Gondoltad volna, hogy az egyik legracionálisabb költőnket, Arany Jánost
is megérintette a spiritizmus szele? Hogy spiritiszta szeánszokon vett
részt? Az 1850-es években Magyarországon is fellendült az
„asztaltáncoltatás”, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításának is
címet adó, A kép-mutogató című Arany-versben is megjelenik. A
kortárs és korabeli műveket bemutató tárlatról a kurátorral, H. Bagó
Ilonával beszélgettünk.
Mielőtt elmélyednénk Arany János és a szellemvilág kapcsolatában,
érdemes kicsit jobban körbejárni a kérdést, mit is jelent a spiritizmus.
E nézet szerint a szellem és a lélek a halál után is megmarad, így az
élők kapcsolatot teremthetnek a halottak szellemével. Az
asztaltáncoltatás alkalmával a szeánszon részt vevők különféle
„varázseszközök” használatával lépnek kapcsolatba a holtakkal. A
mozgalom Amerikában jelent meg először, majd az 1850-es években eljutott
Európába is.
Ahogy H. Bagó Ilona, a kiállítás kurátora is elmondta: a spiritizmus
korai időszakában az asztaltáncoltatás a társas érintkezés közkedvelt
formája volt az arisztokrácia és a polgárság körében. „A magyarországi
változatnak volt azonban egy sajátos többlete: a szórakozás mellett
megjelent a trauma-feldolgozó formája is. A mi korszakunkat nézve ez a
trauma egyrészt társadalomlélektani: az 1848–49-es forradalom és
szabadságharc bukása volt” – magyarázta a kurátor. Arany a
következőképpen vall erről az időszakról Irányok című írásában: „A
nyomás, a zaklatottság, a meghasonlás, mely politikai rázkódásink után
európaszerte erőt vett a kedélyeken, midőn nem vala hit, nem remény, nem
bizalom – midőn besüppedt lábunk alatt a föld, s biztos irány helyett
az asztaltáncoltatás szédelgéseiben kerestünk enyhületet: ily kor,
mondom, nem lehetett a jóravaló, a higgadt, a kitartó alkotás kora.
Midőn a külső élet megszűnt, elfolytatott: a lélek ön belsejébe fordítá
szemeit.”
A kurátortól megtudtuk, hogy
a kor másik vesztesége, az ikonikus zseni,
Petőfi Sándor eltűnése volt, amelyet nemcsak akkoriban nem sikerült
feldolgozni, de halálának tisztázatlansága máig foglalkoztatja az
olvasókat, a közönséget.
Hozzátette: a költőbarát elvesztését Arany János is megszenvedte,
ugyanakkor a magánéletében is történt tragikus esemény, amely a
spiritizmus felé sodorta: Juliska lánya nagyon fiatalon, 21 éves korában
meghalt, és Arany ekkor megírja a magyar irodalom talán legszebb
sírversét, mely így végződik: „A LÉLEK Él, találkozunk”.
Mindazonáltal a teljesség kedvéért merüljünk el a verscímben is
szereplő képmutogató fogalom tisztázásában is. A képmutogatás a vásárok
elterjedt látványossága volt a 17–18. századi Európában: a képmutogatók
összefüggő események képsorait bemutatva mondtak el egy-egy tanulsággal
záruló, nem ritkán tragikus kimenetellel végződő történetet. Arany János
a címadó versében egy debreceni vásári képmutogatóval meséltet el egy
tragikus szerelmi történetet, ebben található a már említett
szeánsz-jelenet is. „A szeánsz alkalmával az apának megjelenik halott
lánya szelleme, akit elüldözött a szerelme miatt, majd halálra maratott a
kutyáival. A lány szomorú történetének hallatára lelkiismeret-furdalása
lesz, rögeszméjévé válik a holttest keresése és a bocsánatért esedezés,
végül ő is meghal. A koporsóján a címer lefelé van fordítva, amely
jelzi, hogy a vele kihalt a család. A vers végén pedig két tanulság is
van. Az egyik, hogy a szülő ne szóljon bele gyermeke párválasztásába, a
másik, hogy a grófi sírbolt nem nyílik ki az ítélet napjáig. Ezt lehet
úgy olvasni, hogy nincs, aki az apa szellemét megidézze, ugyanakkor
olvasható Arany János üzeneteként is: hagyjuk a halottakat nyugodni, ne
bolygassuk őket” – magyarázta H. Bagó Ilona.
Az asztaltáncoltatás keretében a résztvevők a kezüket az asztalra
helyezték, amely a szellem megjelenésekor elmozdult, olykor
felemelkedett a földről. Emellett használtak többek között egy
háromlábú, asztalra helyezhető sámlit is, amelynek az egyik lába ceruzát
rejtett. „Asztal-írás ötvenhatban/ Vala itt-ott még divatban; /
Kisded asztal egyik lába / Iró-eszközt rejt magába: / A körűl sereglenek
/ Azzal írnak másvilági / Láthatatlan szellemek” – írja Arany A kép-mutogató
című versében. Ezen sorokra H. Bagó Ilona kurátor hívta fel a figyelmet
beszélgetésünk során és kiemelte, hogy ez az egyik legkonkrétabb utalás
a szeánszokra az Arany-életműben.
A kurátor hangsúlyozta, hogy Arany János költészetében a spiritizmus csak motívumként van jelen.
„Arany Jánosnak volt olyan élménye, amely
mélyen elgondolkodtatta, ugyanakkor észérveket keresett és próbált
magyarázatot adni olyasvalamire, amelyet még soha nem tapasztalt.
Aranynál ez a kettősség dominál: eljár szeánszokra, noha azt írja
Egressy Gábornak, hogy »szkeptikus vagyok«, de a szövegeiből mégis
kitűnik, hogy nem teljesen zárkózott el a témától.” – mondta el a
kurátor.
Arany János tehát nem volt elkötelezett híve a mozgalomnak, ezzel
szemben barátját, Egressy Gábor színművészt magával ragadta a
spiritizmus. Egressy találkozott utoljára Petőfi Sándorral, ami miatt
gyötörte a lelkiismeret-furdalás. „A szeánszon elhangzott párbeszédben –
amelyet Egressy Gábor fia publikált később, és amely a kiállításon is
megtekinthető – arról van szó, hogy ha nem találkoznak Mezőberényben,
akkor Petőfi nem megy Bem után, és akkor nem hal meg olyan fiatalon.
Egressy gyakran idézte a költő szellemét, kérdezte, meg tud-e neki
bocsátani, majd arra volt kíváncsi, hol van, hogyan halt meg, mi történt
vele. Egy alkalommal Arany is részt vett egy szeánszon, amikor Petőfi
szellemét idézték meg, és utána azt írta Tompának (Tompa Mihály költőnek – a szerk.), hogy vannak ezzel kapcsolatban ellenérzései” – mesélte H. Bagó Ilona.
Erről és további érdekességekről Tarjányi Eszter irodalomtörténész beszél a kiállításon – egy videóban, amely részlet a Fába szorult lélek
című, spiritizmussal foglalkozó filmből. „Nagyon érdekesek a
szeánszokról szóló leírások, mert nagyon objektívnek látszanak,
ugyanakkor nem tudják visszaadni azt a hangulatot, melyet a részt vevők
átéltek. Érdemes Esztert meghallgatni, mert olyan társadalomlélektani
kérdésekről beszél, amelyek kiegészítik a tárlatunkat” – magyarázta a
kurátor.
Hozzátette, hogy a kiállítás ötletét a nemrégiben tragikus
hirtelenséggel elhunyt Tarjányi Eszter vetette fel, a koncepció az ő Szellem örvényében című könyve alapján épült fel. „Fontosnak tartottuk megvalósítani Eszter ötletét, hiszen
olyan jelenségről van szó, amely olyan
szerzőket is magával ragadott Arany János mellett, mint például Jókai
Mór és Jósika Miklós, az ő spiritizmushoz való kapcsolatukról is
beszélünk a kiállításon” – fűzte hozzá.
Kiemelte, hogy Tarjányi Eszter a spiritizmus vizsgálatakor nem állt
meg a 19. századnál, a 20. századból is nagyon érdekes anyagokat
gyűjtött össze, köztük Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Kosztolányi
Dezső, Karinthy Frigyes, Szabó Lőrinc életművéből, sőt a második
világháború utáni időszak alatt a témához még hozzászól Ottlik Géza és
Márai Sándor is. „Lesz jövőre egy kiállításunk Budapest a díványon
címmel, és a pszichoanalízis hatásait fogjuk vizsgálni a művészetekre. A
spiritizmus és pszichoanalízis viszonyáról ott is kell majd beszélnünk,
mert például Kosztolányi és Karinthy szeánszra is jártak és a díványra
is felfeküdtek” – avatott be a részletekbe H. Bagó Ilona.
A Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb Arany-tárlata két részből áll. Az
első térben, ahogy a kurátor mondta: a „valóságos térben” konkrét
anyagokkal, írók, szövegek és tárgyak bemutatásával beszélnek a jelenség
hazai megnyilvánulásairól. A szerzőkről készült, a Petőfi Irodalmi
Múzeum gyűjteményében található portrékat egy korabeli képzőművész,
Barabás Miklós készítette. „Nagyon kevés képi dokumentáció maradt fenn
ebből a korból, ez még a fotózás előtti időszak, és a spiritizmussal
kapcsolatban sem tudunk eredeti tárgyat bemutatni. A vásári
látványosságról, a képmutogatásról is mindössze két darab tábla maradt
fenn, ezeket is láthatja a közönség: az egyik a Néprajzi Múzeum, a másik
pedig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI)
tulajdonában van, mindkettő Káposzta Sára és Gulyás Miska tragikus
szerelmi történetét meséli el” – mesélte a kurátor.
A kiállításnak ebben a terében látható továbbá néhány könyv is a gyűjteményből, köztük Jókai Mórtól a Jövő század regénye, a Politikai divatok és az Asztrál szellemek című kötetek, valamint Jósika Miklós Két élet
című regénye. „Míg Jókai Mór életművében a spiritizmus csupán
motívumként jelenik meg, addig Jósika Miklós regényében a jelenség már
történetformáló erővé válik. Ez a 19. századi magyar irodalomban nála
tapasztalható egyedül” – mutatott rá H. Bagó Ilona. A tárlatból kiderül
tehát, hogy ez nemcsak a 19. században volt izgalmas kérdés íróink,
költőink számára, de a 20. és a 21. században is születtek alkotások,
melyek ezt a tematikát járják körül, és maga a jelenség napjainkig
foglalkoztatja a művészeket – magyarázta a kurátor.
A kiállított és hozzáférhető könyvek mellett a
tárlaton megtaláljuk annak a háromlábú íróeszköznek a rekonstruált
változatát is, amellyel „a másvilági láthatatlan szellemek írnak” a
szeánszok alkalmával.
A kiállítás nem nélkülözi a kortárs, 21. századi vonalat sem. „A
könyvek, az íróportrék és a szövegek statikus formája önmagában nem
képes azt a többrétegűséget élményszerűen visszaadni, amely szerintem az
Arany-vers lényege. Arany János a képmutogatás hagyományára támaszkodva
ponyvából magas művészi értékű költeményt alkotott. Ebből a szövegből,
melyet Epres Attila hangján hallhatunk, készített Czakó Ferenc egy
képmutogató táblát homokanimációval. Korszerű technikával született egy
kortárs képzőművészeti alkotás, amely képes felidézni a korabeli vásári
hangulatot. ” – mesélte a kurátor. A második, „interaktív térben”
ráadásul további izgalmas elemek várnak; itt már a spiritizmus jelentése
kap hangsúlyt, illetve az, hogyan fejlődött és szakadt szét különböző
irányokra a századforduló környékén. Az információkat egy kör alakú
interaktív asztaltól kaphatjuk meg, amelyet Samu Bence médiaművész és
Mezei Ildikó grafikusművész készített: a kezünket ráhelyezve – akárcsak a
szeánszok alkalmával a résztvevők – az asztal közepén szépen
kivitelezett szövegeket olvashatunk a spiritizmus hazai megjelenéséről.
Az asztalra egyszerre többen is rátenyerelhetünk, amely így más és más
szövegeket mutat fel, és ha mind a nyolcan körbeálljuk, akkor akár még
Petőfi Sándor szelleme is megjelenhet körünkben…
A téma összetettsége miatt a kurátor szakmai segítséghez is folyamodott: a spiritizmuskutatásban Gyimes Júliát, a néprajzi vonatkozású anyagoknál a Fába szorult lélek című film két alkotóját, Szacsvay Évát és Tari Jánost kérte fel szakértőnek, illetve Tasnády Zsuzsannát, aki a képmutogatás jelenségét kutatta. A látványtervet Kemény Gyula készítette. „Ezek a mostani kisebb kiállítások szétfeszítették volna a nagy kiállítás (Önarckép álarcokban. Arany János-emlékkiállítás) koncepciójának kereteit. Ugyanakkor Arany Jánossal kapcsolatban felhívják a figyelmet olyan jelenségekre, amelyekről azt gondoltuk, hogy érdemes róluk beszélni” – mondta H. Bagó Ilona.
Révy Orsolya
Fotók: Petőfi Irodalmi Múzeum
(forrás: kultura.hu)
A kép egy 1850 körüli amerikai szeánszot ábrázol
forrás: c8.alamy.com
Arany Julianna (Juliska) 1841-1865
fotó:Wikipédia
JULISKA SÍRKÖVÉRE:
"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!"
forrás: c8.alamy.com
Arany Julianna (Juliska) 1841-1865
fotó:Wikipédia
JULISKA SÍRKÖVÉRE:
"Midőn a roncsolt anyagon
Diadalmas lelked megállt;
S megnézve bátran a halált,
Hittel, reménnyel gazdagon
Indult nem földi útakon,
Egy volt közös, szent vigaszunk
A LÉLEK ÉL: találkozunk!"
Gál Laura - Arany János: A kép-mutogató - videó
forrás:VERSeny Nemzeti