Gondolataink, álmaink, tudatunk - kik is vagyunk valójában?
Mi, akik valójában vagyunk, nem vagyunk azonosak a testünkkel. Nem véletlen a szóhasználatunk sem, ha róla beszélünk: a testünk. Nem valami, ami mi vagyunk, csupán valami, ami a miénk. Tehát van egyszer a testünk, s van egyszer, aki "lakik" benne, az Én. Nevezhetjük léleknek, szellemnek, tudatunknak, egyet jelent. A következőkben bármelyik elnevezést is fogom használni, egyre fogok gondolni. Saját magunkra, akik vagyunk.
Több ezer éves tudás, hogy a tudatunk a testünktől független (is) létező dolog, azonban a mai tudománynak ezzel foglalkozó területe már komoly bizonyítékokkal is szolgál. Jelen bejegyzésemben ezeket szeretném dióhéjban felvázolni. Leszögezném: kizárólag olyat közlök, melyet az ezirányú tudomány bizonyított. A tényeket először nagyon nehéz a materialista (anyagközpontú) világnézetben nevelkedett nyugati embernek megérteni, megemészteni. A tények olvasásakor, ahelyett, hogy azonnal elvetnénk azokat, ismerjük és értsük meg a bizonyításukat is! Nem könnyű egy ilyen paradigmaváltást magunkban megtenni. Azonban azt gondolom, megéri e kezdeti nehézség, hogy végül az igazságban éljük az életünket.
Tehát tény, hogy (szinte) időtlen életünket periodikusan váltakozva, egyszer testbe zárva, egyszer test nélkül, szellemlényként éljük. Az általunk ismert születés és halál nem más, mint az ezek a szakaszok közötti átmenet. Fontos megemlíteni, az igazi valónkat szellemlényként (szellemtestben) éljük. Tudatunk ekkor teljes. Odaát úgy tekintünk a fizikai életünkre, mint ahogy itt tekintünk egy nagyon valóságosan megélt álmunkra.
Mi, akik valójában vagyunk, nem vagyunk azonosak a testünkkel. Nem véletlen a szóhasználatunk sem, ha róla beszélünk: a testünk. Nem valami, ami mi vagyunk, csupán valami, ami a miénk. Tehát van egyszer a testünk, s van egyszer, aki "lakik" benne, az Én. Nevezhetjük léleknek, szellemnek, tudatunknak, egyet jelent. A következőkben bármelyik elnevezést is fogom használni, egyre fogok gondolni. Saját magunkra, akik vagyunk.
Több ezer éves tudás, hogy a tudatunk a testünktől független (is) létező dolog, azonban a mai tudománynak ezzel foglalkozó területe már komoly bizonyítékokkal is szolgál. Jelen bejegyzésemben ezeket szeretném dióhéjban felvázolni. Leszögezném: kizárólag olyat közlök, melyet az ezirányú tudomány bizonyított. A tényeket először nagyon nehéz a materialista (anyagközpontú) világnézetben nevelkedett nyugati embernek megérteni, megemészteni. A tények olvasásakor, ahelyett, hogy azonnal elvetnénk azokat, ismerjük és értsük meg a bizonyításukat is! Nem könnyű egy ilyen paradigmaváltást magunkban megtenni. Azonban azt gondolom, megéri e kezdeti nehézség, hogy végül az igazságban éljük az életünket.
Tehát tény, hogy (szinte) időtlen életünket periodikusan váltakozva, egyszer testbe zárva, egyszer test nélkül, szellemlényként éljük. Az általunk ismert születés és halál nem más, mint az ezek a szakaszok közötti átmenet. Fontos megemlíteni, az igazi valónkat szellemlényként (szellemtestben) éljük. Tudatunk ekkor teljes. Odaát úgy tekintünk a fizikai életünkre, mint ahogy itt tekintünk egy nagyon valóságosan megélt álmunkra.
Fizikai testben létezve a teljes tudatunknak mindössze egy töredékét vagyunk képesek használni, mert a fizikai agyunk erősen lekorlátozza azt. A fizikai érzékszerveink által befogott ingerek az agyban összpontosulva megteremtik az ún. éber tudatunkat, ez az, aminek a mindennapok során gondoljuk magunkat. Ez az, amit látunk, hallunk, tapintunk, stb. Azonban az igazi énünk ekkor a tudat mélyére süllyed. Előhívni egyszerűen az éber tudat elnyomásával lehet, rendszerint valamely módosult tudatállapot megélésével, ami ezt lehetővé teszi. Álom alatt, mély hipnózisban, klinikai halál állapotában, különböző transzállapotokban, stb.
Mielőtt a tudatunkat megvizsgálnánk, egy alapvető dolgot tisztáznunk kell. Bizonyított tény, hogy nem létezik legkisebb anyagi részecske. Az atomot, s azt alkotó elemeket, ha elkezdjük még jobban s még jobban felbontani, végül nem találunk mást, csak energia hullámokat. Tehát minden amit érzékelünk az öt érzékszervünkkel, az anyagi világból, valójában nem más, mint energia hullámoknak egyfajta (észlelési szintre besűrűsödött) megjelenési formája. Bizonyított tény, hogy az egész Univerzumból kb. 4%-ot vagyunk képesek észlelni, a többi számunkra nem látható. A maradék 96% is energia hullámból áll, csupán frekvencia értéke más. Tény, hogy kizárólag a magasabb rezgésszámú energia képes hatni az alacsonyabbra, fordítva nem lehetséges. Mivel éppen az anyagot alkotó energia hullámoknak kisebb ez az értéke, megállapítható, hogy a 96% tartja fent és irányítja a 4%-ot. Nos, a tudatunk is ebbe a 96%-ba tartozik. A hivatalos tudomány jelenleg nem képes, vagy csak nagyon korlátozottan képes vizsgálni ezt a 96%-ot, ezért irreális lenne elvárnunk, hogy "kézzel fogható" bizonyítékokkal szolgáljon akár a tudat mikéntjével kapcsolatban. Amivel be kell érnünk (és ez is bőven elegendő), azok a kutatási eredmények és gyakorlati tények, melyek nem hagynak kétséget tudatunk igazi valójával kapcsolatban.
Az előbbiekből a legfontosabb tényező derül ki. Tehát bizonyított, hogy az alacsonyabb rezgésszámú energia nem képes magasabbat létrehozni, ez kizárólag fordítva történhet. Az agyunk, mivel anyagi, alacsonyabb rezgésszámú, a tudatunk, mivel nem anyagi, pedig a magasabb. Következésképpen fizikai lehetetlenség, hogy a tudatunkat az agyunk hozza létre. Ez csak fordítva lehetséges.
Gondolatátvitel (telepátia)
Szinte mindenkivel megesett már, hogy éppen gondolt valakire, mire megszólalt a telefon, s a gondolt személy szólalt meg a vonal túloldalán. Ez nem más, mint a telepátia jelensége, ez esetben spontán módon. Azonban kiváltható direkt is, megfelelő módszerekkel. Mint az élet bármely területére, itt is igaz, hogy mindannyian képesek vagyunk rá, de nagyon eltérő mértékben. Attól függ, hogy milyen tudatszinten vagyunk, hogy éber tudatunkat mennyire vagyunk képesek elnyomni. A tudományos kísérleteket ennek fényében végzik, s e kísérletek sokaságából szeretnék most idézni.
A fogadó személyt beültetik egy (minden ismert sugárzástól leárnyékolt) fülkébe. A küldő személyt a fülkén kívül megkérik, hogy gondoljon egy konkrét dologra, koncentrálva küldje azt gondolatban a fogadó személynek. A kísérletben azt vizsgálják, hogy a fogadó személyhez megérkezik e ezen gondolat. A kísérletek sikeresek, a küldő személy gondolatait a fogadó személy akkor is időkéslekedés nélkül megkapja, ha az 3 méter, ha az több ezer kilométer távolságban van. Itt nagyon szépen látszik, hogy a gondolatunk egy, a kozmikus sugárzásnál is magasabb frekvenciájú energia hullám, melyet egyértelműen bizonyított, hogy anyag (tehát a fizikai agy) nem képes létrehozni. Ráadásul nem ismeri az általunk elfogadottnak tekintett időt és teret, hiszen azonnal ott van, ahova gondoltuk.
Érdekesség, de szintén bizonyított tény, hogy bárkire is gondoljunk, a gondolatunk azonnal megjelenik annak a személynek a tudatában. Az, hogy ő ezt tudatosan észreveszi-e, kizárólag az ő aktuális tudati szintjének függvénye.
Testen kívüliség, a tudat kivetülése (asztrál projekció)
Az, hogy a tudat bizonyos körülmények között képes elválni a testünktől, legtöbbször a klinikai halál állapotában megélt halál közeli élmények (HKÉ) alatt tapasztaljuk meg. A beteg, miután visszahozták, olyan információkról számol be, mely az újraélesztése közben, tehát élettelen testi állapota alatt történt, s az utólag hitelt érdemlően bizonyítást nyer. Ezer és ezer esetet dokumentáltak már, melyben a beteg utólag elmondta, hogy felülről látta saját magát és az eseményeket, és beszámolt mindarról részletesen, amit semmiképpen nem láthatott és hallhatott testének érzékszerveivel. Akár az újraélesztés helyén, akár távolabbi helyeken. Állításaik utólag teljes bizonyosságot nyertek.
Kísérletekben olyan alanyokat használnak, akik tudatosan képesek e testen kívüliséget megélni. Egy szobába ültetik a személyt, s megkérik írjon leírást a szomszéd helyiségről - melyben természetesen testileg, előzőleg nem járhatott. A leírás rendszerint pontos, hitelt érdemlően bizonyítható.
Tárgyak lebegtetése (levitáció)
Nagyon ritka képesség, hogy valaki pusztán a tudata segítségével, különböző tárgyakat lebegtetni tud, de tény, hogy létezik, s hivatalosan dokumentált esetek is a rendelkezésünkre állnak. Természetesen megvan a tudományos magyarázata, miszerint különböző erőterek megváltoztatásával sikerül elérni egy adott tárgy súlytalanságát, de ettől még fontos tény marad: azt az illető a tudatával hozta létre! Ez szintén a tudatunknak egy már-már természetfölötti képességére világít rá, melyet a fizikai agy aligha hozhatott volna létre.
Jövőbelátás (prekogníció)
Az előző írásomban taglaltam és bizonyítottam a reinkarnáció létezését, melyből az is kiderült, hogy az adott fizikai életünk előre megírt, a korábbi életünk cselekedetei által. Ennek ékes bizonyítéka (többek között) a jövőbe látás jelensége. Hiszen hogyan láthatnánk, ami még nincs? Már pedig láthatjuk. S ez csak egyetlen módon lehetséges, ha az már meg van! Erre a jelenségre bárki képes, szintén valamely módosult tudatállapot esetén. Szinte mindenki tud saját életéből olyat említeni, hogy bizonyos később bekövetkező dolgot előre megérzett vagy megálmodott. Azonban konkrét kísérletek is alátámasztják e tényt, ráadásul rengeteg dokumentált eset is ismert, ahol HKÉ alatt, vagy hipnózis közben az illető konkrét, jövőben lezajló eseményt ír le, ami később ugyanúgy meg is történik. Természetesen itt olyan eseményekre gondolok, melyek előzőleg a normális érzékeléseinkkel, semmiképpen nem lehetnének kikövetkeztethetőek. A jelenség magyarázata, hogy ilyen módosult tudatállapot esetén a tudatunknak jóval nagyobb részét használjuk, mint éber állapotban. Tény, hogy az adott életünket, annak minden történését, leszületésünk előtt mi magunk terveztük és fogadtuk el, egyértelmű, hogy magasabb tudati szintet megélve beleláthatunk mindebbe.
Egyéb jelenségekre most nem térnék ki részletesebben. Ilyen például a tűzönjárás, ahol a tudatunkkal egy erőteret hozunk létre a testünk körül, melynek köszönhetően nem égeti meg meztelen lábfejünket a kb. 700 fokos parázs. Ilyen a véletlen befolyásolása, melyben kísérletekkel igazolható módon, tudatunkkal képesek vagyunk egyes véletlen kimentelek befolyásolására; például 300 dobókocka dobásból, koncentrálva egy adott számra, a számot a véletlennél jóval meghaladó mértékben dobjuk ki. Ilyen a gondolataink külső környezetre való hatása. Egyik legismertebb kísérlet, melyben főtt rizst helyeztek két lezárt üvegbe, egymás mellé helyezve őket. Egyiket rendszeresen szeretettel vették körül, a szó szoros értelmében szerették őket. A másikhoz utálattal viszonyultak. Az utált rizs megpenészesedett, a szeretett egészséges, szép fehér maradt, hosszú időn keresztül is. Itt nyilvánvaló a gondolataink, érzelmeink környezetünkre való hatásának ereje. Ilyen például még a saját testünkre gyakorolt hatásunk is. Bizonyított, hogy a balesetek és mérgezések kivételével az összes(!) betegségünk pszichoszomatikus, tehát lelki eredetű. Ami a tudatunkban van, érzelmek és gondolatok, folyamatosan megjelenik az auránkban, ami azonnal leképződik a testben, így a testünk idővel mindig az aktuális lelkiállapotunkhoz alkalmazkodik. E tény többek között az aurafotózás tudományában érhető tetten. Bizonyított tény még az is, hogy az agyunk nem tesz különbséget vélt vagy valós esemény között, a testünkre kivétel nélkül azt közvetíti le, ami a tudatunkban megjelenik. És a sort még folytathatnám.
Álmaink
A gondolatot, a tudatot nem az agyunk hozza létre. Ez már nem kérdés többé. No igen, de akkor az álmainkat sem! Mivel az alvás is egy módosult tudatállapot, ilyenkor nem a testünkben vagyunk. Ugyan nem is odaát, a szellemvilágban, hiszen nem haltunk meg. A kettő közötti síkon. Gondolatainkkal valóságot teremtünk, ez már az eddigiekből kiderült. Bizonyított, hogy az általunk ismert anyagi valóságot is egy tudat tartja fenn, egy nálunk jóval magasabb szinten lévő tudat. Mivel odaátról nézve a fizikai világunkat úgy érzékeljük, mint ebben a világban egy valóságosan megélt álmot, így jól látható ezen állapotok hierarchiája. Az álmainkat a gondolatainkkal hozzuk létre ezen a köztes síkon, melyet aztán ilyen-olyan mértékben, de valóságosnak élünk meg. Persze az álmaink túlnyomó többsége, s fő célja, az éber tudatunkban szerzett élményeink feldolgozása. Ilyenkor kiengedjük a gőzt, félelmeink és vágyaink, sokszor szimbolikus képek, események formájában tárulnak elénk. Azonban, mivel ilyenkor a tudatunknak egy szélesebb spektrumával rendelkezünk, az álmokban lehetőség nyílik különlegesebb képességek használatára is. Jövőbe láthatunk, találkozhatunk a szellemvilágból már elhunyt rokoninkkal, belepillanthatunk előző életeink valamelyikébe, stb. Ezek többnyire spontán módon fordulnak elő, de megfelelő módszerrel előidézhetők tudatosan is. Fontos megjegyezni, hogyha egy elhunyt személlyel találkozunk álmunkban, még nem jelenti automatikusan, hogy az tényleg, az objektív valóságban is megtörtént, tehát hogy tényleg az ő szellemével találkoztunk. Lehet, hogy csak a magunk, szubjektív valóságában teremtettük meg mindezt. Azonban bármelyik eshetőség legalább akkora valószínűséggel elképzelhető! Tehát könnyen lehet, hogy tényleg kapcsolatba léptünk vele. Ennek eldöntése általában egyéni eset kérdése kell legyen.
Az eddig felsorolt tények egyenként is kellő bizonyítást szolgáltatnak afelől, hogy a tudatunk nem azonos a testünkkel, de ha egyben nézzük az egészet, megdöbbentő lesz az eredmény. Mint mindig, itt is minden összefügg mindennel. Minden kétséget kizáróan megállapítható tehát, és az összes kísérletben és jelenségben, és az abban szereplő személyek elmondásaiban egyértelműsíthető, hogy valójában szellemlények vagyunk. Akik a létezésünknek, a testi és a szellemi élet folyamatos váltakozásainak közepette most éppen a testi életünket éljük.
Ennek a tudásnak tekintélyes szakirodalma érhető el, de tény, hogy nincs a kirakatba téve. Ha valaki veszi a fáradtságot és komolyan érdekli, ki is saját maga valójában, megdöbbentő felismerésekre fog szert tenni. Ehhez persze feltétlenül jelen kell lennie bennünk a vágynak, a késztetésnek, legalább annak a kérdésnek, hogy kik is vagyunk valójában? Akiben ez még nem született meg, nem szabad erőltetni. Ez természetes dolog, hiszen mindannyian a sok-sok életünk által fejlődünk, s mind különböző szinteken vagyunk jelenleg. Egy óvodás gyermeket sem erőltetünk, ha nem akar még olvasni. Ha eléri azt a szintet, úgyis fog. Akiben viszont ott a késztetésnek akár egy kis csírája is, érdemes ráeszmélnie arra, hogy szinte semmi nem az, aminek látszik. Semmi sem annyi pusztán, amit belénk neveltek. Azonban van még egy oka annak, amiért ezt az ismeretanyagot nem harsogja az ún. fősodratú média. Ez pedig nemes egyszerűséggel az, hogy a jelenlegi hatalomnak (s itt nem feltétlenül csak az országokat irányító szervekre kell gondolni) nem érdeke az, hogy az emberek széles körben tudatosuljanak. Hiszen úgy már nem lehetne irányítani, félelemben tartani őket. Pont ellenkezőleg: az emberek lebutítása zajlik több "fronton" is. A média végletesen tudatromboló hatásaitól kezdve a gyermekeink szándékos túlhajszoltságáig bezárólag számos tényt lehetne említeni, amelyek mind egyértelműen és bizonyíthatóan ezt a célt szolgálják - de ez már egy másik bejegyzés témája lehetne...
(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)
Mielőtt a tudatunkat megvizsgálnánk, egy alapvető dolgot tisztáznunk kell. Bizonyított tény, hogy nem létezik legkisebb anyagi részecske. Az atomot, s azt alkotó elemeket, ha elkezdjük még jobban s még jobban felbontani, végül nem találunk mást, csak energia hullámokat. Tehát minden amit érzékelünk az öt érzékszervünkkel, az anyagi világból, valójában nem más, mint energia hullámoknak egyfajta (észlelési szintre besűrűsödött) megjelenési formája. Bizonyított tény, hogy az egész Univerzumból kb. 4%-ot vagyunk képesek észlelni, a többi számunkra nem látható. A maradék 96% is energia hullámból áll, csupán frekvencia értéke más. Tény, hogy kizárólag a magasabb rezgésszámú energia képes hatni az alacsonyabbra, fordítva nem lehetséges. Mivel éppen az anyagot alkotó energia hullámoknak kisebb ez az értéke, megállapítható, hogy a 96% tartja fent és irányítja a 4%-ot. Nos, a tudatunk is ebbe a 96%-ba tartozik. A hivatalos tudomány jelenleg nem képes, vagy csak nagyon korlátozottan képes vizsgálni ezt a 96%-ot, ezért irreális lenne elvárnunk, hogy "kézzel fogható" bizonyítékokkal szolgáljon akár a tudat mikéntjével kapcsolatban. Amivel be kell érnünk (és ez is bőven elegendő), azok a kutatási eredmények és gyakorlati tények, melyek nem hagynak kétséget tudatunk igazi valójával kapcsolatban.
Az előbbiekből a legfontosabb tényező derül ki. Tehát bizonyított, hogy az alacsonyabb rezgésszámú energia nem képes magasabbat létrehozni, ez kizárólag fordítva történhet. Az agyunk, mivel anyagi, alacsonyabb rezgésszámú, a tudatunk, mivel nem anyagi, pedig a magasabb. Következésképpen fizikai lehetetlenség, hogy a tudatunkat az agyunk hozza létre. Ez csak fordítva lehetséges.
Gondolatátvitel (telepátia)
Szinte mindenkivel megesett már, hogy éppen gondolt valakire, mire megszólalt a telefon, s a gondolt személy szólalt meg a vonal túloldalán. Ez nem más, mint a telepátia jelensége, ez esetben spontán módon. Azonban kiváltható direkt is, megfelelő módszerekkel. Mint az élet bármely területére, itt is igaz, hogy mindannyian képesek vagyunk rá, de nagyon eltérő mértékben. Attól függ, hogy milyen tudatszinten vagyunk, hogy éber tudatunkat mennyire vagyunk képesek elnyomni. A tudományos kísérleteket ennek fényében végzik, s e kísérletek sokaságából szeretnék most idézni.
A fogadó személyt beültetik egy (minden ismert sugárzástól leárnyékolt) fülkébe. A küldő személyt a fülkén kívül megkérik, hogy gondoljon egy konkrét dologra, koncentrálva küldje azt gondolatban a fogadó személynek. A kísérletben azt vizsgálják, hogy a fogadó személyhez megérkezik e ezen gondolat. A kísérletek sikeresek, a küldő személy gondolatait a fogadó személy akkor is időkéslekedés nélkül megkapja, ha az 3 méter, ha az több ezer kilométer távolságban van. Itt nagyon szépen látszik, hogy a gondolatunk egy, a kozmikus sugárzásnál is magasabb frekvenciájú energia hullám, melyet egyértelműen bizonyított, hogy anyag (tehát a fizikai agy) nem képes létrehozni. Ráadásul nem ismeri az általunk elfogadottnak tekintett időt és teret, hiszen azonnal ott van, ahova gondoltuk.
Érdekesség, de szintén bizonyított tény, hogy bárkire is gondoljunk, a gondolatunk azonnal megjelenik annak a személynek a tudatában. Az, hogy ő ezt tudatosan észreveszi-e, kizárólag az ő aktuális tudati szintjének függvénye.
Testen kívüliség, a tudat kivetülése (asztrál projekció)
Az, hogy a tudat bizonyos körülmények között képes elválni a testünktől, legtöbbször a klinikai halál állapotában megélt halál közeli élmények (HKÉ) alatt tapasztaljuk meg. A beteg, miután visszahozták, olyan információkról számol be, mely az újraélesztése közben, tehát élettelen testi állapota alatt történt, s az utólag hitelt érdemlően bizonyítást nyer. Ezer és ezer esetet dokumentáltak már, melyben a beteg utólag elmondta, hogy felülről látta saját magát és az eseményeket, és beszámolt mindarról részletesen, amit semmiképpen nem láthatott és hallhatott testének érzékszerveivel. Akár az újraélesztés helyén, akár távolabbi helyeken. Állításaik utólag teljes bizonyosságot nyertek.
Kísérletekben olyan alanyokat használnak, akik tudatosan képesek e testen kívüliséget megélni. Egy szobába ültetik a személyt, s megkérik írjon leírást a szomszéd helyiségről - melyben természetesen testileg, előzőleg nem járhatott. A leírás rendszerint pontos, hitelt érdemlően bizonyítható.
Tárgyak lebegtetése (levitáció)
Nagyon ritka képesség, hogy valaki pusztán a tudata segítségével, különböző tárgyakat lebegtetni tud, de tény, hogy létezik, s hivatalosan dokumentált esetek is a rendelkezésünkre állnak. Természetesen megvan a tudományos magyarázata, miszerint különböző erőterek megváltoztatásával sikerül elérni egy adott tárgy súlytalanságát, de ettől még fontos tény marad: azt az illető a tudatával hozta létre! Ez szintén a tudatunknak egy már-már természetfölötti képességére világít rá, melyet a fizikai agy aligha hozhatott volna létre.
Jövőbelátás (prekogníció)
Az előző írásomban taglaltam és bizonyítottam a reinkarnáció létezését, melyből az is kiderült, hogy az adott fizikai életünk előre megírt, a korábbi életünk cselekedetei által. Ennek ékes bizonyítéka (többek között) a jövőbe látás jelensége. Hiszen hogyan láthatnánk, ami még nincs? Már pedig láthatjuk. S ez csak egyetlen módon lehetséges, ha az már meg van! Erre a jelenségre bárki képes, szintén valamely módosult tudatállapot esetén. Szinte mindenki tud saját életéből olyat említeni, hogy bizonyos később bekövetkező dolgot előre megérzett vagy megálmodott. Azonban konkrét kísérletek is alátámasztják e tényt, ráadásul rengeteg dokumentált eset is ismert, ahol HKÉ alatt, vagy hipnózis közben az illető konkrét, jövőben lezajló eseményt ír le, ami később ugyanúgy meg is történik. Természetesen itt olyan eseményekre gondolok, melyek előzőleg a normális érzékeléseinkkel, semmiképpen nem lehetnének kikövetkeztethetőek. A jelenség magyarázata, hogy ilyen módosult tudatállapot esetén a tudatunknak jóval nagyobb részét használjuk, mint éber állapotban. Tény, hogy az adott életünket, annak minden történését, leszületésünk előtt mi magunk terveztük és fogadtuk el, egyértelmű, hogy magasabb tudati szintet megélve beleláthatunk mindebbe.
Egyéb jelenségekre most nem térnék ki részletesebben. Ilyen például a tűzönjárás, ahol a tudatunkkal egy erőteret hozunk létre a testünk körül, melynek köszönhetően nem égeti meg meztelen lábfejünket a kb. 700 fokos parázs. Ilyen a véletlen befolyásolása, melyben kísérletekkel igazolható módon, tudatunkkal képesek vagyunk egyes véletlen kimentelek befolyásolására; például 300 dobókocka dobásból, koncentrálva egy adott számra, a számot a véletlennél jóval meghaladó mértékben dobjuk ki. Ilyen a gondolataink külső környezetre való hatása. Egyik legismertebb kísérlet, melyben főtt rizst helyeztek két lezárt üvegbe, egymás mellé helyezve őket. Egyiket rendszeresen szeretettel vették körül, a szó szoros értelmében szerették őket. A másikhoz utálattal viszonyultak. Az utált rizs megpenészesedett, a szeretett egészséges, szép fehér maradt, hosszú időn keresztül is. Itt nyilvánvaló a gondolataink, érzelmeink környezetünkre való hatásának ereje. Ilyen például még a saját testünkre gyakorolt hatásunk is. Bizonyított, hogy a balesetek és mérgezések kivételével az összes(!) betegségünk pszichoszomatikus, tehát lelki eredetű. Ami a tudatunkban van, érzelmek és gondolatok, folyamatosan megjelenik az auránkban, ami azonnal leképződik a testben, így a testünk idővel mindig az aktuális lelkiállapotunkhoz alkalmazkodik. E tény többek között az aurafotózás tudományában érhető tetten. Bizonyított tény még az is, hogy az agyunk nem tesz különbséget vélt vagy valós esemény között, a testünkre kivétel nélkül azt közvetíti le, ami a tudatunkban megjelenik. És a sort még folytathatnám.
Álmaink
A gondolatot, a tudatot nem az agyunk hozza létre. Ez már nem kérdés többé. No igen, de akkor az álmainkat sem! Mivel az alvás is egy módosult tudatállapot, ilyenkor nem a testünkben vagyunk. Ugyan nem is odaát, a szellemvilágban, hiszen nem haltunk meg. A kettő közötti síkon. Gondolatainkkal valóságot teremtünk, ez már az eddigiekből kiderült. Bizonyított, hogy az általunk ismert anyagi valóságot is egy tudat tartja fenn, egy nálunk jóval magasabb szinten lévő tudat. Mivel odaátról nézve a fizikai világunkat úgy érzékeljük, mint ebben a világban egy valóságosan megélt álmot, így jól látható ezen állapotok hierarchiája. Az álmainkat a gondolatainkkal hozzuk létre ezen a köztes síkon, melyet aztán ilyen-olyan mértékben, de valóságosnak élünk meg. Persze az álmaink túlnyomó többsége, s fő célja, az éber tudatunkban szerzett élményeink feldolgozása. Ilyenkor kiengedjük a gőzt, félelmeink és vágyaink, sokszor szimbolikus képek, események formájában tárulnak elénk. Azonban, mivel ilyenkor a tudatunknak egy szélesebb spektrumával rendelkezünk, az álmokban lehetőség nyílik különlegesebb képességek használatára is. Jövőbe láthatunk, találkozhatunk a szellemvilágból már elhunyt rokoninkkal, belepillanthatunk előző életeink valamelyikébe, stb. Ezek többnyire spontán módon fordulnak elő, de megfelelő módszerrel előidézhetők tudatosan is. Fontos megjegyezni, hogyha egy elhunyt személlyel találkozunk álmunkban, még nem jelenti automatikusan, hogy az tényleg, az objektív valóságban is megtörtént, tehát hogy tényleg az ő szellemével találkoztunk. Lehet, hogy csak a magunk, szubjektív valóságában teremtettük meg mindezt. Azonban bármelyik eshetőség legalább akkora valószínűséggel elképzelhető! Tehát könnyen lehet, hogy tényleg kapcsolatba léptünk vele. Ennek eldöntése általában egyéni eset kérdése kell legyen.
Az eddig felsorolt tények egyenként is kellő bizonyítást szolgáltatnak afelől, hogy a tudatunk nem azonos a testünkkel, de ha egyben nézzük az egészet, megdöbbentő lesz az eredmény. Mint mindig, itt is minden összefügg mindennel. Minden kétséget kizáróan megállapítható tehát, és az összes kísérletben és jelenségben, és az abban szereplő személyek elmondásaiban egyértelműsíthető, hogy valójában szellemlények vagyunk. Akik a létezésünknek, a testi és a szellemi élet folyamatos váltakozásainak közepette most éppen a testi életünket éljük.
Ennek a tudásnak tekintélyes szakirodalma érhető el, de tény, hogy nincs a kirakatba téve. Ha valaki veszi a fáradtságot és komolyan érdekli, ki is saját maga valójában, megdöbbentő felismerésekre fog szert tenni. Ehhez persze feltétlenül jelen kell lennie bennünk a vágynak, a késztetésnek, legalább annak a kérdésnek, hogy kik is vagyunk valójában? Akiben ez még nem született meg, nem szabad erőltetni. Ez természetes dolog, hiszen mindannyian a sok-sok életünk által fejlődünk, s mind különböző szinteken vagyunk jelenleg. Egy óvodás gyermeket sem erőltetünk, ha nem akar még olvasni. Ha eléri azt a szintet, úgyis fog. Akiben viszont ott a késztetésnek akár egy kis csírája is, érdemes ráeszmélnie arra, hogy szinte semmi nem az, aminek látszik. Semmi sem annyi pusztán, amit belénk neveltek. Azonban van még egy oka annak, amiért ezt az ismeretanyagot nem harsogja az ún. fősodratú média. Ez pedig nemes egyszerűséggel az, hogy a jelenlegi hatalomnak (s itt nem feltétlenül csak az országokat irányító szervekre kell gondolni) nem érdeke az, hogy az emberek széles körben tudatosuljanak. Hiszen úgy már nem lehetne irányítani, félelemben tartani őket. Pont ellenkezőleg: az emberek lebutítása zajlik több "fronton" is. A média végletesen tudatromboló hatásaitól kezdve a gyermekeink szándékos túlhajszoltságáig bezárólag számos tényt lehetne említeni, amelyek mind egyértelműen és bizonyíthatóan ezt a célt szolgálják - de ez már egy másik bejegyzés témája lehetne...
(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)
