Függetlenül attól, hogy a keresztény, muzulmán, ateista vagy panteista hitvilágban tudjuk megtalálni magunkat, a Földön minden ember valamilyen szinten hisz a mágiában, a misztikus erőkben, a transzcendens emberfölöttiben.
A legtöbb ember hisz a paranormális jelenségekben, amilyenek a fantomok, szellemek, kísértetek, átkok és áldások, amik az immateriális világ manifesztációi. Az utóbbi időben a tudósok komoly szándékkal próbálják megérteni ezt a hitet, amit a “mágikus gondolkodás” fogalommal illetnek.
A gyermekkor, mint a mágikus gondolkodás bölcsője
A korai gyerekkorban, amikor a gyerekek szinte csak fantáziájukból táplálkoznak, ugyanis semmilyen előzetes tapasztalattal nem rendelkeznek a kinti világról, kifejlődik az a világ, amiben csak a képzeletükön múlik, hogy mit minek feltételeznek. Tanulmányok kimutatták, hogy ez a fantázia-mechanizmus játszik fontos szerepet a gyerekek fejlődésében, a reális világ felfogásában.
Paul Harris, a Harvard Graduate School of Education egyetem pszichológus professzora állítja, hogy “a képzelet élővé válik a realitás kiegészítése során. Ha a Római Birodalmat szeretnénk elképzelni, csakis a fantáziánkhoz nyúlhatunk például”.
Az e téren végzett kutatások bebizonyították, hogy a fantáziának kulcsszerepe van a gyermekek fejlődésében, például abban, hogy más emberek nézőpontját is elfogadják. Ezalól kizárólag az autisták számítanak kivételnek: ők ugyanis nagyon szegényes fantáziával rendelkeznek (feltehetően), ami abban mutatkozik meg, hogy nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak beilleszkedni a társadalomba.
Majorie Taylor, az Oregon-i Egyetem pszichológus professzora azt állítja, hogy a gazdag képzeletvilág egyéb pozitív tulajdonságokkal is társul. Az iskolás kor előtti gyerekek esetében a specialisták észrevették, hogy azon gyerekek, akiknek több barátjuk volt, kreatívabbak voltak, és jobb eredményeket mutattak fel a foglalkozásokon.
A mágikus gondolkodás első jelei nagyjából 18 éves kortól kezdenek megmutatkozni rajtuk, és akkor kezdik meg felépíteni saját képzeletbeli, belső lelki világukat. Három éves kortól már a realitást is beszűrik a fantáziába, és ilyen körül kezdenek gondolkodni a karácsonyi Angyal, és a Télapó, vagy a húsvéti nyuszi valódiságán is, egészen 8 éves korukig, amikor már csak a szülők belátása szerint maradnak, vagy lépnek ki a mesék világából – és tudják meg a valóságot ezekről a meselényekről.
A mágikus gondolkodás 7 eszméje
Matthew Huston azt állítja, hogy ez a fajta gondolkozás mindenütt jelen van, és minden egyes ember befolyásolt általa. “Hiába állítjuk, hogy a realitás deformált érzékelése szükségképpen valami rosszat von maga után, mert egyes válfajai igen is pozitívak”.
Huston 6 évig tanulmányozta a témát behatóan, és egy könyvet is írt “The 7 laws of Magical Thinking” címen. Egy sor tanulmányt elvégezve arra a következtetésre jutott, hogy ez a típusú gondolkodás valahol a túlélésért folytatott harc közben fejlődött ki, és fontos szerepe volt évezredeken keresztül. Nem az elménket butítja és torzítja, hanem egy bizonyos komfortot kínál arra az esetre, ha olyan helyzetbe kerülünk, ami végképp kilátástalan, és ez mindannyiunkat jellemez. Ebben az évben kiadott könyvében hét pontot fogalmazott meg, amelyek mindegyike a mágikus gondolkodás egy-egy táptalaja.
1. Minden tárgynak van lényegi oldala
Ez a fajta gondolkodás a hétköznapi életben ott érhető tetten, amikor egy-egy árverésen a szóban forgó műtárgyért képesek az emberek dollármilliókat fizetni pusztán azért, mert egy megfoghatatlan eszmei értéket tulajdonítanak a tárgynak. Egy másik szempontból pedig mindenkinek van szerencse érméje, szerencse pólója, vagy szerencsét hozó medálja, plüss állatkája, aminek a materiális értékét nem lehet számára kifejezni.
Végeztek olyan kísérletet is, amikor az önkénteseknek egy hétköznapi ballonkabátot adtak pár napi viseletre, cipővel együtt, majd pár nap elteltével azt mondták nekik, hogy ezen ruhadarabokat korábban egy sorozatgyilkos használta tetteinek elkövetésekor. Nyilván az alanyokból semmilyen komolyabb reakciót nem váltott ki az egyszerű ruhadarab, amikor viszont elárulták, hogy egy gyilkos ruháit hordják, egy megmagyarázhatatlan lelkiállapot uralkodott el rajtuk. Volt ugyan, akit hidegen hagyott a dolog, de legtöbbjük azonnal levetette és eldobta a ruhákat, mivel azok félelem érzetet keltettek bennük – a hozzájuk társított érték miatt, ami pusztán gondolati, mivel a gyilkos ruháiról állított információ hamis volt.
2. A hatalom szimbólumai
Huston egy második mágikus erővel ható jelenséget is azonosított. Remek példával szemléltette a hatalom szimbólumának mágikus erejét a következő példával: egy amerikai munkás, aki a New York Yankees baseball csapat stadionjának felújításán dolgozott, egy nap kedvenc csapatának, a Boston Red Sox csapatnak mezében ment dolgozni. Tudni kell, hogy a Red Sox a Yankees ősi és legnagyobb ellenfele. A következő évben a New York Yankees Stadion menedzserei már úgy alkalmazták a munkásokat, hogy azok egyike se viselhetett mást, csakis Yankees címerrel ellátott munkásruhát, függetlenül attól, hogy ők milyen csapatnak szurkoltak.
Ez a példa szemlélteti a szimbólumok erejét az emberi elmére. A szakértők azt állítják, hogy a történelem korai éveiben ilyen szimbólumok még nem léteztek. Minden ábra csupán annyit jelentett, amennyit mutatott. A szimbólumok megjelenése tudatalatti tevékenységünkből származik, és ezt tudományos kísérletekkel is kimutatták. Dartsversenyt rendeztek, ahol a résztvevők a szabályok szerint akkor értek el nagy pontszámot, ha a nyílvesszőket a kör közepébe dobták, de ezen találatok aránya lényegesen megnövekedett, ha a kör közepére egy számukra ellenszenves személy arcképét ragasztották ki – ezen esetben például Adolf Hitler fotóját. A reakciók mágneses impulzusát speciális készülékekkel is kimutatták.
Olyan szimbólumokkal, mint egy ország címere, vagy nemzeti lobogója, esetleg közkedvelt vezetője, a mágikus gondolkodás kihasználásával egész tömegeket lehet mozgásra, aktivitásra bírni, amit a tudósok csak modern voodoo-nak neveznek.
3. A cselekedetek hosszútávú következményei
A tabuk és babonás rituálék mind olyan cselekedetek, amikkel az emberek megpróbálják irányítani a környezetüket.
“Az agy folyamatosan attribútumokat gyárt minden megismerést és felismerést követően, azaz a tapasztalatok halmozódása során, és így nyerünk kapcsolatokat, összefüggéseket, vagy magyarázatokat kérdéseinkre”, magyarázta Huston. Az Alaszkai halászok például nem hajlandóak elhagyni a kikötőt pénteken, ha a hét előző napjain nem volt jó kapásuk, függetlenül attól, hogy az esélyek azon a napon nincsenek összefüggésben a korábbi napokéval.
Ilyen címkéket (attribútumokat) vagyunk hajlamosak akkor is társítani bizonyos eseményekhez, tárgyakhoz, ha azoknak semmilyen közük nincs a valósághoz. Ha egy “Victory” pólóban megyek el egy focimeccsre, és a kedvenc csapatom nyer, akkor ez lesz az én “szerencse pólóm”, és minimum a következő meccsre is ebben megyek – további sikert remélve.
Lysann Damish pszichológus egy tanulmányt készített. A résztvevők feladata egy golfjátszma volt, egyik részük pedig “szerencsés labdát” kapott, másik részük pedig teljesen hétköznapi labdát. A játék befejeztével az eredmény kimutatta, hogy akik a szerencsés labdákkal játszottak, 35%-al több pontos találatot hajtottak végre.
A szakértők ezt a jelenséget az “irányítás illúziójának” nevezik – az érzést, amikor úgy véljük, nagyobb hatással lehetünk az eseményekre, mi kontrolláljuk a történéseket. E pozitív gondolkodás hiánya pedig sok esetben depresszív magatartással társul – így ez is egy jó példa arra, hogy nem minden esetben hátrányos, ha valaki irreálisan gondolkodik.
4. Az elme nem ismer határokat
A “vonzás törvénye”-ként számon tartott jelenség már nem újkeletű fogalom. Tudjuk, hogy amit erősen vizualizálunk, hiszünk benne, az a valóságban is alakot ölt. A “The Secret” című könyv valójában teljes egészében erről szól, és nagy nemzetközi sikereket mondhat magáénak az írója. Huston szerint ez a törvény többször érvényesül a valóságban mint gondolnánk: amikor ténylegesen egy konkrét dologra koncentrálunk, és azt hosszútávon is támogatni tudjuk cselekedeteinkkel, mágikus módon beteljesedik, alakot ölt – vagy úgymond “megkapjuk”.
A történet becsapós, vagyis úgy mondhatnánk, hogy saját magunkat csapjuk be. Amikor egy régen nem látott személyre gondolunk, aki számunkra szimpatikus, és véletlenül épp összefutunk vele, vagy kapunk egy telefonhívást, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez a pozitív szuggesztió – vagy a merészebbek szerint telepátia – és/vagy mágia.
5. A lélek tovább él
“A modern kutatások kimutatták, hogy amit valamikor léleknek neveztek, azt ma leginkább tudatalattinak mondhatnánk, és teljes egészében az agyban képződik” – mondja Huston.
A legtöbb ember úgy képzeli el, hogy a lélek tovább él a test halála után, és ez egy nagyon fontos szerepet kap az emberi fejlődés tekintetében. Emiatt fogadjuk el a halált, és emiatt maradunk tevékenyek életünk végéig, mivel azt hisszük, hogy a fizikai valóság után egy jobb, magasabb létforma vár ránk.
Maga Huston is elvesztette feleségét egy balesetben, és bevallja, hogy mai napig megőrizte minden tárgyát. Gondosan őrzi őket otthonában, és ezekből merít erőt. Mágikusan ragaszkodik hozzuk, és képtelen megválni tőlük. Hisz benne, hogy amíg ezek a közelében maradnak, addig ő is képes felülemelkedni fájdalmán, és nem dől saját kardjába.
6. A világ maga az élet
Ez a típusú gondolkodás antropomorfizálja (emberi tulajdonságokkal ruházza fel) a tárgyakat, az állatokat a környezetünkben. Különös kötődéssel rendelkezünk azon tárgyak iránt, amikkel munkánkat hatékonyan végezzük, és nagy gondot fordítunk ezek karbantartására, ahogy házi kedvenceink születésnapját is megünnepeljük, gyakran pedig külön személyként kezeljük őket, vagy gyászoljuk, ha elpusztult/elhunyt.
Környezetünk minden objektumát irracionálisan kötjük magunkhoz, aminek szintén pozitív hatása van az új kutatások szerint. Példaként felhozható, hogy megfigyelték, hogy egyes állatok hosszabb és “boldogabb” életet élnek, ha szeretve vannak, és közösségben élhetnek. Ugyan így azt is megállapították, hogy egy egyszerű laptop is jobban helytáll, ritkábban romlik el, ha “szeretik” azt, ha fontos a tulajdonosa számára, ha öröm rajta és vele dolgozni. Ha úgy tetszik, az ember képes lelket lehelni bármibe, ami számára fontos, és képes a megfoghatatlan élet-energiát kiszívni bármiből, ami számára csak terhet jelent.
7. Minden okkal történik
A legelterjedtebb mágikus felfogás szerint az emberek sorssal rendelkeznek, amely az élet minden terén irányítja életünket. Egy felsőbb hatalom, egy energia, Isten, sors, karma felelős azért, hogy ott vagyunk ahol, és olyan sorsban élünk, amilyenben. Ez a felfogás emel minket egy magasabb struktúra magasságába, aminek mi is a részei vagyunk, ahogy minden más is.
Ez a felfogás passzív semmittevésbe is lökhet minket, mivel amúgy is irányítva van életünk, de egy ambíciós tenni akarás is lehet az eredménye. Ha aktívan törekedsz apró és hosszútávú céljaid elérése érdekében, a sors lehetőségeket kínál, amikkel elérheted azt, de gátakat, problémákat is gördít utad elé, amiket feldolgozva értékes tapasztalatokkal gazdagodsz. A sors nem egy nagy könyv, amiben szóról szóra le van írva, hogy mi történik veled, hanem egy nagy kör, amin belül a jelenlegi kompetenciáid és ambíciód szerint bármit elérhetsz, és ami folyamatosan tágul, ahogy az éned fejlődik.
A negatív vonzata az, ha negatív, vagy megrázó események érnek minket. Ilyenkor igazságtalannak érezzük a sorsot, hogy miért súlyt minket ilyen meg olyan dolgokkal, és a “nagyfőnököt” szidjuk, amiért ezt nem érdemeltük meg. Meg kell értenünk, hogy életünket nem egyetlen jóakaró irányítja, akinek egyéb dolga sincs, mint folyamatosan mindenki tettét mérlegelni, és jutalmazni vagy elvenni akar. Az életed középpontjában te vagy, és te irányítod. A jó és rossz cselekedetek pedig a környezetedben válnak valósággá, idővel.
Mindezek szellemében Huston egyetlen következtetésre jutott: “A mágikus gondolkodás nélkül csak arra a következtetésre jutunk, hogy egy sejtek milliárdjaiból felépülő húsdarab vagyunk, amely mulandó és idővel örökre elvész minden maradandó nélkül. Ezzel szemben a szóban forgó gondolkodás nem idiótákká, mulandó testekké, de szellemmel és lélekkel rendelkező emberekké emel minket, akik képesek teremteni, és képesek örökkévalók lenni nem testi, de szellemi tekintetben. A te választásod: élsz, vagy meghalsz”.
(forrás:http://filantropikum.com)
