Talán alig vannak olyanok - még a megrögzött szkeptikusok között is -, akik ne találkoztak volna személyesen olyan esettel, vagy ne hallottak volna már olyan esetről, amikor egy haldokló látni vélte már korábban eltávozott hozzátartozóját, s akár még beszélgetett is vele. A legtöbb ilyen esetben persze legyintenek az eltávozni készülő mellett jelen levő családtagok, olyasmivel magyarázva, hogy "a papa már félrebeszél". Talán viszonylag kevesen gondolnak bele, hogy egyáltalán nem biztos, hogy mindössze erről lenne szó.
A fizikai és a szellemi világot elválasztó fátyol bár erős, mégis az erősségét a tudatunk, a tudatállapotunk (is) befolyásolhatja. Amikor megérkezünk ide a fizikai világba, akkor még gyenge, mielőtt távozni készülünk, pedig már ismét gyenge lehet. Egyik esetben még közel vagyunk a szellemi világhoz és abbéli tudatállapotunkhoz, az utóbbi esetben pedig már közel vagyunk ahhoz. A kettő között pedig a legtöbb esetben erős e fal, hiszen tudatosságunkat, tudatunkat a fizikai elme és a fizikai érzékszervekkel gyűjtött tapasztalatok uralják. Ez persze tehát csak a legtöbb esetben igaz, hiszen azért bőven akadnak kivételek, akik gyermekként vagy haldoklóként nem érzékelnek semmi különöset, és olyanok is, akik életük folyamán (is) sok természetfeletti élménnyel találkoznak - mindez az egyén tudati állapotán múlik.
Tehát általánosságban elmondható, hogy a gyermekek nagy része egészen kis korukban (legfeljebb 6-7 éves korukig) érzékelhetik a szellemi világhoz tartozó lényeket, valamint a haldoklók nagy része számára (akik nem hirtelen halált halnak, hanem az fokozatosan következik be náluk) ismét megnyílik a szellemi észlelés lehetősége. Amiért a gyermekeknél ez az észlelési mód megszűnik a legtöbb esetben, egyrészt az az oka, hogy idővel a fizikai elme veszi át az irányítást a tudat felett, másrészt pedig az, hogy a szülőktől és a környezetükben élő emberektől látott minta is elnyomja ezt a tudati elvárást. (Tehát ha képzelgésnek titulálják mindezt a szülők, akkor a gyermek azt hiszi el, azzal azonosul.) A haldokló esetében pedig a tudat kezd el újra nyitni a másik oldal felé is. Ezt akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a testi halál időpontja szinte minden esetben tervezett időpont.
Odaát tisztában vannak azzal az időponttal, amit leszületés előtt megterveztünk magunknak, tehát tudják, hogy mikor jön el az idő, amikor újra hazatérünk. (Amikor valaki például egy klinikai halál állapotában megtapasztalt halál közeli élményében korábban eltávozott szerettével találkozik, aki azt mondja neki, hogy még vissza kell térnie, mert még nem jött el az ideje, akkor azt is ennek a tudásnak a birtokában tudja közölni vele.) A lélek is tisztában van ezzel az időponttal, természetesen csak a jelenlegi - fizikai elménkhez tartozó - tudatunk előtt nem ismert a legtöbb esetben. Így a testi halál előtti időszakban a lélek már elkezd készülni az átmenetre, a testtől való elszakadásra, azonban ezt csak akkor tudja tökéletesen megvalósítani, ha a testi halál nem hirtelen következik be, hanem fokozatosan. A lélek ezen változását a fizikai elménkhez kötődő tudatunk is érzékeli, s abban is elindulnak olyan változások, melyek lehetővé teszik számunkra a szellem észlelések lehetőségét.
Mivel odaát tudják a leendő hazaérkezési időpontunkat, s azt is tudják, hogy a frissen érkező léleknek nagyon fontos, hogy ne egyedül kelljen megtennie a haza vezető utat, ezért jönnek eléje, s már várják is őt, valamennyivel a tényleges átlépési időpont előtt. (Fejlettebb lélek esetén előfordulhat, hogy senki sem várja, de csak azért, mert az olyan lélek ezt már nem igényli. Tudja az utat is, teljes tudatossága is szinte azonnal visszatér és a találkozást ismerőseivel is ő maga kezdeményezi később. Jelen fizikai világunkban ez a ritkább azonban.)
Azon embereknek, akiknek a halálos ágyon fekve szellemi észlelései vannak, nagy áldás tehát, hiszen hatalmas megnyugvást élhetnek át ezáltal. Amikor idős hozzátartozónk mellett ilyet tapasztalunk, sose hagyjuk annyiban a dolgot, hogy az ilyesfajta beszámolói képzelgések lennének csupán. Noha ez sem zárható ki, a legtöbb esetben mégis arról van szó, hogy ők már újra látják azt, amit mi még nem, s tényleg azon szeretteikkel beszélgetnek, akik a fogadására, a közeli átkelésének segítésére jöttek elé.
Nem utolsó sorban jegyezném meg, hogy azok számára, akik kételkedők lennének a szellemi világgal kapcsolatban, eléggé döntő bizonyítékul szolgálhatnak az ilyen események (is). Hiszen sok haldoklónál megfigyelhetjük ezt a jelenséget, akik már abban a tudatállapotban vannak, hogy bizonyosan nem a körülöttük lévők ugratásán dolgoznának ezzel, másrészt akár erről lenne szó, akár képzelgésről, aligha lenne valószínű, hogy ilyen sokan ugyanígy járnának el. A másik nagyon fontos tény pedig, hogy sosem olyan hozzátartozót vélnek ilyenkor látni, akik még élnének, de helyileg távol vannak, hanem olyanokat, akik már korábban eltávoztak a fizikai világból, s természetesen ez sem a véletlen műve. Az olyan esetek bizonyító erejéről pedig nem is beszélve, akik egy ilyen, már korábban eltávozott személlyel való beszélgetés során olyan információkhoz jutnak hozzá, amelyeket más módon biztosan nem tudhattak. Nemcsak az éppen menni készülő léleknek nagy áldás tehát egy ilyen átélés, hanem azok számára is, akik (fizikai testben) körülötte vannak ilyenkor, hiszen egy megerősítést kaphatnak általa, mely a túlvilágba vetett hitüket erősítheti meg vagy alakíthatja át biztos tudássá.
(forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu)
- - - - - - -
Lélek kísérés a halál kapujában - videó
forrás: Bedő Nóra Maitri
Ez
a vezetett meditáció azt a célt szolgálja, hogy a biológiai halál
pillanatában és azt követően közvetlenül, valamint a további 40 napban
segítsünk a hozzánk közel álló lelkeknek a fizikai világtól való
elszakadásban és a továbblépésben. Ezt a meditációt tehát nem saját
magadért, hanem valaki másért játszod le a lélek kísérésének céljával.
Kapcsolódó írás
Lélek kísérés a halál kapujában
