Huszonéves korában 380 voltos áramütést kapott, ami után két napon keresztül a hullaházban feküdt. Felépülése a csodával volt határos.
Az ukrán nő 1992-ben vált igazán ismertté, amikor első helyet szerzett egy nemzetközi parapszichológus-versenyen, amelyet Baselban rendeztek meg.
A vetélkedőre két és fél ezer ember nevezett be, aki azt állította magáról, hogy valamilyen különleges képességgel rendelkezik. A döntőbe – amelyre hatezer néző volt kíváncsi – három ember jutott be.
A végső megmérettetéshez a svájci városba hoztak egy műtét előtt álló beteget Franciaországból, róla kellett kórképet alkotni.
A betegséget csak Vorobjeva tudta pontosan körülírni, aki az őt ért áramütés után képessé vált arra, hogy az emberek belsejébe lásson.
Nemcsak azt közölte: súlyos szívbetegségről van szó, hanem azt is megállapította, hogy a szívkoszorúér egy helyen alig két milliméteresre szűkült össze. A diagnózist a műszerek igazolták.
Julija Vorobjeva 1978 előtt, mielőtt az áram megrázta, teljesen normális ember volt, ugyanazokat a dolgokat látta és érezte, amiket bármelyik köznapi ember.
Balesete után az orvosok azonnal halottnak könyvelték el, csak az mentette meg az életét, hogy egy gyakorló orvostanhallgató a körme helyett véletlenül az ujjából is levágott egy darabot a hullaházban.
Kórházba került, ahol fél évig iszonyatos szenvedéseket élt át, szűnni nem akaró embertelen fejfájás kínozta. Az orvosok végleg lemondtak Vorobjeváról, akinek állítólag megégett az agyveleje, és már csak hónapjai voltak hátra. A kórisme szerencsére nem bizonyult helytállónak.
Különleges képességeit ő maga is csak fokozatosan ismerte fel és fejlesztette ki. Még a kórházban volt, amikor azt vette észre, hogy „belelát” mások gyomrába. Az orvosok előbb-utóbb komolyan vették Vorobjeva meglátásait, és kísérleteket végeztek vele.
Ő sohasem tévedett, úgy látott át az emberek bőrén, mint a műanyag zacskón.
A Szovjetunióban és külföldön elvégzett sok kísérlet során az is kiderült, hogy Vorobjeva képes megmondani egy ember sorsát pusztán az őt ábrázoló fénykép alapján.
Egy ízben egy asszonynak segített megtalálni még élő fiát, akiről az édesanyja úgy tudta, hogy meghalt a hadseregben. Az efféle képességek azonban abban az időben majdhogynem bűnnek számítottak, sokáig szinte minden orvos ellenségesen fogadta őt, csalónak tartották.
Később aztán elismerték nem mindennapi tudományát, és ki is használták. Hét éven át a szovjet belügyi szervek szolgálatában volt, hol a KGB munkáját segítette, hol vezető hazai és külföldi államférfiak betegségét kellett megállapítania.
Tevékenységéért semmilyen elismerésben nem részesült, pedig még Jurij Andropov személyi orvosa is vele egyeztetett a pártfőtitkár betegségének megállapításakor.
1988-ban végleg hazatérhetett Donyeckba, ahol azóta is sokan meglátogatják. Ő minden rászorulónak segít: műszerek nélkül megméri a vérnyomást, felállítja a kórismét, és a legtöbb esetben gyógyít is.
Viszont olyan nagy energiákat kell megmozgatnia a gyógyításért, hogy egy beteget csak több hónapnyi szünet után tudott újrakezelni, addig nem „látja" a betegséget. Napjainkban viszont már nem gyógyít, csak diagnosztizál, mert érthető okokból kifolyólag, ő is elfáradt és nyugodt életre vágyik.
Hozzá kell tenni, hogy a 90-es években gyógyításainak és könyveinek köszönhetően és mert rengeteget szerepelt a tévében, rengeteg pénzre tett szert, aminek egy részét felajánlotta jótékonysági célokra.
Különben érdekes módon Julia nem képes diagnosztizálni saját gyermekeit és hozzátartozóit, de talán nem nagy rejtély ha arra gondolunk e tekintetben, hogy valahol a lelke legmélyén nem szívesen tenné...
Ami még ennél is érdekesebb, hogy miért van ilyen elképesztően kevés anyag róla a magyar, ukrán és külföldi oldalak között egyaránt? A válasz erre talán Juanita Rose Violin könyve az Almanac of the Infamous, the Incredible, and the Ignored lehet, ami a hihetetlen képességű, de kicsit sem híres, figyelmen kívül hagyott emberekről szól. Mint amilyen Julija Vorobjeva, aki talán így akarta, talán csak az európai sajtó nem kapta fel eléggé vagy nem ismerték el őt, és ezért nem vált híressé. De talán nem is kell minden ilyen csodálatos képességű embernek híresnek lennie, hiszen mint azt tudjuk, a hírnév nem mindig egyenlő a tehetséggel és a tudással...
(forrás: rejtelyekszigete.com-noiportal.hu)
- - - - - -