Többször írtam már róla, hogy néhány éve léptem spirituális útra, egy saját, meghatározó élmény kapcsán. Addig, alapvetően elfogadtam a materialista világnézetet. Ugyanakkor a lelki dolgok mindig is közel álltak hozzám, és valahogy azt sem tudtam nem észre venni, hogy bármit okoztam másoknak, azt nagyon rövid időn belül, magam is visszakaptam.
Olykor kifejezetten egyértelmű és megdöbbentő pontossággal történt mindez. Sosem tudtam hova tenni ezeket a dolgokat, nem tudtam igazán nevén nevezni, de egyértelműen tapasztaltam, hogy ezek nagyon különös véletlenek. Azonban ma már tudom, hogy miért is történtek, történnek ezek így velem.
Időközben megismertem ugyanis a karma rendszerét, működési elvét is, és azt is megtudtam, hogy vannak olyan személyek, akiknél ez kifejezetten gyorsan működik. Alapvetően arról beszélhetünk, hogy mindenki, kivétel nélkül azt kapja vissza a jövőben, és a következő életeiben, amit most másokkal tesz, amit most másoknak (lelkiekben) okoz. Sokszor magát a tettet, de minden esetben magát az érzést. Nem büntetésképpen, hanem tanítói jelleggel, hogy így, a saját bőrén érezve, mindenki megtanulja előbb-utóbb, hogy mit jó tenni mással és mit nem. Általában mindenki akkor kapja meg e korábbi tettei visszahatását, amikor annak tanítását a legoptimálisabban érezheti, másképpen szólva, amikor a legtöbbet tanulhatja belőle. Azonban vannak olyan személyek tehát, akik nagyon hamar, már a tettük elkövetése után szinte azonnal vissza is kapják annak visszaverődését, kiegyenlítődését.
Viszonylag fejlett lelkek esetében történik így, akiket a gondviselés már "szigorúbban" vesz, s azt hivatott ezzel elérni, hogy az adott lélek, testi élete alatt még inkább a gyakorlatba tudja ültetni azt, amit már elméletben és a lelke mélyén tud, valamint hogy ne tudjon már túlságosan tévútra tévedni. Az ilyen lelkek továbbá kellő meggyőződéssel tudják másoknak átadni, hogy a karma bizony egy létező és működő dolog - hiszen saját megtapasztalásuk sok esetben minden kétséget kizáróan bizonyítja számukra ezt.
Nemrég került elém Balogh Béla (egyik kedves spirituális tanítóm) egy saját esetének leírása, melyben meglehetősen magamra ismertem. Ugyanis én is életem már át - lényegében - hasonlót. E cikkben, nagyon tökéletesen, azt is megfogalmazta az író, hogy miért is működik így a karma, egyes embereknél. Szeretném is megosztani veletek ezt a cikket.
-----------------------------------------
Balogh Béla: A karma felgyorsulhat
Lehet, nem találunk rá logikus magyarázatot, hogy miért is lenne számunkra jobb az, ha többet adunk, mint amennyit kapunk. Ez az univerzum lényegének és működési módjának felismerése nélkül valóban érthetetlen. Egyedül a spirituális fejlődés az, ami lehetővé teszi, hogy az Univerzum törvényeit felismerjük, de maga a felismerés még nem hoz igazi megoldást. Az univerzumban hibátlanul működő Ok és Okozat Törvénye szabályozza az életünket. Amíg ezt nem ismerjük fel, addig olyanok vagyunk, mint egy sötét labirintusban botorkáló ember, aki hol az egyik, hol a másik falnak ütődik neki, és csak sok szenvedés után, zúzódásokkal gazdagon tarkítva találja meg a kivezető utat.
A spirituálisán öntudatra ébredt ember már másként közelít a dolgokhoz. Ismeri a törvényt, de ébredésének kezdeti szakaszában még nem biztos benne, hogy a világ valóban így működik. Vannak ismerőseim, akik elméletben már mindent tudnak, de a gyakorlati életben régi megszokásaik, apró csirkefogó húzásaik rabságában élnek. A sorozatos kudarcok és szenvedések persze elvezetik őket a tudatosodás magasabb szintjére, már csak azért is, mert az, aki a törvényt ismeri, már nem tekinthető gyermeknek. A magasabb világokból érkező útmutatás és gondviselés pedig minden esetben tesz arról, hogy a lelki törvényt ismerő, de azt szándékosan megszegő ember a lehető leghamarabb szembesüljön cselekedeteinek következményeivel.
Az elméleti tudás ugyanis csak annyit ér, amennyit át tudunk ültetni belőle hétköznapi életünk gyakorlatába.
Valamikor - mintegy tíz évvel ezelőtt - jómagam is "teszteltem" a törvényt.
Akkor még Svédországban éltem, de gondolatban egyre többet foglalkoztam azzal, hogy valójában Magyarországon volna a helyem. Ezért - a gyökércsakra irányításának engedelmeskedve - hozzákezdtem összegyűjteni valamit abból az "anyagi háttérből", amire úgy gondoltam, szükségem lesz. Abban az időben közel dolgoztam egy Álmhult nevű városkához, és ebédelni mindennap bejártam a városba. Maga a város arról nevezetes, hogy itt van egy ismert svéd bútoráruház központi raktára, és itt van a legnagyobb részleg, ahol sérült csomagolású, leértékelt termékeket lehet vásárolni.
Központi raktár és áruház lévén, az ország egész területéről ide hordják a sérült, vagy csak vastagon beporosodott csomagolású bútorokat, de olyan mennyiségben, hogy azt még a központi raktár is képtelen volna folyamatosan befogadni, hacsak nem csökkentenék le az ilyen cikkek árát a minimumra. Az ár gyakran az eredeti, üzleti árnak csupán 10-15%-a.
Nos, ebből az árelőnyből kiindulva, és felismerve azt, hogy az árunak leggyakrabban csak a csomagolása sérült, de maga az áru nem, kinéztem magamnak azokat a bútorokat a katalógusból, amelyeket szerettem volna megvásárolni. Természetesen 10%-os vagy 15%-os áron. Tudtam, arra kevés az esély, hogy mondjuk egy szekrénysor minden darabja és csomagja egyszerre kerüljön be a raktárba sérült csomagolással, de a türelem nem csupán rózsát teremhet.
Minden ebédszünetemet az áruház vendéglátói részén töltöttem, és ebéd után végigjártam a leértékelt áruk részlegét. Mintegy hat hónap alatt sorra beérkeztek azok a dobozok, amelyek a teljes szekrénysort kiadták, és kivétel nélkül mindegyiket 10%-os áron sikerült megvennem. Már csak egy darab üveg vitrinajtó hiányzott.
És ekkor megtörtént az elképzelhetetlen. Megjött a csomag a vitrinajtóval, de az ára az eredeti ár 50%-ával volt feltüntetve.
Valósággal megsértődtem. Úgy éreztem, ez csakis valami tévedés lehet, vagy a sors rosszindulatú fintora. Sehogy sem akaródzott többet fizetni ezért a vitrinajtóért, mint a másik kettőért. Egy darabig sündörögtem a csomag körül, majd gyors elhatározásra jutottam. Az árcímkéket már jól ismertem, vonalkód nem volt rajtuk, így hát kerestem egy olyan árucikket, amelyen az általam megfelelőnek tartott ár volt feltüntetve, óvatosan levettem a dobozról, és áttettem a vitrinajtóra, a vitrinajtó címkéjét pedig ügyesen levettem. Ezzel az egyszerű művelettel a kiszemelt bútortartozék máris mintegy 200 svéd koronával, azaz kb. 5000 forint értékkel olcsóbb lett.
Azután vásároltam még ezt-azt, többek között egy barátnőmnek egy konyhai polcot, amire ideadta a pénzt, és elindultam a kijárat felé. Kicsit izgultam a pénztárnál, hogy észreveszik-e a huncutságot, de minden simán ment. Kint éppen tél volt, nagy hó esett és csak a lámpák fényénél lehetett látni valamit. A megrakott kocsival oda-küzdöttem magam az autóhoz, és elkezdtem bepakolni. Nem volt egyszerű, ki kellett találni a sorrendet, hogy minden beférjen, ezért aztán volt olyan árucikk, amit ideiglenesen letettem a kocsi mellé, amíg sorra került.
Amikor mindennel végeztem, elégedetten csuktam be az ajtókat, és elindultam hazafelé. Talán két-három kilométert tehettem meg, amikor bevillant a tudatomba: a konyhai polc! Nem emlékszem, hogy betettem volna a kocsiba. Odatámasztottam a kocsi oldalához, és.... minden bizonnyal ott is maradt.
Irány vissza. Hátha még ott lesz a nagy hóban... Nem volt ott. Körülnéztem, bementem az üzletbe, érdeklődtem, hogy valaki adott-e le valami talált csomagot. Semmi. A polc eltűnt. Mit volt mit tenni, visszamentem az áruházba, és megvettem még egyszer, hiszen a barátnőm kifejezetten erre adott pénzt. A polc ára 200 svéd korona volt.
Azonnal megértettem a történtek spirituális üzenetét. Később gondolatban visszapörgettem életem korábbi eseményeit is, amikor szintén vétettem a törvény ellen, és rájöttem, hogy valójában minden tévedésemért meg kellett fizetnem. Még szerencse, hogy nem volt sok "tartozásom".
Ez az esemény azonban oly nyilvánvalóan, oly gyorsan prezentálta a cselekedet következményét, hogy egy életre elment a kedvem a törvény "tesztelésétől".
-----------------------------------------
Tökéletesen megfigyelhettük tehát ebben az esetben, hogy mennyire pontosan működik a karma. Pontosan amennyi (pénzbeli) értékhez jutott hozzá törvénytelenül (amennyi kárt okozott ezzel másnak), annyit vesztett el ő maga is. Ráadásul éppen egy olyan áru volt a történet "főszereplője", éppen egy olyan áru tűnt el, amire úgy kapott egy ismerősétől pénzt, tehát mindenképpen meg kellett vennie újra. Hisz ha saját magának veszi, még csak-csak megoldhatta volna úgy, hogy akkor mégsem kell neki, de ugye így mindenképpen ki kellett rá adnia újból, ezúttal már a saját pénzét. Tökéletesen és tervezetten úgy alakult a tehát sorsa, hogy pontosan amennyi pénzbeli kárt okozott másnak, annyi kárt kellett neki is elszenvednie.
Nagyon különös belegondolni egy ilyen történet nyomán abba, hogy valóban amit okozunk másnak, azt kapjuk vissza, méghozzá pontosan. S bár az olyan személyben, aki így éli az életét, ez meglehetősen erősen tudatosul, úgy vélem, mindenki másnak is hasznos tanításul szolgálhat.
Csak külön jegyezném meg, hogy az ilyen esetekben is feltehetjük azt a kérdést, hogy ki irányít bennünket valójában, ki hozza a döntéseinket valójában? Biztos, hogy a mostani személyiségünk?
Gondoljunk csak bele. A fenti történetben az átélő, amikor pakolta be a kocsijába a megvásárolt bútorelemeket, éppen azt hagyta ki "véletlenül", melyet kint kellett hagynia, hogy a karmája így tökéletesen visszaáramolhasson. Noha, hogy azt a polcot nem rakta be az autójába, nem tudatosan csinálta, tehát, nem egy tudatos döntése volt, hogy ne rakja bele, de mégis, a lényeg: hogy nem rakta bele. Elfelejtette. Valahol, a tudata alatt úgy döntött, hogy azt nem veszi észre. De akkor miért éppen azt nem vette észre? Mert éppen azt nem kellett, hogy észre vegye. Tehát teljesen megfigyelhető, hogy ebben az esetben (is) úgy alakult a sors, ahogy annak alakulnia kellett, még hozzá tervezetten és irányítottan - egy felsőbb szellemi erő által.
Természetesen nem arra próbáltam rávilágítani most, hogy minden döntésünk irányított, s nem mi hoznánk őket, hiszen én úgy vélem, ez nem így van. De az mindenképpen jól látszik, hogy bizonyos esetekben nem teljesen és nem kifejezetten a mostani személyiségünk hozza a döntéseket, s irányítja az életünket, hanem egy felsőbb erő, mely gondoskodik arról, hogy minden úgy alakuljon, ahogyan alakulnia kell. (E felsőbb erő lehet a felsőbb énünk, illetve a szellemi segítőink is.) Ezért úgy vélem, a szabad akarat és a karma együtt van jelen az életünkben. Tehát bármit megtehetünk az életeink során, de amit már egyszer megtettünk, annak visszahatásait nem kerülhetjük el, s aminek így meg kell történnie velünk, arra az adott életre szóló személyiségünk már nem lehet hatással.
S van, akinek egy következő életében áramlik vissza az, amit most okozott másoknak, van akinek évek, évtizedek múlva, s van, akiknek szinte azonnal. Ez utóbbi táborba tartozók tehát azok a lelkek, akikkel a gondviselés már "szigorúbban" bánik, s az elméleti tudás (a szellemi törvények) betartására már nyomatékosabban hívja fel a figyelmüket. Valamint azt is szeretné ezzel elérni, hogy az ilyen lelkek kellő meggyőződéssel tudják másoknak is átadni: a karma és annak működése, egy abszolút létező dolog.
forrás: Medek Tamás spirituális író - tudatostudat.blog.hu
Balogh Béla: A karma feloldása - videó forrás: Lélek Magazin :
https://www.youtube.com/watch?v=UfRUa2Uc7JA
