rezgést azonban a szellem nem tudja magával vinni egy magasabb frekvenciájú rezgés szintre, ezért az ént arra készteti, hogy olyan életet tervezzen magának, melyben a szeretet kifejezésre juttatása által megszabadulhat a félelemtől.
A másik gyakori cél, hogy a karmánk egyensúlyban legyen. A karma nem feltétlen egy „adósság”, egy másik személlyel szemben, inkább egy kiegyensúlyozatlan energia. Mindazokkal akikkel hajdan egy csoporténhez tartoztunk, általában most is karmikus viszonyban állunk. Általában olyanokkal akik szellemi fejlődésük azonos szintjén tartanak és akikkel már több életet is megosztottunk. Előző életeinkben lehettünk férje, felesége, lánya, fia, testvére, anyja, apja, barátja vagy akár halálos ellensége is. Pl. Egy apuka igaz története, aki minden este mesét olvasott a lányának, majd mikor egyik este befejezte azt, a lánya rámosolygott és azt mondta neki: „ Emlékszel, amikor a kisfiam voltál és én az anyukád voltam, én is olvastam neked mesét lefekvés előtt.”A gyermekek 3 éves korukig emlékez/het/nek az előző életeikre, látják a minket körülvevő szellemvilágot (pl. képzeletbeli barátok), látják az aurát (ezekről később majd bővebben is szó lesz).
Napjainkban már az Egyesült Államokban egy tudományág alakult az előző életeink feltárására. Számos feljegyzést gyűjtöttek össze a tudósok azoktól a személyektől, akik kivételes módon életük jelentős hányadában emlékeztek az elmúlt életeikre.
Robert Schwartz- videó
Életünk kihívásai
Tegyük fel, hogy a karmikus csoport egyik tagja valamelyik életidejében hosszú évekig ápolt valakit. Újabb megtestesülése előtt olyan életet tervezhet magának, melyben ő játssza a beteg szerepét, az a szellem pedig, amelyet testi mivoltában egykor gondozott, most felajánlhatja, hogy ő fogja ápolni, és ezzel helyrebillen az egyensúly. Természetesen miután testet öltöttek egyikük sem fog emlékezni erre. Ilyenkor a gondozó akár tehernek is érezheti, sőt előző életeiben elkövetett bűneiért való „vezeklésnek” tarthatja a jelenlegi helyzetét. Pedig egyszerűen csak a karmát kellett ismét egyensúlyba állítani.
A karma maga semleges, akár a gravitáció törvénye. Pl. Mikor elesünk, nem hibáztatjuk a gravitációt. Ugyanígy kell a karmát is felfogni, hisz éppen így működik. Inkább megértjük azt, hogy mit is akartunk megtanulni, és talán becsülni fogjuk életünk kihívásait, hisz azok csak a fejlődésünket szolgálják.
Ha ezt megértjük, többé nem ítéljük el a nehéz sorsú, hajléktalan embereket. Hisz ők annak megfelelően élnek, amit életük előtt elterveztek, így hozva egyensúlyba az elmúlt életeik energiáit.
Ha megfigyeljük a legtöbb ember élettervének középpontjában mások segítése áll. Ez áll a legközelebb valódi lényünkhöz, szellemünkhöz. Sokan pl. azért választják az alkoholizmust, hogy mások ezzel tanulhassanak, együttérzésüket fejezhessék ki, ezáltal jobban megismerjék önmagukat.
Életünk próbatételeit főleg a saját fejlődésünk érdekében tervezzük el. Bár két megtestesülés között szellemileg sok minden tudatosul bennünk, ezek a fizikai létben konkretizálódik és ivódik belénk végérvényesen. A szellemi szinten történő tudás olyan, mint amit itt a földi osztályteremben végzünk. Elméleti tudást adó. A megszerzett ismereteket a Földön fogjuk tudni alkalmazni, ellenőrizni és elmélyíteni. Ezáltal újabb tapasztalatokhoz jutunk.
Minden testet öltött lény szeretetet akar adni és kapni, feltétlen szeretetet még akkor is, melyekben az illető szellemi szinten beleegyezett abba, hogy „negatív” szereplő legyen azért, hogy ezzel elősegítse másvalaki fejlődését.
Sokakat az a vágy motivált a leszületésre, hogy megtapasztalják, milyen dolog szeretni önmagunkat.
A szeretetnek sokféle arca van: empátia, megbocsátás, türelem, ítélkezés hiánya, bátorság, kiegyensúlyozottság, elfogadás és bizalom.
Amint belépünk a fizikai világba, olyan szeretetté válunk, amely átmeneti jelleggel elrejtőzik önmaga elől. Mihelyt azonban vissza tudunk emlékezni arra, hogy kik is vagyunk valójában, a szeretet kisugárzik és mindenkinek világítani fog.
Talán ezért vagyunk itt valamennyien.
(Forrás: Robert Schwartz: Bátor lelkek- sites.google.com)
Az életünket születésünk előtt megtervezzük? -videó
